Katalin Révay de Szklabina et Blatnicza

Thurzó család. (Bethlenfalvi) [Nagy Iván] Thurzó család. (Bethlenfalvi)

Történelmileg igen ösmeretes kihalt család. Volt, ki e családot azon, regényesség után kapkodó szokás szerint tatár országból eredezteté. Spener. Herald. p. spec. libr. I. cap. 94. Wagner idézete szerint.* Mások sokkal több valószinűséggel Ausztriai eredetűnek tartják. E véleményt osztja Wagner is, ki a családról tüzetesen értekezett. Wagner Analecta Scepussi IV. p. 46–154.* Az bizonyos, hogy Ausztriában már a XII. században élt Thurzó család több előnévvel, mint de Lichtenfels, de Rauhenek, ismét más de Tursenreit, más de Tirnstein, más de Aspern, más de Sonnberg. Nevök is Turse és Turso alakban is fordúl elő. Mind ez azonban minket nem igen érdekel.

A Thurzó család azon ága, melynek ivadéka magyarrá vált, és történelmi szerepet vitt, a XIV. században Zsigmond király alatt mutatta fel törzs-őseit.

1430-ban Bertalannak fia I. Márton ujvári várnagy, és rokona Bethlenfalvi Jánosnak fia Turzó I. György, kik Nikápolynál harczoltak; és ott két rokonuk el is esett, továbbá nevezett Márton, ki a kir. udvarból elillantott Lajkót, Mércse oláh vajda fiát elfogá, és Ulászló lengyel királyhoz követségben is járt, ezen érdemeikért Zsigmond királytól adományt kaptak. Az oklevél Pray, Mss. tomo LIV. p. 91 honnan Fejér Cod. dipl. tomo X. vol. 7. p. 217. és ott ismételve 240. lapon, és Wagner. Anal. Scepus IV. 61.* Márton utódait nem ismerjük, valószinű, hogy figyermekei nem voltak.

I. György Lőcse városában lakott, ott városi hívatalt viselt, és mint előkelő ember az országgyűlésre követűl is küldetett, sőt 1452-ben a Fridrik császárral posthumus László iránt kötött szerződést is Lőcse városa részéről aláirta. 1457-ban pedig nádori parancs mellett, mint már bethlenfalvi Thurzó névvel élő, fiaival együtt Szepes megyei Pongrácz helységbeli zálogjogi birtokába beiktattatott. Wagner Anal. Scepus IV. 61.* Egyébiránt ő, valamint utánna igen soká hason szellemű utódai, kereskedést is űzött, és már mint lőcsei lakosnak, vagy előbb Krakóban és Sziléziában kereskedési telepei voltak. Rajcsányi Geneal. deduct. Mss. I. 14. írja óla: „Cracoviae et in Silesia mercator fuit.“* 1460-ban már nem élt. Kata nevű nejétől három fia maradt: II. Márton, II. János és Theofil. Mielőtt ezekről s utódaikról szólanánk, lássuk I. Györgytől kezdve, mikép sarjadzott le a Thurzók családa.

I. tábla.

I. János de Bethlenfalva.; Bertalan; I. György 1446. Thurzó nevezt. 1430. kereskedő (N. Kata.); Márton 1430. Abaujvári várnagy.; II. Márton 1460.; Márta.; Bora.; Dora.; II. János krakói polg. mest. körmöczi kamarás 1490. † 1508. (2. Beck Magd.); Teofil 1500. adom. (1. N. Bora 1489. 2. N Anna 1493.) Folyt. II. táblán.; II. György apát.; II. János.; Zsigmond váradi püsp. † 1512.; Péter Abauji követ † 1513.; III. Márton; Gáspár szepesi kanon.; 1-t. IV. János boroszlói püspök † 1520. aug. 21.; Szaniszló olmüczi püsp. † 1540. april. 17.; 2-t. III. György körmöczi kam. gróf. † 1521. (Fugger Anna); I. Elek körmöczi kam. gróf. országbiró † 1543. (1. Zathmári Anna 2. orm. Zékely Magd.); Kata † 1535. (Fugger Rajmund); Magda (Popst Cziriák); Margit (Perényi Péter); 2-tól Anna (Báthori András orsz. biró); Erzsébet (1. Pernstein Jeroszlav. 2. Ungnad Ádám. 3. gr. Salmis Gyula); I. Bernát graffenecki gróf † 1551. (Neydeck Kata); Miklós †; Veronka (warthauseni Schaad Ján.); Mária (Gebhard János); I. Kristóf (1. Erdődy Zsuzsi 2. horgaui Rhelinger Magdolna); VII. János † 1553.; II. Kristóf.; VIII. János.; II. Bernát 1578. (Saurau Ilona); Bora (Fünfkircher János); Mária (Tiriachich Hortenz); Felicitas (Dóczy Gábor); Erzse (Jörger Kristóf); Benigna (1. Lembach János 2. Stahremberg Márton)

