János II. de Berzeviczy

nBerzeviczy (berzeviczi és kakaslomniczi)

A Berzeviczy kezdetek. Berzeviozy család (Báró és nemes). E jeles nagy és régi terjedelmes családnak törzse R u t k e r (Rüdiger, Rudgerus Comes) ispán t. i. ki a XIII. század elején Gertruddal, II. András király nejével Tirolból jött Magyarországra. A családnak törzse Adolfnak, Ruther neje testvére szepesi prépostnak, ki II. Andrásnak fontos szolgálatokat tett, nővérétől származott, öescse az említett Rutker volt. Jutalmul II. András Adolfnak és nőtestvérének 1209-ben egy már az előtt a bambergi püspöknek és most Adolfnak engedett darab földet adományozott a Szepességben, mely jószág a Poprád vize mellett a Kárpát legmagasabb csúcsa tövében fekszik. E darab föld melyre kevéssel később a most is fenálló X agy-Lo[m- nicz, Hunsdorf, Altwaldorf és az 1360 körül elpusztult Me kiér helységek építtettek, a Berzeviczy családnak ősi birtoka, mely későbbi királyi adományok által ismét szaporodott. Rutker, a törzs, két fiút hagyott maga után. Oklevelekben Comes H e r- mannus alias Polanus, és Comes Ricolphus de Scupes neveztetnek. A két testvére az 1209. II. András királytól nyert adományra 1246-ban IV. Béla királytól megerősítést kapott. Mindketten szilárdon maradtak IV. Kun László mellett és idősb koraikban is kitüntették magokat IV. Lászlónak a nogai tatárok, az Oldalmur alatt föllázadt kunok elleni csatáiban, valamint az újvári grófok, és a trónkövetelő András (III. vagy velen- czei) ellen. Hermann Győr vívásánál a királyi zászlót hordozta és nehéz sebet kapott, mely miatt keze holtig haszna vehetlen maradt; R i c o 1 f szintén veszélyesen megsebesíttetett. A márkusfalvi várkastély ostrománál Sze- pesben Ricolf és Hermann testvérek fogságba kerültek. Ezen szolgálatuk jutalmául 1278-ban IV. László király az annak előtte is már Polanus Co- mesnek ajándékozott Doman (Domanyoiz) helységet, mint a szepesi várhoz tartozót és közel fekvőt ismét visszaadta. Hermannak maradéka, mely legtöbbnyire Sobfalváról irta magát, a XV. század elején kihalt. Ricolf fiai közöl különösen kitüntette magát Kakas (az oklevelekben Kokos vagy Gallus,) kinek neve máig fenn van Kakas Lomnicz helységnek nevében, és ehhez közel fekvő rétében, mely k o k o s c h rétnek neveztetik. A III. András király halála után beállott érdemeit elmondja egy1307-ben kelt oklevél, melyben Róbert Károlytól N e h r e (akkor Eurstráska) falut kapja adományban. E szerint feléjétől fogva a nevezett király hive volt, és a csehek által elfoglalva tartott Szép es vár vívásánál 32 cselédét és két rokonát veszté el, Önmaga pedig nehéz sebet kapott; végre az esztergami vár megszállásánál a királynak saját szemeláttára újólag megsebesült és a ledobott kövek által két fegyveresét veszté el. Az őri birtok egy részét Brúnó szerzetének ajándékozta. Kakas élte vége felé Judex montanus (de Schmölnicz-Szoniolnpk) hivatalt viselt; mivel gyermekei elhaltak, birtokait Ricolf és János testvéreire hagyta, és végrendeletét, Róbert Károly is megerősíté 1327-ben. II. Rico If (I. Rikolf fia) Tarkőről irá magát, mert testvére Kakas Tarkő egy részét Mohol fia Istvántól, (a Comite Stephk) megvévén azt II. Rikolfnak adáel 20 markáért 1310-ben. A rozgonyi csatában Trencséni Máté ellen, valamint Sáros vára vívásában kitüntetvén magát 1312-ben, Károly királytól három erdőt kapott adományban. E II. R i k o 1 f, törzse lett a már kihalt Tárczay családnak. A Berzevicáyek birtokai már 1326-ban Szepes és Sáros megyében szélesen kitérjedtek. III. Rikolf 1343—1360-ikban landeki prépost volt. Péter, Zsigmond király udvarába került, ennek hasznos szolgálatot tett, s követségbe is járt Lengyelországban; több évig török fogságban is volt. Zsigmond királytól 1425-ben kapta Jamnik helységet. Szepes megye főispánja és tárnok volt. Meghalt 1432. táján, ügy látszik, hogy ő építé Duna- jecz hegy várat hasonnevű folyó mellett (most Nedecz a lengyel Schornstein irányában) mert fia János „haeres castri Dunajecz“ iratik. Ezen János az okmányokban Schwarz (fekete) névvel jelöltetik, azon okból: mivel Du- najecz mellett nagy fenyves erdőket birt, melyeket birtokaiban lakó német alattvalói Schwarzwälder-eknek neveveztek. Ezen János (niger) többi közt Albert királytól 1439-ben Agárd falut kapta adományul Nógrád megyében, de e miatt, több megtámádást szenvedett, miért is 1446-ban az ország rendéinél, 1461-ben pedig Mátyás királynál ótalomért esedezett, mit meg is nyert; 1470. körül maradék nélkül halván meg, birtokai rokonainak ellentmondása daczára is t az akkori hatalmas Szapolyai Imre által elfoglaltattak. Tetemei a nagy lomniczi egyházban nyugszanak, hol sír-ravatalán a Berzeviczy czimer következő fölirattal áll: „Ilie obiit Egregius vir Dominus Joannes Schwarz de Berzevicze II. Ricolf felesége Ileon Erdew gróf lánya Bene unokája. .

