József Schweidel

https://hu.wikipedia.org/wiki/Schweidel_J%C3%B3zsef honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike.

Schweidel József (Joseph Schweidel, Zombor, 1796. május 18. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike. Katonai pályafutását a császári seregben kezdte, a negyedik huszárezredben mint hadapród szolgált, később a kapitányságig vitte. Tanítója a híres Simonyi óbester volt. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is. Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. Ezután Bács megyében a táblabírák közé iktatták. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt felesége könyörgésére "kegyelemből" golyó általi halálra változtatták, ő volt a negyedik golyó által kivégzett vértanú. Halála előtt a fogságról naplót vezetett, felesége számára: "Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át a feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába"[2] Felesége, Bilinska (Bilinszka) Domicella, lengyel származású volt (meghalt Budapesten, 1888. március 23-án, 84 évesen[3]), 1827-ben vette felségül, akitől öt gyermeke született, köztük Schweidel Béla (†1916), aki szintén részt vett a szabadságharcban, később pedig őt is az aradi várbörtönben tartották fogva, azonban csak párszor találkoztak.[4]

http://www.magyarszo.com/hu/2012_10_07/kozelet/32907/Schweidel-J%C3%B3zsef-%E2%80%93-a-zombori-v%C3%A9rtan%C3%BA.htm