Béla Beke

https://www.nevpont.hu/palyakep/beke-bela-ef50c

Beke Béla

gépészmérnök

Született: 1909. november 23. Tatabánya Meghalt: 2001. augusztus 1. Budapest Temetés: 2001. augusztus 14. Budapest Sírhely: Farkasrét

Család

Sz: Beke Dezső (†1944) bányatisztviselő, Fried Ida (†1944). F: Szombathy Éva műszaki rajzoló. Ikerleányai: Beke Éva, Alföldy Gézáné és Beke Mária, Báldi Tamásné (1937. jan. 24.) geológus.

Tanulmányok

A bp.-i Toldy Ferenc Gimnáziumban éretts. (1927), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1931), a BME-n doktorált (1960); a műszaki tudományok kandidátusa (1958), doktora (1960).

Életút

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) mérnöke (1932–1945), főmérnöke (1945–1948), a Mész- és Cementipari Központ Termelési és Műszaki Osztályának vezetője, majd vezérigazgató-helyettese (1948–1950). A II. vh. végén munkaszolgálatos, majd a gunskircheni (Ausztria) koncentrációs tábor foglya (1943–1945). Az Építésügyi Minisztérium Mész- és Cementipari Főosztálya Termelési Osztályának vezetője (1951–1952), az Építőanyagipari Minisztérium Cementipari Igazgatósága Műszaki Osztályának vezetője (1952–1956), az Építőanyagipari Központi Kutatóintézet Cement Osztályának, ill. Kötőanyagipari Osztályának vezetője (1956-tól), majd a Szilikátipari Központi Kutatóintézet (SZIKKTI) tud. főmunkatársa. A BME-n az aprítás és a fajtázás c. tárgyak előadója (1949-től). C. egy. tanár.

A cementgyártás, az aprítás–őrlés–portalanítás nemzetközileg ismert szakembereként elsősorban kőbányák gépesítésével, az aprító–őrlő-berendezések racionalizálásával fogl. Az ő újítására vezették be Magyarországon az ún. késleltetett (millszekundos) robbantást. Új módszert dolgozott ki a cement őrlésére nagy átmérőjű, rövid, egykamrás malmokban.

Elismertség

Az MTA Szilikátkohászati Főbizottsága titkára, a Vegyipari Gépészeti Munkabizottság elnöke (1957–1980). A Szilikátipari Tudományos Egyesület választmányi tagja (1949-től).

Elismerés

Szocialista Munkáért (1955).

Szerkesztés

Az Építőanyag c. lap szerkesztőbizottságának tagja (1953-tól).

Főbb művei

F. m.: Mészkőbányák gépesítése. (Építőanyag, 1949) Aprított anyaghalmok szemszerkezete. (Építőanyag, 1951) Aprítás, osztályozás, golyósmalmok szerkezete. (Bp., 1951) Aprítás, osztályozás. 1–2. (Bp., 1952) Bányászat és gépészet az építőiparban. (Bp., 1952) Az építőanyagipar keverőkészülékei. (Bp., 1952) Az építőanyagipar rakodóberendezései. (Bp., 1952; 2. kiad. 1954) Aprítás és fajtázás. Egy. tankönyv. (Bp., 1952; 2. kiad. 1954) Aprítógépek üzemtana. (Bp., 1954) Építőipari szakgéptan. Építőipari technikumi tankönyv. (Bp., 1955) Cementőrlés körfolyamatban. Kand. értek. (Bp., 1957) A körfolyamatos őrlés és cementipari alkalmazása. (Bp., 1958; 2. kiad. 1961) Finomőrlés és energiatakarékosság. (Technika, 1959) A magyar kötőanyagipari kutatás. (Építésügyi Szemle, 1961) őrlési folyamatok lefolyása és egyensúlyi állapota. (Építőanyag, 1961) A cementőrlés új elmélete és ennek befolyása a technológiára. Doktori értek. is. (Bp., 1962) A kőbányászat törő- osztályozógépeinek elmélete. (Bp., 1962) Aprításelmélet. (Szilikátkémiai monográfiák. IV. Bp., 1963; angolul: 1964) Aprítás és osztályozás. Egy. tankönyv. (Bp., 1966; 3. kiad. 1970; 5. kiad. 1977) őrlőberendezések több osztályozóval. (Bp., 1972) Ásványelőkészítés a szilikátiparban. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1974) A finomőrlés folyamata. (Bp., 1975; angolul: Bp.–The Hague, 1981) A cementipar őrlőberendezéseinek helyzete és perspektívája. (Bp., 1977) A szénőrlés módszerei és berendezései. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1983).