Mihály Vörösmarty (b. - 1817)

public profile

View Mihály Vörösmarty's complete profile:

  • See if you are related to Mihály Vörösmarty
  • Request to view Mihály Vörösmarty's family tree

Share

Birthdate:
Death: Died
Managed by: Bertalan Mihály
Last Updated:

About Mihály Vörösmarty

Vörösmarty Dénes

A Vörösmarty nemzetség székesfehérvári ága

    Vörösmarty Mihályról, a Szózat költőjéről, munkásságáról, műveiről születésének 200. évfordulója alkalmából sokat lehetett hallani, ami jóleső érzés volt. Sokan foglalkoztak a költővel, munkásságának, szellemi hagyatékának jelenkori feldolgozásával, s ennek eredményeként hirtelen gazdag, tartalmas programok megszervezésére, nagyszerű Vörösmarty-könyvek kiadására került sor. Rajnai László, Szabó Magda esszéköteteit, vagy a Vörösmarty kritikai kiadásnak legújabb kötetét említhetjük, de kiemelkedő esemény volt Szabó Magda Sziluett című drámájának színrevitele is.
    Talán méltatlannak tűnik az ünnepi eseményekkel összefüggésben családi dolgokról írni, ám az ünnepségek során elhangzott, vagy írásban megjelent tudósításokban és egyes millenniumi kiadványokban a családunkat érintő hamis állítások arra késztettek, hogy kutasam fel a család származásával foglalkozó irodalmat és fellépjek a hamis állításokkal szemben. Mint a költő Pál testvérének dédunokája, jó alapokkal indultam.
    A kutatás kezdetekor az a gondolat is felvetődött bennem, hogy szabad-e nekem műszaki képesítéssel az irodalomtudomány, genealógia, hadtörténet és a családkutatáshoz kapcsolódó más kérdésekben véleményt nyilvánítani. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy meg kell tennem, mert jó, ha nem merülnek feledésbe a családnál felhalmozódott ismeretek, ugyanis a család által megfogalmazott feltevések újabb kutatási irányokat jelölhetnek ki. S meg kell tennem azért is, hogy tisztázódjanak a vitás kérdések, ne maradjanak cáfolat nélkül, mert később hitelesnek tekintik azokat.
    Kerényi Ferenc Vörösmartyról néhány új dokumentum tükrében című előadásában említette, hogy egy klasszikus költő "életben tartásához" vagy ébresztéséhez alapvető feltétel, hogy rendelkezzünk életműve tudományos igényű, ún. kritikai kiadásával: azaz hiteles szövegekkel, keletkezésük legendáktól mentes történetével és a szövegekből levonható, elsődleges következtetésekkel. Véleményem szerint ezeket az elveket a családtörténeti leírásoknál is figyelembe kell venni. Olyan származási táblát és leírást kell közreadni, amely tartalmazza az eddigi kutatási eredményeket, de ha egyes adatok hitelessége kétséges, azt jelölni kell. Tehát a további kutatásoknak olyan alapot kell biztosítani, hogy az előzmények teljesen áttekinthetőek legyenek, és a család álláspontját is tükrözzék.

A Vörösmarty nemzetség székesfehérvári ága

    A Vörösmarty család székesfehérvári ágát a rendelkezésemre álló családi adatok, az irodalomjegyzékben felsorolt művek, és családfák alapján állítottam össze. A leszármazást nemzedékrendben, leányágon nemzedéken belül ismertetem.

I. nemzedék

    Vörösmarty Jánosnak, Ilona feleségének és András fiának hűségért és jó szolgálatért III. Ferdinánd király Pozsonyban 1638. március 4-én kelt nemesi oklevéllel nemességet és az alább leírt címert adományozott.
    A Vörösmarty címerben középen kékszínű ékkel hasított pajzsban az éktől jobbra és balra ezüst mezőben vörös rózsa látható. Az ékben zöld alapon természetes párduc jobbjában hatágú aranycsillagot tart, balját ragadozásra nyújtva. Sisakdísz: ágaskodva kardot tartó ezüst egyszarvú. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.
    A nemességet Veszprém vármegyének 1638. szeptember 15-én Pápán tartott közgyűlésén hirdették ki.
    A címeres nemesi oklevelet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára és a Régi Könyvek Gyűjteménye őrzi a (Vörösmarty-gyűjtemény) K 711 jelzetszám alatt. (Csatolva: Vörösmarty-család címere 1638. Színes nagyítás másolata. Fotó: Láng Klára.)

II. nemzedék

    Andrásnak (Kádárta) hat fia született: István a Zala megyei, György a Veszprém megyei, Gergely (György) a székesfehérvári, Mihály a Tolna és Fejér megyei, András a pátkai (Fejér megyei), János a szentkirályszabadjai ág őse.

III. nemzedék

    Gergely (György) (1650-1705) Kádártáról 1688-ban telepedett le Székesfehérváron, amikor a töröktől a várost visszafoglalták. Ekkor a Kamara a belvárosban az elsők között házat jelölt ki számára (Dormuth Á./1934./: A Megyeház u. 7. sz. alatti ház lehetett.) Valószínűleg megyei porkoláb, majd városi tanácsos (senator), egy évig főbíró volt. Mint városi tanácsos a magyarság érdekeit képviselte a németséggel szemben. Felesége Contra Judith, gyermekei: Pál, Mihály, Crist. Ferdinánd. Özvegy felesége 1713-ban házhelyet, ill. kertet kapott (Dormuth Á. /1934./: a Zámolyi utcában).

IV. nemzedék

    Pál (1681-1741. 09. 13.) porkoláb, Székesfehérváron vendéglős, gazdálkodó volt, a Palotavárosban kertet vásárolt. Felesége: Kovács Judith, három fia született: Ferenc, József, Sándor. Születési helyükre adat nincs. 1727-ben a belvárosi ház Nagy János főbíró tulajdonába került. V. Pált Székesfehérváron a székesegyházi temetőbe temették el, édesapja ugyanitt van eltemetve.
    Mihály (1696. 09. 20. Székesfehérvár -). Utódokról nem tudunk.
    Cr. Ferdinánd (1700. 01. 25. Székesfehérvár - 1706) gyermekkorában meghalt.