I. Kristóf (1. Erdődy Zsuzsi 2. horgaui Rhelinger Magdolna); II. Szaniszló szepesi főisp. † 1586. (devecseri Choron Kata); Jeromos végr. 1564. † 1576.; II. Elek szepesi főispán kam. igazg. † 1594. (Zrinyi Bora); Anna (1. Velz Kristóf 2. Khevenhüller György); Magdolna (de Gera Rázmán); II. Kristóf †; III. Szaniszló nádor † 1625. (3. Liszti Anna-Róza); II. Miklós † 1609. dec. 27. (Zerau A. Mária); III. Kristóf szepesi sárosi főispán † 1614. (Erdődy Zsuzsa); III. Elek † 1597.; Magdolna (Dersffy Ferencz); Mária (1. Dóczy Gábor 2. Rottal Jakab); Zsuzsa (Forgách Zsigmond nádor); IV. Szaniszló szepesi főisp. † 1627. (Czobor Anna); Ádám szepesi főisp. † 1635. (Széchy Bora); Mihály szepesi főisp. † 1636. (veglai Horváth Ilona); Éva † 1627. (Pogrányi István)

II. tábla.

Teofil, ki az I. táblán. (1. N. Bora 1489. 2. N. Anna 1493.); VI. János 1528. a sánta (N. Anna); Kata (Berthóty Ferencz); Kata (1. bessei Farkas Ferencz. 2. Majthényi Uriel); Anna (1. lévai Cheh Gábor † 1542. 2. Balassa Menyhért); IV. György.; Zsófia (Nagy Balásné 1543.); Ferencz előbb nyitrai püsp. majd kam. elnök Árvai főisp. (1. Kosztka Bora 2. Zríny Kata); 1-től Ágnes (Serényi Fer.); Imre.; 2-tól V. György árvai főisp. nádor † 1616. (1. Forgách Zsóza 2. Czobor Erzse); II. Ferencz †; Anna. (Perényi György); Kata (Révai Gábor); Orsolya (1. Gyulaffy István. 2. Ghyczy Fer.); Zsuzsi (1. Perényi István 2. Czobor Mihály 3. Amade Istv. 4. Vojsko Fridr.); Judit (Jakussich András); Bora (1. Erdődy Kristóf. 2. Draskovich János); Ilona (Illésházy Gáspár); Imre árvai főisp. † 1621. (Nyáry Krisztina); Mária (Vizkelethy Mihály) †; Kata (Tököly István); Anna (Szunyogh János); Erzse † 1642. (gr. Eszterházy István); Krisztina sz. 1622. † 1632.

