Jász

Repiszky Tamás: A család „egyetlen fix pontja” Alice édesanyja: Jászi Ferencné, Liebermann Róza (1852 – 1931) ( 1.kép)

Jászi Oszkár 1919 áprilisában ezt jegyzi fel naplójába: “Egyetlen fix pont és megnyugvás a széteső és megvadult világban bátor és nagyszerű Anyám.” “ … Édesanyád szobája valódi emlékszoba, itt ül ő csendes visszavonultságban ama képek, szobrok, könyvek, levelek és tárgyak sokasága között, melyek mindegyikéhez sok-sok szeretetteljes emlék eltéphetetlen lángja fűzi… Kitárja minden gazdagságát, emlékeinek, annak a végtelen szeretetnek, jóságnak, gyengédségnek, mellyel tele van a lelke, s mellyel magához ölel benneteket élőket, holtakat egyaránt, mert egyformán szeret benneteket.” — olvashatjuk Alice édesanyjáról egy 1926-ban kelt Jászi Oszkárhoz írott Vámos Henrik levélben. Liebermann Ábrahám és Gottlieb Lujza leánya 1852-ben született Debrecenben. Még szinte gyermekfejjel ment férjhez először egy kereskedőhöz, aki nászutukon rosszul lett, és röviddel később meg is halt. 1874. legelején kezd el udvarolni a csinos özvegynek, Rózának, a fiát egyedül nevelő, s szintén özvegy Jakubovics Ferenc, akinek harmincnegyedik születésnapján, május 18-án Debrecenben kötött házasságukból három gyermek születik, Oszkár, Alice és a harmadik Edit, aki csecsemő korában meghal. ( 2. és 3. 4. kép) Jászi Ferencné, Liebermann Róza 35 éven át kifogyhatatlan energiával vezeti nagykárolyi háztartását, neveli gyermekeit, pátyolgatja férjét. Jászi Oszkár öregkori visszaemlékezéseiben így emlékezik rá: “Noha két háztartási alkalmazottat (akkor cselédnek nevezték) tartottunk, reggeltől estig velük dolgozott. Kemény háziasszony volt, aki túlmunka következtében nem vigyázott az egészségére, és krónikusan beteg lett, elhanyagolva apám előírásait…” Alice édesanyja világéletében humanista volt. Számos nagykárolyi jótékonysági rendezvény résztvevője, védnöke; a jótékonysági táncmulatságok, nőegyleti teaesték és a református egyház rendezvényeinek állandó felülfizetője.( 5 és 6.kép) Jászi Ferencné 1874-től 1911-ig lakott Nagykárolyban, 1910-ben veszti el férjét, s röviddel utána anyját, aki 1889-től náluk lakott. Ekkor költözik fel „drága Oszi” fiához a Pasarétre. Alice édesanyja minden visszaemlékező szerint érzelmi életében igen heves volt. Ezt a tulajdonságát örökölhette tőle lánya is. Irodalmi érdeklődéséről tanúskodik egy bőrbekötött, kézzel írott „könyvecske”, melybe kezdetben német, francia, később kivétel nélkül magyar költeményeket másoltak ki a család női tagjai. Az egy két év alatt nyelvben is megmagyarosodott hölgyek által kiválasztott kedvenc versek közt elsősorban Arany, Vörösmarty, Petőfi, Tompa költeményei szerepelnek. ( 7 és 8 ez 4 kép összesen.kép) Vámos Henrik a remek jogász, a húszas évek végén külön naplót vezetett Jászi Ferencnénél tett látogatásairól „Oszi részére”. A naplóból egy klasszikus édesanya képe tárul elénk‚ aki nemcsak gyermekeiért aggódik, de progresszív gondolkodásukat is elfogadja. Mindig kiáll gyermekei és „extrém” veje (Madzsar József) mellett. Amikor 1929-ben megjelent Oszkár fiának a Habsburg-Monarchia felbomlásáról írott könyve, túl a hetvenen angolul kezd el tanulni‚ hogy megértse. Arcának szelídsége, egyszerű puritán természete, - melyet talán Pátzay Pál terrakotta szobra ad vissza leghűségesebben, - korának nagy gondolkodóit vonzotta házába. A vérbajos Ady által használt edényeket és evőeszközöket sajátkezűleg fertőtleníti és számtalanszor vonja kérdőre Bandit a sok cigarettáért és alkoholért. Csodálja Reinitz zongorajátékát és számos érdekes és értékes ember hajnalig tartó baráti vitáját. Az „áldott Nyama”,- ahogyan Lili unokája nevezte a család fő összetartó ereje. Összefogja a bécsi bankár rokonságot, a Liebermann-Kőhalmi-Juhász családokat, közvetít Leó és Oszkár között, összetartja Kassát Oberlinnel, Bécset Berlinnel, a Vadász utcát a Ménesi úttal, a hitetlent a hívővel, a kommunistát az antibolsevistával. ( 9 x 4kép és 10x 5 kép és 11 kép) Végiglapozva Vámos Henrik valahol kallódó noteszét, valóban a Demény Pál által is sokszor emlegetett igazi nagyasszony képe tárul elénk. Vendégek sokasága élvezi jóságát, önzetlenségét és természetességét. Időskorában leggyakrabban Stromfeld Aurélné keresi fel. ( levél stromf.halálakor. két oldal) 1931. június 10-én már halálosan beteg és Kassára szeretne menni, hogy ott unokájánál találkozhasson Oszkárral. Június közepén már a Grünwald szanatóriumban fekszik. A kassai látogatásra nem kerülhetett sor, Oszkár pedig nem jöhetett Magyarországra. Hetvenhét évesen halt meg.( 12. 13. kéP) “Szerdán délután ötkor eltemettük szegény Jászi mamát:. A temetésen ott voltak a családtagokon kívül: Braun Róbert, Kallós Bertalan és neje Werl Hedvig, Székely Imre és neje, Rácz Gyula, Szimonidesz Lajos, Zorányi Jenő, Bánóczi Dénes, Véghelyi Viktor, Baracs Károlyné és leánya, Kemény Gábor, Ágoston Péterné, Kernstok Károly‚ Nemes Emil‚ Hatvany Lajos‚ Dénes Lajos, Csécsi Imre, Szende mama, Szende Kató‚ Stromfeld Aurélné és sokan mások. Braun Róbert mondott a sírnál egy-pár klasszikus fordulatot.” Haláláról egy szép nekrológ jelent meg a Heti Újságban.( 14.kép) „Rég elhunyt Ferikéjére és Viktorra mindennap gondolt. Kedves halottai vele együtt éltek, halhatatlanságukat jelentve ott voltak vele, miként ő is tovább él azokban, akiket szeretett.