V. nemzedék

    Ferenc (?-1777) Székesfehérváron megyei katona, sikeres gazdálkodó, német mintára juhászattal is foglalkozott. Felesége: Simogha Erzsébet (Esk.: 1749. 10. 09.), gyermekei: Ferenc, Mihály (a költő édesapja), István, Erzsébet, Katalin, Julianna, Ignác, Zsigmond. 1758-ban a Felsővárosban házat vett Rumi Pálnétól. Ez a ház szerepel a továbbiakban a család történetében.
    József (1725-1773. 04. 07.) Apja halála után Székesfehérváron a palotavárosi kertet örökölte, itt is lakott. 1754-ben a megyei katonaság hadnagya, 1767-ben nagyobb kerti telket szerzett a régi Szigeten és túl, melyen házat épített. Családja nem volt.
    Sándor feleségének nevét nem tudjuk, utódai nem voltak.

VI. nemzedék

    Ferenc (1750. 10. 17.-1811), Nádasdy gróf birtokán dolgozott, felesége: Mikó Rozália (Esk.: 1773. 02. 14.), gyermekei: Ferenc, József, Ignác, Anna, Terézia, Rozália, Pál, Zsigmond. Az 1780-as években már Székesfehérváron tartózkodott mint megyei katona, de 1789-ben Conducteur-ként említik. Az 1809. évi nemesi összeírásokban megyei strázsamesterként szerepel. Apjához hasonlóan sikeres gazdálkodó, a juhászatot is folytatta, saját háza közelében nagyobb házat vett (Dormuth Á. /1934./: Malom utcai Szemere ház), de nem lakott benne. 1797-ben az Öreg utcában vásárolt házba költözött (Dormuth Á.: /1934/: a Havranek József utcában), az első házát viszont eladta.
    Mihály, a költő édesapja (1764. 07. 15. - 1817) jól gazdálkodó, művelt ember volt, írt és beszélt latinul. Gróf Nádasdy Mihály nyéki gazdatisztje, majd 15 esztendei szolgálat után bérbe vette Nádasdy gróf velencei birtokrészét. 1807-ben édesanyjától megörökölte a székesfehérvári Zámolyi utcai házat (Dormuth Á. /1934/: Királykút u.), 1810 körül szőlőt vásárolt Velencén, ahova átköltözött. Felesége: Csáty Anna (Esk.: 1796-97 körül), aki Seregélyesen lakott. Házasságukból hat fiú és négy lány született, a fiúk: Mihály (a Szózat költője), János, Ferenc, Imre, Pál, István. A lányok: Anna, Erzsébet, Terézia, Julianna.
    Istvánnak (1766. 07. 05.-?), állítólag volt két fia: József és Ferenc.
    Erzsébet (1769. 05. 20.-?) férje: Mohos Mátyás. Utódokat nem ismerünk.
    Katalin férje: Divényi József megyei katona, Zichyek újfalusi birtokán tiszttartó, utódai, ha egyáltalán voltak, ismeretlenek. A fehérvári felsővárosi ház férje tulajdonába került a költő édesanyja adósságainak átvállalásával. (Dormuth Á. /1934/: Királykút u. 5.) Ez a ház volt korábban a költő nagyszüleinek tulajdonában.
    Julianna a költő nagyanyjának végrendeletében szerepel.
    Ignác és Zsigmond nemesi ügyek irataiban szerepelnek.

VII. nemzedék

    A költő Ferenc nagybátyjának utódai:
    Ferenc (1774. 04. 09.-?) Pesten ügyvéd volt.
    József (1776. 07. 02.-?) Székesfehérváron lakott.
    Ignác (1779. 07. 18.-?) Székesfehérváron édesanyjával együtt lakott az Öreg utcai házban, fia: István, további leszármazókat nem ismerünk.
    Anna (1781. 08. 26.-?), Terézia (1784. 03.24.-?), Rozália (1786. 08. 21.-?).
    Pál (1789. 01. 30.-?) utódait - ha egyáltalán voltak - nem ismerjük.
    Zsigmond (1791. 03. 23.-?) Kesziben tiszttartó, hat fia született: Zsigmond, Ferenc, Mihály, János, György, Kálmán, utódaikról adat nem állt rendelkezésre.
    A költő testvérei:
    Anna (1798. Alap - 1873. 09. 30. Újszász) 1849-től Ferenc testvérének a házvezetője, majd Pesten Julianna testvérénél, később Újszászon lakott János öccsénél. Utóda nem volt. A sírja Újszászon, mellé temetve János öccse.
    Erzsébet (1799. 07. 13. Nyék - 1862. Jánoshida) Férje: Kóhl József, lányuk: Mária (Knaur Vilmosné).
    Mihály, a Szózat költője (1800. 12. 01. Pusztanyék - 1855. 11. 19. Pest). Felesége csajági Csajághy Laura (1825. 02. 20. Csep - 1882. 02. 13. Pest) Esk.: 1843. 05. 09. Pesten. Házasságukból két fiú: Béla, Mihály és három lány: Ilona, Erzsébet, Irma született. A költő életrajza számos kiadásban megjelent.
    János (1802. 09. 20. Nyék - 1876. 09. 20. Újszász) gazdatiszt Szent-Ágotán, majd tiszttartó Újszászon báró Orczy György birtokán. Felesége: Karády Anna, gyermekei: Kálmán, János.
    Ferenc (1805. 09. 02. Nyék - 1862. 05. 02. Palánka) Futakon gazdatiszt, kasznár volt gróf Forraynénál, később Palánkára költözött. Utóda nem volt.
    Terézia (1807. 05. 06. Nyék - 1894. 02. 26. Újszász) férje: Nyilassy Mihály, lányuk: Sarolta. 1850-től János bátyjának háztartását vezette.
    Julianna (1809. 12. 30. Nyék - 1872. 08. 20. Pest) Pesten lakott. Utóda nem volt.
    Imre (1812. 09. 17. Nyék - 1832. Újszász) gazdatiszt Szent-Ágotán, később állítólag Hernád-Kércsen a csobádi uradalomban. 1854-től Újszászon bátyjának tanyai birtokán gazdálkodott. Felesége Piácsek Katalin, fia: Ferenc.
    Pál (1814. 07. 10. Velence- 1886. 08. 12. Budapest) Rohoncon végzett gazdatiszti iskolát. Nyitra megyében gazdatiszt volt a gróf Károlyi Lajos tótmegyei uradalmában, a csikei pusztában. A Nyitra megyei Farkasdon lakott. 1847. 09. 19-én házasságot kötött Krenedits Magdolnával, gyermekei: Géza, Elek, Ilona, László, Béla, Mihály.
    István (1816. 07. 02. Velence -?) Gyermekkorában halt meg.
    A költő István nagybátyjának gyermekei:
    József 1818-ban Borsod és Pest megyében lakott.
    Ferenc 1818-ban Csőszön lakott.