I. Györgynek fia II. Márton Szepesvár parancsnoka volt és azt a hussiták ellen minden cselszövések ellen is megvédé, mely hűségét I. Mátyás király 1465-ben Sáros megyei Vörös-vágás helység adományzásával jutalmazá. Hat fia maradt: 1. II. György 1543-ban apátúr volt; 2. III. János még 1503. előtt elhalt magnélkül; 3. Zsigmond papságra lépvén, 1501-ben szerémi választott püspök, majd fejérvári prépost és kir. titkár, 1504-ben már nyitrai, 1505-ben erdélyi, 1506-ban már váradi püspöknek olvassuk. 4. Péter, 1496-ban a kalocsai érsektől Rómába küldetett követségbe, 1505-ben Abauj-vármegye követe volt, meghalt 1513. körűl, özvegyen s gyermektelenűl hagyva nejét Rákóczy Dorottyát. 5. III. Márton 1503-ban élt, midőn testvéreivel és rokonaival bethlenfalvi egy kúria kiváltásáról gondoskodott. 6. Gáspár szepesi kanonok volt. Ezekben II. Márton ága kihalt.

II. János és testvére Teofil két ágat alapítottak, mely mindkettő a XVII. század közepeig virágzott, lássuk előbb II. János ágát, s azután Teofil ágát a II. táblázaton.

II. János azon kereskedelmi szelleménél fogva, melylyel családja birt, megveté alapját családja gazdagságának és jövőjének. Mint krakkói polgármester fiával III. Györgygyel együtt 1490-ben oct. 9-én örökáron megszerzé Corvin Jánostól, ennek a bányavárosokban birt bányait és majorságait. Hatvani Mih. Rajzok a Magyar Történelemből 69.* „E birtok lőn a Thurzó nemzetség későbbi gazdagságának és hatalmának alapja. Az ügyes Thurzó János – irja Horváth Mih. – és még ügyesebb fia a bánya-mívelésben Az érczolvasztást Velenczében tanulmányozta.* nem kevésbbé, mint a haszonbérbe vett beszterczebányai rézbányák és kereskedésben rövid idő alatt roppant előmenetelt tőn, kivált miután Ulászlótól 1496-ban engedelmet nyert olvasztókat állítani, mik eddig az országban nem léteztek. Ő ekként György fiával oly nagy kincseket gyűjtött össze, hogy II. Ulászló királyt és nejét Anna királynét jobbára ő segítette ki gyakran előfordúlt pénzzavaraikból.“

„Anna királyné és általa vezetett férje, a király, e szolgálatokért kegyelmeikkel halmozták el a két Thurzót. De minden kegyelmek közt leghasznosabb volt ezekre nézve az, hogy a királyné őket a bányavárosokban kamara grófjaivá nevezte; és még inkább az, hogy az egyre szaporodott kölcsönök fejében, a bányavárosokat és Zóly omvárát nekik és örököseiknek, a kölcsönzött összegek visszafizetéseig 1505-ben zálogba adta.“ Mennyi sikerrel működtek a Thurzók a bányászat körűl a Fugger családdal együtt, és mily haszonleső, és mennyi csalást követtek el a kűlföldön űzött réz-kereskedéssel, nem ide tartozik elmondani. Hatvani Mih. Rajzok a Magyar Történelemből 69.* Az kétségen kivűl áll, hogy roppant haszon dőlt évenként erszényeikbe. II. János meghalt 1508-ban. Két neje volt, az elsőtől, kinek neve nincs tudva, lett IV. János és Szaniszló, amaz boroszlói, emez olmüczi püspök, ki meghalt 1540. april. 7-én. Második nejétől Beck Magdolnától születtek: III. György, I. Elek, V. János, Kata († 1535.) Fugger Rajmundné, Magdolna Popst Czirjákné, és Margit Perényi Péterné. Ezek közül

III. György már atyja idejében a bányászat mívelésében kitanulva, és meg annak életében Fugger Annát nőűl vévén, a hasonló jellemű és szellemű családba sógorosodva, atyja halála után bánya kamara gróf lett, és családi javait hasonlóan szaporítá. Azonban korán elbetegedve, Augsburgba vonúlt és ott halt meg 1521-ben mart. 19-kén. Tudott latinúl, lengyelűl és magyarúl.* Nejétől Fugger Annától öt gyermeke volt: I. Bernát, Miklós (ki magnélkül elhalt) Veronka warthauseni Schaad Jánosné, Mária Gebhard Jánosné, és Kristóf, az elsőről és utolsóról alább emlékezünk.

