Nevezetes szolnokiak: Ádámfi György

1904. augusztus 7-én született a szolnoki Vigadó (ma Kellner Gyula) utcában. Apja folyammérnök, édesanyja Scheftsik Karolina, városunk egykori polgármesterének unokája volt. A középiskolát Szegeden végezte el, majd a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerzett gépész- és elektromérnöki oklevelet 1927-ben. Ezután Berlinbe ment, és a Siemens fõmérnöke lett. 1931-ben megbízást kapott a cég párizsi képviseletének kiépítésére, majd vezetésére. A trópusi országok ipartelepeinek, és a dél-amerikai országok vasúthálózatának elektromosítása tartozott tevékenységi körébe. Számos - élénk érdeklõdést kiváltó - mûszaki cikke jelent meg különféle francia és német szaklapokban. 1938-ban hazatért, és a Ganz Villamossági Rt. fõmérnökévé nevezték ki, majd a Keletmagyarországi Villamossági Rt. mûszaki igazgatója lett. Az ostrom elõl Kõszegre menekült öttagú családjával, majd egy 3-4 fõvel dolgozó csavarhúzó-készítõ mûhelyt alapított Budapesten, melyet 1952-ben államosítottak. Termékeik egész Európában és a Közel- eleten olyan keresettek voltak, hogymég 1956 nyarán is kapott megrendelést Szíriából. Az államosítás után koholt vádak alapján 10 havi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan betegen szabadult. 1954-ben a KOMPLEX agyberendezések Export- import Állami Vállalatánál helyezkedett el, ahol Törökországnak és Szíriának több vízerõmû eladását és építését koordinálta. 1962-tõl a Vegyimûveket Tervezõ Vállalat mérnökeként dolgozott. Nyugdíjas éveiben fordított - az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda már korábban a legjobb francia mûszaki fordítói közé sorolta-, és többnyelvû, speciális mûszaki szótárak készítéséhez gyûjtötte az anyagot. Közel 800 oldalas négynyelvû élelmiszeripari szótára három hónappal 1987. január 17-én bekövetkezett halála után került ki a nyomdából.