Lóránd Ágoston Eötvös de Vásárosnamény BR

http://www-history.mcs.st-andrews.ac.uk/Biographies/Eotvos.html

nemesi előneve: vásárosnaményi, báró, magyar fizikus, akinek egyik legismertebb alkotása a nevét viselő torziós-inga. Egyetemi tanár, vallás- és közoktatási miniszter, hegymászó.

Középiskoláit magántanulóként, illetve a pesti piaristáknál végezte, 1865-ben érettségizett. Az érettségi után a pályaválasztás keresztútja elé került. Apja sugallatára beiratkozott a jogi fakultásra, de Petzval Ottónál matematikát is hallgatott, majd Krennek József vezetése mellett az ásvány- és kőzettannal ismerkedett, Than Károly laboratóriumában pedig kémiai oktatásban részesült. A természettudományok bűvkörében érdeklődése mindinkább polarizálódott, és lassan érlelődni kezdett lelkében a gondolat, hogy a párhuzamosan folytatott kétirányú képzés nem célravezető, végül is választania kellett a jogi, és a hajlamainak, érdeklődési körének jobban megfelelő természettudományi tanulmányok között. A végső döntésre csak a második év után, 1867-ben került sor, amikor a kiegyezés után apja újból elvállalta az 1848-as első felelős magyar kormányban már betöltött vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát. Ekkor Loránd beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol akkoriban a természettudományok három világhírűvé vált tudósa, Kirchhoff, Helmholtz és Bunsen egy időben tanított. Eötvös Kirchhoff mind kísérleti, mind elméleti előadásait buzgón látogatta, Helmholtznál a hangtan és fénytan fiziológiai aspektusait tanulmányozta, Bunsen laboratóriumában pedig kémiai analíziseket végzett.

1870-ben summa cum laude doktorált. Hazatérve, az egyetem laboratóriumában kísérletekbe kezdett, melyek a doktori fokozat megszerzésére végzett kutatások folytatásai voltak. Ezeket az eredményeket nyújtotta be 1871 márciusában magántanári képesítése iránti kérelmében a budapesti bölcsészeti karhoz. A kérelmet a Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Than Károly professzorokból álló bizottság pozitívan értékelte és megkapta a magántanári kinevezést. A következő évben már rendes tanárnak, 1878-ban pedig, Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, a kísérleti fizikai tanszék vezetőjének nevezték ki, és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék összevonásával létrehozott Fizikai Intézet igazgatói teendőinek ellátására. 1873-ban, 25 évesen megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban pedig rendes tagjává. 1899-1905 között ő volt az Akadémia elnöke.

Heidelbergből való hazatérése után elkezdődött közéleti szereplése is. Bekapcsolódott a Természettudományi Társulat munkájába. 1891-ben többedmagával megalapította a Mathematikai és Physikai Társulatot és Mathematikai és Physikai Lapok címen folyóiratot indít el.

1894. június 10. és 1895. január 15. között vallás- és közoktatási miniszter volt. 1905-ben lemondott akadémiai elnöki posztjáról, de tudományos tevékenységét az egyetemen a haláláig folytatta.