I. Elek elődjei nyomán a bányamivelésnek szintén barátja lőn, 1521-ben már körmöczi kamara gróf és kir. főkomornok mester volt, majd kir. kincstárnok lett, 1525-ben már tárnokmester, végre pedig országbiró. Noha utóbb a bányák csáktornyai Ernusth János kezébe kerültek adomány és zálogjogon, mindazáltal a Thurzó család a Fuggerokkal együtt azokat haszonbérbe tartották a régi gazdálkodási rendszerben. Hatvani Mih. Rajzok a Magyar Történelemből 69. és Thurnschwamb Wagnernél Analecta Scequs. IV. 81–84.* mig végre ezen önző, haszonleső egyedáruságnak egy kissé mélyebb belátás és erély végett nem vetett. Thurzó I. Elek 1523-ban kapta Mária királynétől Vöröskő várát Pozsony megyében, melyet azonban a Fuggereknek eladott. A Mohácsi vész után János királyt mellőzve, I. Ferdinándhoz állott határozottan, és ettől 1527-ben kapta a Szapolyayak birtokaiból Szepesvárát több másokkal. Meghalt 1543. jan. 25-én. Eltemettetett Lőcsén. Első nejétől Zathmári Annától semmi, második nejétől ormosdi Székely Magdolnától csak két leánya maradt: Anna Báthori András országbiró neje, és Erzsébet először Pernstein Jaraszló, 2. Ungnad Ádám, 3-szor gr. Salmis Gyula hitvese.

V. János (II. Jánosnak fia) nagyobbára Sziléziában lakott, míg testvére I. Elek visszahítta, ki végrendeletileg őt Szepes és Bajmócz várára nézve örökösévé tette, azonban a leány örökösökkel hosszas perbe keveredett, mig végre hat év után 1549-ben uj adomány mellett is magát a birtokban megerősítheté, mely után Bajmóczot bizonyos feltételek mellett Thurzó Ferencz nyitrai püspöknek és testvérének IV. Györgynek engedvén; maga Szepes várában élt. Szepes megye főispánja volt. Meghalt nőtlenűl 1558. évi mart. 29-én kora 66. évében.

I. Bernát (III. Györgynek fia) többnyire külföldön Augsburgban, vagy Ausztriában lakott. A gróf Hardegg családtól megvévén a Grawenecki uradalmat, erről is írta előnevét. Ugyan ott meg is halt 1551. dec. 4-én. Nejétől Neydeck Katától a táblán látható gyermekei maradtak, kik közűl csak egy leány Felicitas ment férjhez magyar emberhez, Dóczy Gáborhoz, a többi künn maradt. Egy fia II. Bernát elhalt testvérei után a künn lévő birtokokat kapta kezébe, mind a mellett perelt a magyarországiakért is, és 1588-ban rokonát II. Szániszlót megidézvén, Bajmóczban is részesült. Élt még 1594-ben is. Nejétől Saurau Ilonától egy leánya maradt: Benigna, előbb Lembach Jánosné, utóbb Stahremberg Jánosné, kiben I. Bernát ága kihalt.

I. Kristóf (III. Györgynek fia) többnyire Augsburgban lakott, hol díszes házán kivűl, melyet még atyja szerzett, egyéb tetemes jószága volt; különben mint beteges ember, rövid életet élt. Első nejének Erdődy Zsuzsát olvasom. Rajcsányinál. De ez III. Kristóf neje volt Wagner szerint.* Másik neje horgaui Rhelinger Magdolna volt, ettől hat gyermeke maradt: 1. II. Szaniszló, kiről alább. 2. Jeromos, ki Schavnikot birta, bojniczi bárónak iratott. 1564-ben tett végrendeletet Wagner Annlecta Scepus. I. p. 184.*, és 1576-ban meghalt. 3. II. Elek, kiről alább. 4. Anna előbb Welz Kristófné, utóbb Khevenhüller Györgyné. 5. Magdolna De Gera Rázmán neje, és 6. II. Kristóf, ki magnélkül halt meg ifjú korában. Ezek közűl