VIII. nemzedék

    A költő Ignác nevű unokatestvérének gyermeke: István, adatunk nincs róla.
    A költő Zsigmond unokatestvérének gyermekei: Zsigmond, Ferenc, Mihály, János, György, Kálmán. Adatok nem állnak rendelkezésre róluk.
    A költő gyermekei:
    Béla (1844. 04. 23. Pest - 1904. 10- 09. Pest) nagynevű jogász. Igazságügyi minisztériumi első államtitkár, a Kúria másodelnöke, a Főrendiház tagja. Nőtlen volt, utód nélkül halt meg.
    Mihály (1845. 04. 17. Pest - 1848. 04. Pest).
    Ilona (1846. 05. 02. Pest - 1910. 12. 13. Pest) férje: dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán v. b. t. t., min. elnök. Gyermekük: Széll Ilona Bernrieder Jánosné, unokák: B. Ferenc, B. Katalin. Széll Ilona (1868-1945) Bernrieder Jánosné a Vörösmarty relikviákat átadta a Magyar Tudományos Akadémiának azzal a feltétellel, hogy az Akadémián létesítsenek egy Vörösmarty emlékszobát.
    Erzsébet (1847. 06. 10. Pest - 1879) utód nélkül halt meg.
    Irma (1848. 11. 16. Pest - 1849. 07. 16. Pest)
    A költő János testvérének gyermekei:
    Kálmán (1846. 11. 13. Újszász - ?) Földbirtokos, utóda nem volt. Újszászon halt meg. Vörösmarty Géza szerint sírját nem lehet megtalálni, mert a helybeliek elbeszélése szerint Nagy János és Nagy Gizella van rátemetve. (Vörösmarty G.: Őseim nyomában.)
    János (1848. 12. 22. Újszász -?) tábla-, majd kúriai bíró, Kálmán testvéréhez hasonlóan nőtlen volt, utód nélkül halt meg.
    A költő Imre testvérének gyermeke:
    Ferenc (1852 - 1874. 05. 07. Pest) műsz. egyetemi hallgató volt. 
    A költő Pál testvérének gyermekei:
    Géza (1850-1909. 05. 24. Tótmegyer) MÁV tisztviselő. Utóda nem volt.
    Elek (1852-1935) gazdatiszt Székesfehérváron. Első felesége: bátori Sigray Ilona, gyermekeik: Ilona, Erzsébet. Második felesége: bátori Sigray Erzsébet (meghalt 1975. 08. 11-én 96 éves korában), házasságukból két lány született: Mária és Margit.
    Ilona (1855-1894) férje: Zergényi Ferenc, gyermekeik: Z. Elemér, Z. Ilona, unokák: Z. Miklós, Z. Mária.
    László (1857. 05. 17. Tótmegyer - 1922. 02. 24. Nemesdicske) intézeti gazdasági igazgató, huszárkapitány. Felesége: Verebélyi Cherebó Vilma, gyermekeik: László, Tibor, Imre, Géza.
    Béla (1860. 01. 28. Farkasd - 1910. 09. 10. Budapest) Nagysurányban vasúti állomásfőnök, majd MÁV ellenőr, Budapesten a kőbányai vasútállomás főnöke. Felesége: Nyéki Méhes Lenke (1875. 05. 10. - 1944. 05. 20.) Kőkesziben lakott. Testvére Nyéki Méhes Mózes legfőbb állami számvevőszéki tanácselnök, családkutatással is foglalkozott. Kétkötetes művének a címe: A Nyéki Méhes család és a rokon családok. Bp. 1933., a II. kötet 1937-ben jelent meg. V. Béla és Ny. Méhes Lenke gyermekei: Béla, László, Jolán.
    Mihályról adat nincs.

