Beatrice d'Aragona

I. Ferdinánd (olaszosan Ferrante) nápolyi király és Chiaromontei Izabella leánya. 1474. szeptember 5-én jegyezte el Mátyás. A házasságot képviselő útján Nápolyban 1476. szeptember 15-én, majd Budán 1476. december 22-én kötötték meg. Mátyásra nagy befolyást gyakorolt, különösen a fényes udvartartás kiépítésében, a humanisták támogatásában volt nagy szerepe, ugyanakkor Mátyásnak magyar környezetétől való elszigetelésében is. Diomede Caraffa, Roberto Caracciolo, Antonio Bonfini művét Beatrixnak ajánlotta, Pietro Ransanót pedig Beatrix szólította fel a magyarok történetének megírására. Gyermeke nem született, amikor viszont Mátyás Corvin Jánost jelölte ki örököséül, Beatrix a maga számára követelte az utódlást. Intrikáinak volt eredménye Váradi Péter bukása, Corvin János házasságának megakadályozása. Mátyás halála után Esztergomban[1] rendezkedett be, és Corvin Jánossal szemben II. Ulászlót támogatta, új házasság reményében. Bakócz Tamás Beatrixot titokban összeeskette Ulászlóval, aki már korábban nyilatkozatot tett arra, hogy a házasságot nem fogja elismerni. Bakócz a szertartás szövegében szándékosan formahibát ejtett (1490. október 4.). Beatrix csak az 1492. évi országgyűlés alkalmával ismerte fel, hogy kijátszották. Anyagi helyzete rohamosan romlott, s a házasság pápai felbontása (1500. április 3.) után gúny tárgya lett. Visszavonult Itáliába, ahol bátyja, IV. Frigyes nápolyi király fogadta. Tanúja volt családja bukásának. Ischia szigetén, majd Nápolyban a Castel Capuanóban élt. Innen próbálta Ulászlóval szembeni követeléseit érvényesíteni. A nápolyi San Pietro Martire monostorában temették el.