II. Szaniszló Szepes vármegye főispánja volt 1559–1583-ig. A Szepességen Luther tanainak ápolója. Utóbb Augsburgba ment, ott halt meg 1586. jul. 6-án kora 55. évében. Első neje – ha Wagner nem téved – a Széchyek rimaszécsi ágából volt. A másik – és ez bizonyos – devecseri Choron János, kaboldi báró, leánya Kata volt, kivel 1563-ban Bécsben tartá menyegzőjét. De gyermekei nem maradtak. Testvére

II. Elek bátyja után 1584-től Szepes vármegye főispánja, és 1488-ban már a szepesi kamara igazgatója volt. Ő már Szepes vármegye, és Szepes föld örökös főispánjának a Szepesi bárónak iratott. Meghalt 1594. mart. 5-én, eltemettetett Lőcsén. 1569-ben vette nőűl a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak leányát Borbálát, kitől tizenegy gyermeke közül négy ifjú korban elhalt, a többiek ezek: 1. III. Szaniszló, kiről alább. 2. II. Miklós, kiről alább. 3. III. Kristóf, kiről alább. 3. III. Elek, ki 1597-ben kora 13. évében halt meg, és Galgóczon temettetett. 5. Magdolna szerdahelyi Dersffy Ferencz sárosi főispán neje. 6. Mária előbb Dóczy Gáborné, ennek kora halálával Rottal Jánosné. 7. Zsuzsanna 1598-tól Forgách Zsigmond utóbb nádor neje. Tehát Wagner szerint Forgách Zsigmond második neje nem óczy, hanem Thurzó Zsuzsanna volt. Analecta Scepus. IV. 133.* A fiúk közűl csak III. Szaniszló terjeszté tovább családját, lássuk tehát előbb magbaszakadt testvéreit, s azután őt.

II. Miklós külföldön iskoláztatott. Haza jövén osztályrészűl a bajmóczi és galgóczi urodalmat kapta, és ezekben élt haláláig. 1608-ban II. Mátyás koronázásán Kún ország zászlóját vitte. Meghalt 1609. dec. 27-én Galgóczon, hol a következő évi febr. 2-án eltemettetett. Neje Zerau, vagy Saurau Anna-Mária volt, kitől gyermeke nem maradt, és ki utóbb Kolonich Stegfriedhez ment nőűl.

III. Kristóf Szepes föld örökös ura, báró, arany sark. vitéz, és kir. kamarás, 1603-ban Szepes és Sáros vármegye főispánja volt. Bocskaynak híve. A Luther tanától a kath. egyházba tért, de végre ismét az ágostai evang. egyház híve lőn, és a Szepes-várallyai zsinatot tartatá. Meghalt 1614. april. 7-én, kora 31. évében. Eltemették Lőcsén. Wagner Analect. Scepus. II. 351. III. 228. IV. 128.* Neje Erdődy Zsuzsanna, a kath. vallás buzgó híve és pártolója, 11 évig gyászolta mint özvegy férjét, kitől gyermeke nem maradt, meghalt 1633-ban.

III. Szaniszló szül. Bajmóczon 1576. julius 24-én. Tanúlt külföldön, tudott – mint majd minden Thurzó – magyarúl, latinúl, németűl és csehűl. Ifjabb korában a hadi pályán is részt vett. Testvére III. Kristóf halála után 1614-ben Szepes vármegye főispánja, majd főpohárnok mester lett. Bethlen ellenében a nikolsburgi béke kötésnél is szerepelt. 1622-ben a soproni országgyűlésen nádorrá választatott. Meghalt 1625. máj. 1-én, kora 49. évében, és Lőcsén temettetett. Életrajza olv. Kölcsey Vincze es Melczer, Nemzeti Plutarkus III. köt. 45. lap. És a halotti beszéd, mely fölötte mondatott. Lásd Hrabecius és Hrochot nevek alatt az Egyetemi könyvtárban.* Némelyek szerint háromszor nősűlt, de bizonyos csak az, hogy neje köpcséni báró Liszti Anna volt, ki, mint özvegy másodszor Pogrányi Györgyhöz a Thurzók egykori tisztartójához ment férjhez, és kitől gyermekei: Thurzó Pál, Erzse és István korán elhalván, csak IV. Szaniszló, Ádám, Mihály és Éva (mh. 1627.) Pográny Istvánné maradtak.