IX. nemzedék

    A költő Pál testvérének unokái:
    A költő Elek unokaöccsének gyermekei, unokái, dédunokái:
    Ilona (1897. 07. 09. - 1976. 05. 14.), Erzsébet Hegymegi Kiss Lajosné (1897. 07. 09. - 1975. 09. 06.), Mária Kund Tiborné (1903. 05. 26. - 0993. 06. 13.) és Margit Schneider Józsefné (1907. 06. 29. - 2000. 04. 01.). Egyedül Schneider József családjában születtek utódok. Sch. Ilona (1930-) nyugd., férje Zách Sándor, gyermekük: Z. Gábor (1962.) közgazdász. Sch. József (1935) nyugd., felesége Gáncs Erzsébet, gyermekeik Sch. Tibor (1960-) okl. üzemmérnök, műsz. tanár és Sch. Attila (1965-) gyógyszerész, unokáik: Schneider Tibor és Potyondi Krisztina gyermekei: Sch. Balázs (1989-) és Sch. Orsolya (1993-), Schneider Attila és Szűcs Anita gyermeke: ifj. Sch. Attila (1997-).
    A költő László unokaöccsének gyermekei:
    Dr. Vörösmarty László (1901. 03. 12. Pozsony - 1971. 05. 29. Budapest) államtudományi doktorátust a pécsi jogtudományi egyetemen szerzett. A közigazgatásban dolgozott, mint pénzügyi csoportvezető. Gyermekei: Lili, akinek édesanyja Barabás Irén, és László, akinek édesanyja Csolnoki Karolin. Dr. V. László nyughelye: Budapest, rákospalotai temető.
    Tibor (1904. 05. 24. Budapest - 1969. 11. 24. Nemesdicske) a Standart villamossági gyárnál műszaki tisztviselő, majd a nemesdicskei gazdaság vezetője volt. Utóda nincs.
    Imre (1906. 07. 31. Budapest - 1942. 09. 12. Budapest) egy szerencsétlen esés áldozata lett, mely egész életére kihatott, fiatalon meghalt. Budapesten a X. kerületi új temetőben nyugszik. Utóda nem volt.
    Géza (1908. 08. 22. Budapest - 1986. 05. 09. Pozsony), Pozsonyban a Tesla rádiógyárban műszaki tisztviselő, ökonómus volt. Első felesége Havas Honória, házasságukból egy gyermek született: Mária. Válás után újból nősült, feleségül vette Emődy Évát, ebből a házasságból utód nem származott. Írással és családkutatással is foglalkozott. Írásai a csehszlovákiai magyar nyelvű, majd magyarországi lapokban jelentek meg, főként az Élet és Tudományban, a Múzsákban, a Magyar Nemzetben, továbbá a Honismeretben. Feldolgozta Vörösmarty Mihály szabadságharc utáni bujdosásának történetét, a költő által megtett új bejárásával (ld. Honismeret 1975. 5-6. sz.) és II. díjat nyert a nagycenki múzeum által kitűzött Széchenyi István pályázaton. Családkutatóként az Őseim nyomában c. művében a Vörösmarty és velük rokon családokkal foglalkozott.
    A költő Béla unokaöccsének gyermekei:
    Dr. Vörösmarty Béla (1896. 08. 16. Nagysurány - 1974. 10. 06. Gyöngyös) Pozsonyban érettségizett. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett. 1923-ban Budapesten egyhangú dicsérettel végzett a jogi karon. Budapesti bírói kinevezések után Hatvanban, majd Gyöngyösön kir. járásbírósági elnök. Felesége: Hankai Ibolya, három gyermekük született: Zoltán, Dénes, Ildikó. Nyughelye: a gyöngyösi alsóvárosi temető. (Ugyanitt nyugszik édesanyja: özv. Vörösmarty Béláné sz. nyéki Méhes Lenke és felesége: Dr. Vörösmarty Béláné Hankai Ibolya, továbbá fia: Vörösmarty Zoltán.)
    László (1898. 05. 28. - 1916. 06. 07.) cs. és kir. 33. tábori ágyús ezred egyéves tüzérönkéntese, 18 évesen halt meg. Utóda nem volt. Pozsonyban a Szt. András temetőben temették el.
    Jolán (1903. 08. 16. - 1903. 09. 20) egy hónapos korában meghalt.

X. nemzedék

    A költő Pál testvérének dédunokái:
    Lili (1924. 05. 10. Kolozsvár - 1964. 11. 20. Budapest) színésznő, férje László Endre. V. Lili autóbaleset miatt fiatalon halt meg.
    László (1930-) katonatiszt, sokat tett a sárkányrepülésért, ma nyugállományban van. Első felesége Baráth Mária, második felesége Stanek Dorottya ny. okl. közlekedési mérnök.
    Mária (1951-) műfordító Pozsonyban, férje Barek Pavol. Három gyermekük született: Katalin (1978-), Mária (1980) és Péter (1980-1989) ikertestvérek. Sajnos Péter gyermekkorban meghalt.
    Zoltán (1937. 06. 14. Budapest - 1998. 01. 30. Gyöngyös) a visontai hőerőműben dolgozott, mint blokkgépész, majd a beruházási részlegnél, mint műszaki ellenőr. Felesége: Gáspár Anna, egy lányuk született: Gyöngyi.
    Dénes (1940. 05. 15. Budapest-) a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen 1964-ben mérnöki oklevelet kapott. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál az árvízvédelmi csoport vezetője volt, jelenleg ny. mérnök főtanácsos. Felesége: Rácz Katalin, házasságukból két leány született: Laura és Viktória.
    Ildikó (1940. 05. 15. Budapest-) az egri tanárképző főiskolán tanári oklevelet szerzett. A szolnoki Kassai úti Általános Iskolában magyar, orosz, később német nyelvet tanított, igazgatóhelyettesként vonult nyugdíjba. Férje: dr. Horváth Ferenc bíró, házasságukból született Adrienne (1968-) nevű lányuk, aki okl. mérnök, férje Tóth József, gyermekük Viktória Sára (2000-). A család Inárcson lakik.

XI. nemzedék

    A költő Pál testvérének ükunokái:
    Gyöngyi (1970. 10. 02. Szolnok-) a Budapesti Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát. Jelenleg az egyetem vállalatgazdálkodási tanszékén adjunktus, férje Szabó Gábor okl. közgazdász.
    Laura (1973. 10. 03. Miskolc-) közgazdász képzettséget szerzett a budapesti nemzetközi üzletemberképző főiskolán. Jelenleg Londonban közgazdász vállalkozó. Férje Abass Arole ügyvéd, gyermekük: Theodora (2002-).
    Viktória (1976. 10. 06. Miskolc -) Budapesten a kirakatrendező és dekoratőrképző szakiskolán szerzett bizonyítványt. Jelenleg a linzi Művészeti Egyetem hallgatója.

