Imre Farkas de Boldogfa

Farkas Imre (Boldogfai)

Boldogfai Farkas Imre János Lipót (Zalaboldogfa, 1811. november 16. – Alsóbagod 1876. május 25.) Zala megyei nemes földbirtokos volt, aki a zalai nemzetőrség kiállításával foglalkozott az 1848-as forradalom alatt.

Élete

Zalai köznemesi családban született Zalaboldogfán, Boldogfai Farkas János (1774-1847) zalai helyettes alispán és besenyői és velikei Skublics Angéla (1775-1839) gyermekeként. Alaptanulmányai elvégzése után jogi képesítést szerzett, és 1834-1844 között alszolgabíró lett az egerszegi járásban,[1] majd főszolgabíró volt ugyanabban a járásban. 1844 és 1849 között.[2] Ahogy édesapja és nagybátyja, boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844) táblabíró, kehidai Deák Ferenccel jó baráti viszonyban volt, és habár családja politikai beállítotsága alapból konzervativ, Farkas Imrének élénk tevénykenysége volt a nemzetőrség szervezésében Zala megyében. A szabadságharc hevében 1848 júniusában Csány Lászlóval levelezett és kapott tőle utasításokat a nemzetőrség fizetésének a tervezéséről.[3] Szeptemberben Boldogfai Farkas Imre Séllyey Elek muraközi főszolgabíróval szervezték meg a letenyei hajóhíd felállítását, a molnárokkal alkudozva.[4] A szabadságharc bukása után Farkas Imre visszavonult a bagodi birtokába és gazdálkodott. Érett korában, három gyermeke született Volfinger József zalaegerszegi szitakötő mester özvegyétől, Horváth Alojziától:

1. Farkas József (1857-1951),
2. Farkas Imre (1860-1895) és
3. Farkas Gábor (1963-1925).

A nemtelen származású Horváth Alojziát (1831-1919), Horváth Imre és Prunner Roza lányát, 1865 március 31.-én vette el Bagodvitenyéden ezzel a házasságonkívül született gyermekeit törvényesítve.[6] azonban csak Deák Ferenc közbenjárásával 1870. április 17-én adtak ki egy királyi engedélyt, amivel a gyerekeinek a nemességét elismerték.