IV. Szaniszló atyja halála után 1625-től Szepes vármegye főispánja. Meghalt Bajmóczon 1627. dec. 14-én. Nejétől Czobor Annától egy fia maradt: V. Szaniszló, ki atyja előtt sirba szállt.

Ádám 1628-tól szintén Szepes vármegye főispánja vot. Mint Eszterházy nádor udv arába járatos, testvérével Mihálylyal együtt a kath. hitre tért, és annak buzgó híve lett. Meghalt utódok nélkül 1635. nov. 16-án. 1627-ben jun. 21-én jegyzé nőűl Széchy György leányát Borbálát, kivel 1629. ján. 17-én tartá lakadalmát, és kitől gyermeke nem maradván, az özvegy Széchy Bora utóbb gr. Forgách Ádámhoz ment férjhez.

Mihály a Thurzók ez ágának utolsó sarjadéka, 1635-től Szepes megye főispánja volt. Beteges ember lévén, és utódokat nem remélvén, javait kezdé elzálogítani és másoknak beirni, azonban 1636. év elején meghalt, ágát sírba vivén. Özvegye velai Horváth Ilona 1660-ig hordá özvegyi ruháját, a midőn meghalt, és Nagyszombatban temettetett.

a Thurzók másik ágat, mely árvai ágnak neveztetik (mint a II. táblán látható) I. Györgynek fia Teofil alapítá.

Teofil részesűlt 1479-ben azon kir. adományban, melyben Mátyás király a családnak Sáros megyei némely javait megerősíté. Neje kettő volt, az első Borbála 1489-ben, a másik Anna nevezetű 1493. előtt lett nejévé. Ezek egyike kassai Magyar Balás erdélyi vajda leánya volt. Ez utóbbitól lett leánya Kata Berthóti Ferenczné. Volt egy fia is

VI. János, ki sántának neveztetett, és ki 1534. előtt meghalt, mert akkor Anna nevű nejét már özvegynek olvassuk. Ettől öt gyermeke maradt: 1. Kata előbb bessei Farkas Ferencznek, utóbb nováki Majthényi Urielnek neje. 2. Anna előbb lévai Cheh Gáborné († 1542.) utóbb Balassa Menyhértné († 1567.) 3. IV. György, ki 1549-ben Szepes megyei Richnóra adományt vitt és magnélkül meghalt. 4. Zsófia Nagy Balásné. L. Jászói Convent de Ao. 1543. Protoc. C. Protoc. fasc. 98. nro 201. Wagner e Zsófiát nem említi.* 5. végre Ferencz.

Most nevezett Ferencz előbb az egyházi pályára lépett, és Olaszországban végezvén tanúlmányait, 1534-ben nyitrai püspök, és e mellett a pozsonyi kamara elnöke lett. Azonban ágazata kihalásnak indulván, mások szerint Szőrényi Wagnernél IV. 103.* pedig, hogy püspöki 12 évi jövedelmeit és a kamarai igazgatóságból gyüjtött kincsét élvezhesse, 1557-ben a püspökséget oda hagyá, és nőűl vette Kosztka Miklós leányát Borbálát, ki azonban magtalanúl halt el, másodszor ismét megnősűlt, feleségűl vévén a hős Zrínyi Miklós leányát Katalint. Elő nejével még a Lietavai és Árvai várak és uradalmak birtokába helyezé magát, és utóbb királyi fő udvarmester lett. Meghalt 1576-ban, némelyek szerint kigyó marta sebek következtében. Özvegye utóbb Forgách Imréhez ment férjhez. Thurzó Ferencznek második házasságából született hat gyermeke, u. m. 1. Ágnes Kis-Serényi Ferenczné, 2. V. György, kiről alább, 3. II. Ferencz, ki 1574-ben atyjával Trencsin megyei Hrussó, Richo és Bicsei vár és uradalmak adományzásában részt vett, és ifjan elhalt. 4. Anna Perényi Györgyné. 5. Kata Révay Gáborné. 6. Orsolya előbb ráthoti Gyulaffy Istvánnak, utóbb ablanczkürthi Ghyczy Ferencznek hitvese.