A családi adatokkal kapcsolatos megjegyzések

    A költő születésének századik évfordulója alkalmával Székesfehérváron kiadott Vörösmarty emlékkönyvben szereplő családi adatok alapján 1933-ban Nyéki Méhes Mózes, majd 1934-ben Székesfehérváron Dormuth Árpád reáliskolai tanár és Schneider Miklós megyei főlevéltárnok foglalkozott a család származásával. Ezt követően nem sokat lehetett hallani a családról. Ennek oka nyilvánvalóan az első világháborús veszteségek, a Trianon után súlyos történelmi helyzet volt, ami a családot is érintette. De nem csak a szétszakítottság, és a kényszerű áttelepülés, hanem az azt követő második világháború és annak következményei is közismertek. A nemzetségből mégis 1990 előtt ketten is foglalkoztak családkutatással, nevezetesen a pátkai ágból Vörösmarty Kálmán okl. mérnök Budapesten és a székesfehérvári ágból Vörösmarty Géza nagybátyám Pozsonyban. Munkájukat személyesen is egyeztették, egyes adatokat átvettek a fent említett kutatóktól, és új adatokat is bevittek az általuk szerkesztett családfákra, munkáik azonban kiadásra nem kerülhettek. V. Kálmán a kutatási dokumentumokat, családfákat leadta az Országos Levéltárnak, V. Géza pedig az Őseim nyomában c. könyvét a családok között terjesztette. A millenniumi ünnepségek és a költő születésének bicentenáriumi évfordulója alkalmával ismét többen foglalkoztak a családdal, a médiákban származással kapcsolatos hamis állítások jelentek meg, ill. hangzottak el, valamint hiányos eredmények kerültek napvilágra. Ezért kellett a család székesfehérvári ágát teljességgel vizsgálat alá venni.
    Az irodalomjegyzékben elsősorban a családfákat tartalmazó műveket soroltam fel. Az általam készített, mellékelt családfa tartalmazza mindazokat a személyeket, akik az említett irodalomban szerepelnek, függetlenül attól, hogy egyes személyekről a családnak volt tudomása, vagy nem. Természetesen ahol a származásban kétségek merültek fel, ott a szükséges észrevételt megteszem. A szövegben zárójelben helyenként feltüntettem az irodalmi forrást az irodalomjegyzék sorszámával és oldalszám megjelöléssel.
    A Vörösmarty armális adományozásával kapcsolatosan Dormuth Árpád a következőket írja: "Pintér Jenő szerint a család dunántúli származású... Ez esetben a XVII. sz. híres convertitája,... Veresmarty Mihály is e családból származnék,... ki Pázmány Péter hatalmas egyéniségének befolyása alá került és a katolikus vallásra tért,... tevékenyen résztvett az ellenreformáció munkájában. Nem lehetetlen, hogy az ő befolyásának eredménye ez az armális-levél." (3./15. old.)
    A címer és jelképei, az akkor kiadott címerek összehasonlítása, a kor történelmi eseményei és a meghatározó személyek törekvései, a család tagjainak foglalkozása alapján más következtetésre jutottam, nagy valószínűséggel azt lehet megállapítani, hogy az armális a török elleni harcban elért valamilyen jeles tevékenység eredménye.
    A török háború idején a magyar címerek vad és háborús kinézetűek. Ennek a kritériumnak a Vörösmarty címer eleget tesz, ha nem is szerepelnek benne háborús trófeák, kardot lendítő kar stb., ám szerepelnek benne az ún. királyi rózsák, ágaskodó egyszarvú - mely a kereszténység és királyi igazságszolgáltatás szimbóluma - karddal felszerelve. A pajzsban lévő párduc hatágú csillagot tart, mely véleményem szerint a kereszténység védelmét szimbolizálja a török veszedelem ellenében. A legfontosabb szimbólum a csillag, amit a címerfestő azzal is kiemelt, hogy elég nagyra, és ami szokatlan, az éken kívülre kiterjedően festette meg, a függőleges sugarai hosszabbak, s ezzel villódzó vezérlő égi-csillagként érzékelhető.
    Nyulásziné Sraub Éva: Öt évszázad címerei c. könyvében szerepel egy ismeretlen család címere 1607-ből, amelynek pajzsában egy párduc, levágott turbános, nagybajuszú fejet tart, s a vele szemben álló egyszarvú a levágott fej fölé hasonló csillagot emel, mint a Vörösmarty címerben látható. Itt is nagy valószínűséggel a kereszténység védelme fejeződik ki szimbolikus képpel. (16./163. old. 246. kép, 250. old.)
    A fenti következtetésekhez kívánatos lenne heraldikus hozzászólása is.
    Ha a történelmi környezetet nézzük, 1638-ban dúl a 30 éves háború, és a török veszedelem is fenyegető. Pázmány Péter annak ellenére, hogy a török elleni harcban a Habsburg-házzal való együttes fellépést tartja fontosnak, kapcsolatot tart a protestáns erdélyi fejedelmekkel is. Nemeskürty István: Mi magyarok c. könyvében érdekfeszítően írja le Pázmány Péter levelezését az erdélyi fejedelmekkel, közvetítő szerepét a Habsburg-ház és az erdélyi fejedelmek között, továbbá az erdélyi fejedelemség fontos szerepét. (17/251-274. old.)
    Dormuth Á. szerint V. Gergely, a székesfehérvári ős valószínűleg megyei porkoláb (3./19. old.), fia Pál szintén porkoláb (3./24. old.), unokái közül Ferenc megyei katona (3./25. old.), József a megyei katonaság hadnagya (3./25. old.), dédunokája, Ferenc, a költő nagybátyja megyei katona, majd conducteur (itt rab-kísérő), majd megyei strázsamester (3./28. old.). Arra nem sikerült feleletet kapnom, hogy a conducteur itt miért rabkísérő. Már Schneider Miklós is kifogást emelt a megyei porkoláb megjelölés ellen, mert állítása szerint Fejér vármegyének akkor nem is volt megyei porkolábja, noha ő sem említi, hogy mit értett porkoláb szó alatt (4./64. old.)
    A porkoláb szóról a börtönőr jelentés jutott eszembe, ám valahogy furcsának tűnt, hogy Gergely esetében börtönőrből városi senátor, majd főbíró lett (3./22. old.), és elsők között kapott házat a töröktől visszafoglalt Székesfehérváron (3./21. old.) A conducteur szónál a "rab-kísérő" megjegyzés is arra ösztönzött, hogy megnézzem e szavak régi jelentését. Ezt azért is érdemesnek tartottam, mert Czeizel Endre szerint a Költők, gének, titkok c. könyvében már a költő nagyapja és nagybátyja is porkoláb volt. (11./61-63. old.)
    Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára (1974) szerint a porkoláb régi német szó, jelentése: 1. börtönőr, 2. várnagy. Több szótárt áttanulmányozva a porkoláb szónak sokféle jelentése van, nevezetesen börtönőr, katonai minőségben profosz, poroszló, pandúr, törvényszéki, bírósági kézbesítő, de ugyanakkor várnagy, helytartó, kormányzó, tiszttartó, ispán, intéző.
    A konducteur francia szó kalauzt jelent, de mint régi szó elkalauzolni, kísérni valakit, még katonai értelemben sem jelenthet egyedül rab-kísérést. Ha nem lehet eldönteni, hogy kinek mi volt a foglalkozása, akkor talán a porkoláb helyett jobb a megyei katona, de V. Gergely esetében még a várnagyi, kormányzói foglalkozás, ill. cím sem lehetetlen, mert sokkal hihetőbb, hogy várnagyból vagy királyi megbízottból lesz valaki városi szenátor, majd főbíró, mint börtönőrből.
    Természetesen jó lenne, ha a fentiekhez nyelvész és hadtörténész is hozzászólna, mert ezúttal is idegen szakmai területre tévedtem, de mint a családhoz tartozónak, ez talán megbocsátható. Ha van olyan leírás, amivel pontosan lehet bizonyítani a foglalkozást, akkor azt kell figyelembe venni, de azt nem lehet megengedni, hogy mindenkit börtönőrnek tituláljunk, bár ezen foglalkozás ellen semmi kifogásom. A fent említett családtagok katonai szolgálata megint csak arra utal, hogy a nemesi rang a török elleni harc eredménye lehetett.
    A korai családfákon (1./52. old., 2/88. old.) Vörösmarty János nemességszerző ős András fiának három gyermeke szerepel: Mihály, András és György, a székesfehérvári ág őse.
    Dormuth Árpád szerint Tolna m. levéltári adatai alapján Andrásnak nem három, hanem hat gyermeke volt: István, György, Gergely, Mihály, András és János, ők képezik a Vörösmarty-nemzetség egyes ágainak őseit (3./16. old., 5/84. old.). Ez a hat testvér szerepel már Czeizel Endre 2001-ben kiadott Költők, gének, titkok c. könyvében is. Dormuth Á. adatait átvéve (11./61. old. és IV. mell.). Itt azonban egy lényeges dolgon érdemes elgondolkodni. A testvérek közül a székesfehérvári ág őse Dormuth Á. szerint nem György, hanem Gergely. Ezt az állítását tanúkihallgatási jegyzőkönyvekkel (5./81., 86. old.) és Székesfehérvár levéltárában 1688-1700/117. sz. alatt őrzött nyugtával bizonyítja, amelyen az 1697. évi tanács tagjainak aláírása és pecsétje, többek között Gregorius Vörös senator aláírása, az aláírás mellett szerinte a Vörösmarty címert ábrázoló pecsétje látható (3./19. old.). Dormuth Árpád szerint tehát a város legrégibb összeírásában szereplő D. Gregorius Vörös és Veres Gergely ugyanegy személy és kétség nélkül Vörösmarty.
    Schneider Miklós kifogásolta az ősök számának megnövelését, a pecsétet sem fogadta el Vörösmarty-pecsétnek, szerinte kár volt a székesfehérvári ág ősét Gergelynek elnevezni (4./63-64., 81. old.). Vörösmarty Géza és Vörösmarty Kálmán az általuk szerkesztett családfákon a székesfehérvári ág őséül viszont már Gergely jelölik. (6., 7.)
    Az 1749. évi Tolna megyei tanúkihallgatási jegyzőkönyvből (5./81. old.), melyre Dormuth Á. hivatkozott, egyértelműen nem állapítható meg, hogy a székesfehérvári ág őse György vagy Gergely, mert a jegyzőkönyvben mindkét név előfordul. Dormuth Á. is elismeri, hogy a bizottság által feltett kérdés homályos és zavaros. (5./85. old.)
    Dormuth Á. a továbbiakban megemlít még egy 1749. febr. 25-i keltezésű Tolna megyei tanúkihallgatási jegyzőkönyvet, amelyben a kihallgató kérdésében szintén Gergely szerepel, mint aki Andrással, Istvánnal vérszerint való atyafi (5./86. old.). Itt azonban nem tűnik ki, hogy fent nevezettek testvérek lettek volna.
    Dormuth Á. és Schneider M. közötti ellentét feloldható azzal, hogy Gergely másik neve György volt, ám inkább a Gergely nevet használta. A családban később is előfordult, hogy testvéreknek azonos nevük volt, pl. Béla nagyapám egyik testvére Béla László volt (1./52. old.). Béla László - valószínű az azonos név miatt - később mindenütt Lászlóként szerepel, mert azt használta. Előfordulhat azonban az is, hogy Andrásnak nem hat, hanem csak öt fia volt, György a veszprémi, valamint Gergely a székesfehérvári ág őse egy személy. Ez a feltételezés még további vizsgálatot igényel.
    Fentiek alapján a Gergely név mellett a György nevet is feltüntettem zárójelben, már csak azért is, mert a családi hagyományok is indokolják a György név további megtartását.
    A IV. nemzedékrendben V. Gergely (György) fiai: Pál, Mihály, Crist. Ferdinánd, a később megjelent családfákon változtatás nélkül szerepelnek követve Dormuth Á. közlését (3./23. old.).
    Az V. nemzedékrendben a költő nagyapja Ferenc és az ő testvérei József és Sándor szintén szerepelnek az összes családfán.
    A VI. nemzedékrendben találhatjuk a költő apját. A testvérek számát illetően a családkutatók különféle véleményen voltak:
    - A centenáriumi évkönyvben (1./52. old.) a Nyéki Méhes Mózes és a Schneider Miklós féle családfákon négy testvér szerepel: Mihály, Ignác, Zsigmond és Ferenc (2./88. old., ill. 4./22. old.)
    - Dormuth Á. szerint öten voltak testvérek: FErenc, Mihály, István, Erzsébet és Katalin (3./25. old.). Ez a névsor szerepel a V. Géza- (6.), a V. Kálmán- (7.) és a Czeizel E. féle (11.) családfákon is.
    - Kállay István a költő nagyanyjának végrendelete alapján sorolja fel a testvéreket: Mihály, Ferenc, Kata, Juli, (Ignác), (Zsigmond). Ignácot és Zsigmondot, mivel a végrendeletben nem szerepelnek, zárójelben tünteti föl (8./307. old.).
    Véleményem szerint a dokumentumokban szereplő minden nevet fel kell tüntetni a családfán. A centenáriumi évkönyvben is szerepel az a megjegyzés, hogy a testvérek közül Ignác, Zsigmond és Ferenc származásáról hiteles tudósítás nincs (1./52. old.), ám Ferenc származását Dormuth Á. később anyakönyvi adatokkal igazolta (5./87. old.).
    A költő édesapjával kapcsolatosan még meg kell említeni, hogy születési dátuma a centenáriumi kiadványban 1764. szept. 15. (1/54. old.) Dormuth Á.-nál 1764. júl. 15. (3-/25. old.).
    A költő Ferenc nagybátyjának leszármazóit Dormuth Á. kutatása alapján jelöltem be a VII. és VIII. nemzedéknél (3./21. old., 5./88. old.)
