György Rákóczi de Felsővadász

erdélyi fejedelem 1648 és 1660 között, megszakításokkal, Az országgyűlés még apja életében, 1642. február 3-án fejedelemmé választotta. 1644-ben a III. Ferdinánd elleni háború idején Erdély kormányzója. 1648. október 11-én lépett trónra.

Felesége, Báthory Zsófia, a Báthory család utolsó sarja révén kerültek a Báthory birtokok a Rákóczi család kezére.

Báthory István nyomdokaiba szeretett volna lépni, ezért kezdettől fogva a lengyel korona megszerzésére törekedett. 1649-ben szövetségre lépett a kozákok hetmanjával, Chmielnicki Bogdánnal, majd 1653-ban hűbéri fennhatósága alá vonta Moldvát és Havasalföldet. Az 1655-ben Lengyelország és Svédország közt újabb háború tört ki. A svédek ellen viszont egy hatalmas koalíció jött létre, s hogy X. Károly Gusztáv svéd király el ne veszítse a háborút Rákóczi segítségét kérte 1656 végén a prostki-i vereség után, felajánlva neki Dél- és Közép-Lengyelország egy részét, ahol új királyságot alapíthat. Egy évvel ezelőtt a lengyelek is Rákóczihoz fordultak, s ők is felajánlották a koronát, ha Erdély Svédország ellen lép hadba. Az elbizakodott fejedelem, aki túlbecsülte országa erejét azonnal megindította a hadjáratot. A vállalkozáshoz Zrínyi Miklós is nagy reményeket fűzött, mivel Rákóczi (akihez a két román vajdaság is hű volt) akkor az egyesült erdélyi-magyar-lengyel-svéd-román sereggel a törökök ellen fordul és akkor talán a Balkánt is sikerül visszafoglalni. 1657 januárjában nem törődve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel hadat indított János Kázmér lengyel király ellen, kiegészülve a moldvai és havasalföldi csapatokkal. A hadjárat első szakaszában sikeres volt: bevette Krakkót, aztán bevonult Varsóba, de alighogy találkozott a svédekkel, a királyuk magára hagyta őt az országát ért újabb dán támadás miatt. Ennek ellenére Rákóczi még mindig bízott sikerében, tovább ment észak felé, de a lengyelek Jerzy Lubomirski vezetésével végzetes támadást intéztek Észak-Erdély ellen és Munkács környékét is elpusztították. Rákóczi vereséget szenvedett, a román és kozák csapatok cserben hagyták lengyel földön és az ellenségtől is magas összegű hadkárpótlás fejében kapta meg a szabad eltávozást. Rövidesen magára hagyta hadait, amit Kemény Jánosra bízott, de a határnál elfogta a tatár kán. Székelyföldet rövidesen a török és tatár hadsereg pusztította. A Porta szembefordult az engedetlen vazallussal, mire a fenyegetett erdélyi rendek 1657. november 2-án Rákóczi helyett Rhédey Ferencet választották fejedelemmé, Rákóczi azonban kierőszakolta Rhédey lemondását és 1658. január 9-én újra elfoglalta a trónt. A törökök nem ismerték el Rákóczit és a nagyvezér parancsára a rendek 1658. október 11-én Barcsai Ákos személyében új fejedelmet választottak, mire Rákóczi haddal indult trónja visszafoglalására. Barcsai ellen győzedelmeskedett, Szejdi Ahmed, a budai pasa azonban a szászfenesi csatában, 1660. május 22-én vereséget mért Rákóczira. Feljegyezték, hogy a fejedelem hadvezérhez méltóan, bátran harcolt a csatában: 17 törököt vágott le, 5 lovat lőttek ki alóla, 150 testőre közül 20 maradt életben. A csatában kapott fejsebébe halt bele 1660. június 7-én.

http://hu.wikipedia.org/wiki/II._R%C3%A1k%C3%B3czi_Gy%C3%B6rgy

II. Rákóczi György (felsővadászi) (Sárospatak, 1621. január 30. – Nagyvárad, 1660. június 7.) erdélyi fejedelem 1648 és 1660 között, megszakításokkal. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fia. Az országgyűlés még apja életében, 1642. február 3-án fejedelemmé választotta. 1644-ben a III. Ferdinánd elleni háború idején Erdély kormányzója. 1648. október 11-én lépett trónra. Felesége, Báthory Zsófia, a Báthory család utolsó sarja révén kerültek a Báthory birtokok a Rákóczi család kezére.