V. György született Lietaván 1567. sept. 2-án. Ifjabb korában a hadi pályán szerzett érdemeket, ezek tekintetéből 1598-ban már kir. tanácsos, majd fő pohárnok; utóbb fő asztalnok mester volt. 1606-ban családjára megkapta Árva vármegye örökös főispánságát. Az oklevél Analect. Scepus IV. 117.* 1607-ben kapta nemzetségi czímerének megbővítését, úgy, mint fölebb a metszvényben látható. 1609. dec. 7-én nádorrá választatott. L. életét Kölesy Vincze és Melczer Nemzeti Plutarkus II. 68. Hormayr Mednyánszky Taschenbuch 1824. évfoly. 168. lap. Felső-Magyarországi Minerva 1829. II. k. 233. és 1847. évf. 168. lap.* Meghalt 1616. dec. 24-én kora 49. évében. Érdekesnek vélem ide írni czímet azon gyászbeszédnek, melyet fölötte a bajmóczi ev. lelkész Hrochot Abrahamides Izsák tartott, és mely Imre fiának ajánlva kinyomatott ily czím alatt: „Oratio Exequialis Illustrissimo p. m. Comiti ac Domino I). Georgio Thurzoni de Bethlenfalva, Comiti de Arva, ejusdemq. Cottus Arwen. perpetuo Comiti, Regni Hungariae Palatino, Judici Cumanorum, Sac. Caes. Reqiaeq. Mattis intimo Consiliario et per Hung. Locumtenenti etc. In publico luctu, cum mortales suae Cels. exuviae funeratione solemni, undecimo Calend. Martii h. e. 19. Febr. Anno 1617. Monumento Majorum in Templo Bytschensi conderentur, dicta et recitata ab Isaaco Abrahamide Hrochotio Ecclae Baymocen. Pastore et Praeposito et earum, quae per Cottum Posonien. Nitrien. Barsien. Augustanam confessionem amplectuntur, Superattendente. Leutschoviae excudebat Daniel Schultz, Anno Dni 1617.“ 4. r.* Első neje volt ghymesi Forgách Zsófia, ki szülésben halt el 1590-ben; ettől lettek leányai: a) Zsuzsanna előbb Perényi Istvánné, 2-szor Czobor Mihályné, 3-szor Amade Istvánné 4-szer Veysko Fridrikné, b) Judit 1607-től Jakussich Andrásné, és c) Ferencz, ki korán elhalt; második neje volt Czobor Erzsébet kit 1592-ben vett nőűl, kitől lettek gyermekei: d) János, korán elhalt, e) Borbála előbb Erdődy Kristófné, utóbb Draskovich Jánosné. f) Ilona († 1648) gróf Illésházy Gáspárné. g) Imre, kiről alább, h) Mária 1618-tól Szeptencz ujfalussi Vizkelethy Mihályné. i) Kata 1620-tól Tököly Istvánné. k) Anna 1622-től báró Szunyogh János második neje, l) Erzse és m) Zsófia pártában haltak el.