    A VII-VIII. nemzedéknél még ma is vita tárgyát képezhetik a költő testvéreire és az utódokra vonatkozó adatok, főképpen pedig az, hogy a költőnek hány testvére volt, ill. hányan voltak testvérek. Gyulai Pál szerint a költőnek nyolc testvére volt, tehát kilencen voltak, öt fiú és négy lány. A centenáriumi évkönyvben hat fiú szerepel, a családfán a lányokat nem tüntették fel (1./52. old.). Tehát már száz évvel ezelőtt tudták, hogy a költő szüleinek tíz gyermeke volt, mert Gyulai Pál négy lányra vonatkozó állítását akkor még senki nem kérdőjelezte meg tudomásom szerint.
    A 30-as években Nyéki Méhes Mózes, Dormuth Árpád és Schneider Miklós sem említi a költő lánytestvéreit. A 70-es évektől Vörösmarty Géza és Vörösmarty Kálmán a családfákon három "Leány"-t már megjelenítenek név és adat nélkül (6., 7.), Czeizel E. is három lányt tüntet föl, jelzése szerint az elsőszülött két lány csecsemőkorában halt meg, a harmadik lány születési éve (1808) nem egyezik az újabb kiadványok adataival (11./IV. mell.), Kupi László: Kápolnásnyék története 2000-ben és Vörösmarty János családi iratai c. 2001-ben megjelent könyvben szereplő adatokkal. Ebben a két könyvben id. V. Mihálynak és Csáty Annának tíz gyermeke volt, viszont az elsőszülött két lány viszonylag magas kort ért meg. A lánytestvéreknél a születés, ill. halálozás adatai nem egyeznek: Erzsébet halálának éve 1862., ill. 1861, Teréz születési éve 1807, ill. 1804, Julianna születési éve 1809, ill. 1810. (12./115-121. old., 13./19-20. old.)
    A költő lánytestvéreiről a családnál semmi adat nem áll rendelkezésre, utódaikról sem tudunk.
    A költő Imre testvérénél a születésének és halálának dátuma az egyes kiadványokban a következő:
    Centenáriumi emlékkönyvben 1812. szept. 17. -?
    Vörösmarty Géza: 1812-1832
    Vörösmarty Kálmán: 1812-1832
    Vörösmarty János iratai c. könyvben: 1812. nov. 11. - 1881. szept. 11.
    Kupi László: Kápolnásnyék története: 1811. dec. 18. - 1881. szept. 13.
    A centenáriumi emlékkönyv szerint V. Imrének nem volt utóda, először Dormuth Á. által szerkesztett családfán jelenik meg egy Ferenc nevű utód, ám a Vörösmarty nemzetségből származó és rokon családkutatók, de Czeizel E. sem jelölt Imrétől utódot, és nekünk sincs tudomásunk V. Imre Ferenc fiáról. Vörösmarty János családi iratai c. és kupi László: Kápolnásnyék története c. könyvben ismét szerepel V. Imre Ferenc fia.
    Eltérések mutatkoznak a költő Ferenc nevű testvérének adataiban is. Vörösmarty Géza és Vörösmarty Kálmán szerint V. Ferenc 1862-ben (6., 7.), Vörösmarty János családi iratai c. könyve szerint 1860. május 2-án (13./19-20. old.), Kupi László: Kápolnásnyék története c. könyv szerint 1862. május 2-án halt meg (12./118. old.).
    Meg kell még egy súlyos hibát is említeni. A Vörösmarty János családi iratai c. könyvben lévő családfán a költő halálának évét tévesen jegyezték fel (13./20. old.).
    Dormuth Á. szerint a költőnek volt egy István nevű nagybátyja, akinek két fia is volt: József és Ferenc, a család Csőszön lakott (3./21. old.). V. Géza és V. Kálmán csak Istvánt jelölték be az általuk szerkesztett családfákon, fiait Józsefet és Ferencet már nem (6., 7.). Családunk ezt az ágat nem ismeri, utódokat sem ismerünk, ettől függetlenül az általam szerkesztett családfán bejelöltem őket.
    A VIII-IX. generációval kapcsolatosan megemlítem, hogy a költő gyermekeinek nevét, születési és elhalálozásuk évét a Budapesti Belvárosi Főplébánia hivatalában lévő anyakönyvek alapján Vörösmarty Géza a Magyar Nemzet 1976. 12. 02. számában leközölte, ennek megfelelően a költő gyermekei: Béla, Mihály, Ilona, Erzsébet Irma.
    Dormuth Á. nem említi a költő fiaként Mihályt, viszont nagyapám testvéreként bejelölt egy Mihályt, akiről a család nem tud. Dormuth Á. annak ellenére rossz helyre tette be Mihályt, hogy említése szerint egyeztetett nagyapám Elek nevű testvérével, és leányával: Hegymegi Kiss Lajosnéval sz. V. Erzsébettel (3./19. old.).
    A Vörösmarty János családi iratai c. könyvben is tévesen szerepel nagyapám testvéreként a fent említett Mihály.
    Czeizel Endre által szerkesztett családfában is ugyanez a hiba megtalálható, de a költő Mihály nevű fia helyett helytelenül András szerepel (11./IV. mell.). A költőnek András nevű fia nem volt, hanem Mihály, aki három éves korában meghalt.
    A Czeizel Endre által szerkesztett családfán az újabbkori adatokban még több hiba található. Helyesen a költő Elek nevű unokaöccsének Ilona és Erzsébet nevű lányai Sigrai Ilonától, Mária és Margit Sigray Erzsébettől születtek. Apám testvére, akit IX/10. számmal jelölt, nem egyéves korában halt meg, hanem mint cs. és kir. tüzérönkéntes 1916-ban, 18 éves korában. Jolán nevű testvére, aki viszont nem szerepel nála a családfán, egyhónapos korában halt meg. A költő Erzsébet nevű lánya nem 1851-ben született, hanem 1847-ben.
    Téves adatok jóformán minden származással kapcsolatos munkánál előfordulnak, s nem is volt célom minden kiadványban előforduló hibának ismertetése azok nagy száma miatt, ezért ideje volt összeállítani az összes előzmény figyelembevételével a székesfehérvári ág nemzedékrendjét, amelyen a különböző művekben található családfák összesítésre kerültek, így az irodalomjegyzékben szerepelő művek származásra vonatkozó adatai egy helyen megtalálhatók.
    A családfa tanúsága szerint a költőnek fiuágon leszármazói nincsenek, de leányágról sem ismerünk élő utódokat.
    A leszármazások alapján megállapítható, hogy a költőnek mai ismereteink szerint élő utódai nincsenek, azt pedig biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a költő Béla és Mihály nevű fiaival a költő egyenes ága megszakadt.
    A költő testvérei közül egyedül V. Pálnak vannak élő utódai, férfi ágon unokabátyám Vörösmarty László ny. repülőtiszt és jómagam, de az általam szerkesztett és mellékelt családfa mutatja a leányági leszármazókat is a rendelkezésre álló adatok alapján.
    
