Tamás Varga

Hétgyermekes család gyermekeként született. Testvérei közül többen is ismert közéleti személyiségek voltak (például Varga Domokos és Vargha Balázs). Ükapja Szász Károly matematikus, Bolyai János és Bolyai Farkas barátja volt.

Az általános és középiskolát szülőhelyén végezte, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakán folytatta.

1945-ben kezdett el dolgozni középiskolai tanárként Kunszentmiklóson, majd Budapesten. 1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték. Itt részt vett tantervek kidolgozásában, és főként igen nagyszámú tankönyvnek a megírásában. 1948-ban a Neveléstudományi Intézetbe került, ahol egészen 1950-ig dolgozott, amikor az intézményt megszüntették.

1951-től kezdve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapcsolódott be elsősorban a matematikatanárok képzésébe.

1955-től kezdve egy osztályban matematikatanítást is vállalt, és ezt hosszú időn át következetesen folytatta. További munkáját elsősorban az általános iskolai matematikaoktatás korszerűsítésére fordította.

1961-ben egy osztályban elkezdhet egy oktatási kísérletet, az általános iskola egy új tantervének a kidolgozása irányában. 1962-ben Budapest volt a színhelye az UNESCO szervezésében egy nemzetközi matematikaoktatási szimpóziumnak, amelyen Varga Tamás gondolatai olyan elismerésre találtak, hogy őt bízták meg egy belga matematikussal, Willy Servais-vel együtt, hogy szerkesszenek és részben írjanak egy kötetet, amely a tanácskozás eredményeit leszűrő tanulságokat foglalja össze.

1967-től kezdve az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa lett, és így első kézből volt módja kísérletének irányítására, egyre további finomítására.

1975-ben éppen a komplex matematikatanítási kísérlet, mint alkotás kidolgozásával kandidátusi fokozatot szerzett.

A hazai elismerések mellett felsorolhatatlan számban érték külföldi megtiszteltetések, elsősorban természetesen az Unesco tanulmánykötet szerkesztésében és megírásában való részvétele következtében, de legkülönfélébb országokban és legkülönfélébb nyelveken megírt szakcikkei eredményeként is számos külföldi meghívást kapott.

Aktivitását mar súlyosbodó betegsége közben is megtartotta, egyik utolsó cikke a Kritikában már halála után jelent meg.