Imre szül. 1589. sept. 11-én. Tanúlt Wittebergben, 1617-ben át vette az Árva megyei főispánságot, 1618-ban nőűl vette bedeghi Nyáry Krisztinát, kivel nov. 15-én K.-Helmeczen tartá menyegzőjét. Bocatius János a menyegzőre írt latin versei kinyomattak: „Anser nuptialis“ czím alatt. Megvan az egyet. könyvtárban, ebben a család azon czímere is látható, melyet itt a metszvény ábrázol.* 1621-ben mint Bethlen biztosa vett részt a nikolsburgi békekötésben. Ugyan ott halt meg 1621. oct. 19-én, kora 24. évében. Életét közli Kovacsóczy Arpádia I. köt. – 1618. évi naplóját. Hormayr, Taschenbuch 1848. évi foly. 128. lap.* Eltemettetett Árva várában a kápolnában. Benne, mert fia nem maradt, a Thurzók árvai ága is kihalt, és igy az Árva-lietavai uradalmak osztatlan a tőle, és nővéreitől származó leány ivadék által biratik máiglan. Nejétől bedeghi Nyáry Krisztinától, (ki utóbb 1624-ben Eszterházy Miklóshoz az utóbb hires nádorhoz ment férjhez) két leánya maradt; a fiatalabb Krisztina (posthuma) szül. 1622-ben april 25-én, meghalt 1632. mart. 22-én, az idősb Erzsébet szül. 1621. febr. 20-án, férjhez ment 1638. sept. 26-án gr. Eszterházy Istvánhoz, ki 1641-ben hagyta őt özvegyen, maga Erzsébet meghalt 1642. jul. 4-én.

A család czímerét fennebb a metszvény ábrázolja, ez négy felé osztott vért, melynek közepét kisebb vért foglalja el, és arany udvarban két fejű koronás fekete sast mutat; a vért 1. és 4. vörös udvarában koronás oroszlán emelkedik fel, a 2. és 3. kék udvarban hátulsó lábain fehér egyszarvú ágaskodik. A vért fölött két koronás sisak látszik, a jobb oldaliból koronás oroszlán, a baloldaliból fehér egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. E czímer meg van ércz-lemezen a nzti muzeumban ily fölirással: „Illustrissima Dna. Dna. Helena Thurzó de Bethlenfalva, Comitissa perp. d. Arva 1641.“ Látható Boccatius J. „Anser Nuptialis“ czímű versei mellett is. Leírja Bel M. in Adparatu ad Historiam pag. 364. Wagner Anal. IV. 60. említi ugyan az P. III. p. 153. Bel M. három rózsát is említ az oroszlánok alatt, de ezt másutt nem találjuk; ezt a Trophaeum Estoras. tábláiról az Eszterházy czímer után vélhette.*

Thurzó család. (Nosziczi) [Nagy Iván] Thurzó család. (Nosziczi) Lásd Turzó cs.

Thurzó (bethlenfalvi), gróf. [Kempelen] Thurzó (bethlenfalvi), gróf.

Szepesmegyei eredetü család, mely Zsigmond király alatt kezd szerepelni s gyors emelkedését a T. János krakkói polgármester és körmöci kamaragróf (megh. 1508.) által létesített nagy bányavállalatoknak köszönhette. A mohácsi vész után a család tagjai már előkelő közjogi méltóságokat viselnek s Bernát 1550. bárói méltóságra emeltetett (OL: NRA. 252-32.) A grófi rangot 1606. ápr. 10. T. György nyeri. (LR. V/738.) A család árvai ága 1621. okt. 19. György nádor főispánban halt ki. – Vö. NI. XI/199–210. (gen.); Kubinyi Miklós: A gr. T.-család és leszármazása. (Pest, 1872.); Jedl. II.; Gf. IX/133–6.; Siebm. 670.

Thurzó (másképen Adamik.) [Kempelen] Thurzó (másképen Adamik.)

Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Ádám, András és János igazolták nemességüket.

Thurzó (másképen Martinecz). [Kempelen] Thurzó (másképen Martinecz).

Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Terncsénm.-ben András és János fiai vétettek fel az igazolt nemesek közé.

Thurzó (másképen Sevcsik). [Kempelen] Thurzó (másképen Sevcsik).

Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben István igazolja nemességét. Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Nyitra-, Sáros-, Szabolcs- és Trencsénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. T. V/132., VI/21., 26.

Thurzó (noszici). [Kempelen] Thurzó (noszici).

Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben András és István igazoltattak.

Megjegyzések

Még nincs megjegyzés.