    Miskolc, 2002. november 11.
    
    Megjegyzés: A szövegben a családfa szó általános értelemben a leszármazási táblára is vonatkozik.
    A Vörösmarty nemzetség székesfehérvári ága:
    családfák, leszármazási adatok irodalma
    1 Czapáry László dr. a Vörösmarty-Kör titkára szerkesztésében: "Vörösmarty emlékkönyve. A költő születésének százados évfordulójára rendezett országos ünnep alkalmából kiadta a Székesfehérvári Vörösmarty-Kör. Székesfehérvárott, 1900." 51-56. old. A Vörösmarty Család leszármazása. Nagy Iván 1899. évf. 1. füz. Pettkó Béla: Vörösmarty Mihály vérségi összeköttetései. Nagy Iván 1900. 8-9. füz. Az említett cikkeket dr. Czapáry László is átvette a fent említett Vörösmarty-emlékkönyvbe.
    2 Nyéki Méhes Mózes legfőbb állami számvevőszéki tanácsos: "A Nyéki Méhes család és a rokon családok." A szerző kiadása. Budapest, 1933. (II. kötet kiadásának éve 1937.)
    3 Dormuth Árpád: "A Vörösmarty család múltja Fejérmegyében és Székesfehérvárott a XVIII. és XIX. században." Székesfehérvári Szemle 1934. IV. kötet, 1-2. szám, 14-38. old.
    4 Schneider Miklós: "A Vörösmarty-család múltja" Székesfehérvár, 1934. (86 oldalas könyv.)
    5 Dormuth Árpád: "A Vörösmarty család múltja." székesfehérvári Szemle, 1934. V. kötet, 80-90. old.
    6 Vörösmarty Géza: "Őseim nyomában" Pozsony, 1972. 12-44. old.
    7 Vörösmarty Kálmán: Vörösmarty családfák: "Székesfehérvári ág. V. tábla" Országos Levéltár R szekció.
    8 Kállay István: "Adatok a Vörösmarty család történetéhez" Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 1977. 307-308. old.
    9 Czippán György: "Vörösmarty Géza Vörösmarty Mihályról. A romantika költőjének családfája" Ifjúsági Magazin, 1984. XX. évf., 3. sz., 38-39. old.
    10 Hanthy Kinga: "A költő és a bezárt emlékszoba. Ki az igazi rokon?" Magyar Nemzeti Hétvégi Magazin, 2000. december 2-i sz.
    11 Dr. Czeizel Endre: "Költők, gének, titkok" Budapest, 2001. 13. old., 60-68. old., IV. melléklet.
    12 Kupi László: "Kápolnásnyék története" Kápolnásnyék, 2000. 11-5130., 132., 155-158., 166-168. old. Kornétás Kiadó
    13 "Vörösmarty János családi iratai (1850-1874)" Közreadja: Zsoldos Sándor, Árgus Kiadó-Vörösmarty Társaság 2001. (128. old.)
    14 Kupi László: Vörösmarty Mihállyal kapcsolatos adatok. E mail: 
    15 Kulich Erzsébet: "A költő kései utódait kutatva Mihálynak öt fiútestvére volt, de már csak Pálnak élnek leszármazottai." Fejér Megyei Hírlap, 2001. december 1. sz.
    16 Nyulásziné Straub Éva: "Öt évszázad címerei" Corvina Kiadó, 1987.
    17 Nemeskürty István: "Mi magyarok" Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.