Régi család; első ismert őse Rutkér comes a XIII. század elején élt. Felesége Adolf szepesi prépost testvére volt, kinek II. Endre 1209. a Poprád vize mellett egy darab földet adományozott. Ezen földet Rutkér felesége is kapta. Ez volt a család ősi birtoka. Fiai közül Rikolf comes fiai voltak: Kakas mester, aki 1307. Róbert királytól Nehre falut kapta adományba, de ennek ága kihalt; János mester, a B-család őse és Rikolf, Tarkő ura, a kihalt Tarczay-család őse. – 1278. szerzik adományba Hermann (Rutkér első fia) és Rikolf Dománt. Berzeviczét még 1317. előtt alapitotta a család s 1343. megosztozván, a család két ágra, a Berzeviczy és Tarczay családokra szakadt. Ősi czímere: hármas halom középsőjéből kiemelkedő ágaskodó zerge. (Vö. István czímerpecsétjét 1475-ből OL/Dl. 6270.) – 1559. máj. 30-án I. Ferdinánd néhai B. Miklós fia Kristóf fiainak: Bálintnak, Györgynek és Mártonnak, néh. B. János fia Tamás fiának Márknak és osztályos atyafiának, néh. B. János fia Frigyes fiainak: Istvánnak, Mártonnak és Henriknek régi nemességüket megujitja s régi családi czímerüket megerősiti. (Ered. a B.-család lt.-ban a M. N. Muzeumban.) – Czímer: kék paizsban a paizs jobboldalán felnyuló kőszikla alján korona, melyről term. szinü zerge mellső lábaival a sziklára kapaszkodik; a paizsot sárkány veszi körül, fejével jobbra fordulva; sisakdisz: a zerge növekvő alakban; takarók: fekete-arany, kék-ezüst. – I. Ferdinánd 1560. ápr. 10. B. Henrik s testvérei: István, Márton és Márk nemességét megerősiti s akövetkező czímert adományozza: kék paizsban (arany szinü) hármas halom középsőjén szőlőtőke, a halomra zerge kapaszkodik fel (itt nem áll koronán); sisakdisz: a zerge növekvő alakban; takarók: szürke-arany, vörös-ezüst. (A sárkány szintén hiányzik.) A család azonban általában az 1559. nyert czímert használja. – A családból B. Ferencz 1775. jan. 20. a bárói méltóságra emeltetett (LR. L/163.); ez az ág 1834. ápr. 15. B. Vinczével kihalt. – Czímer: négyelt paizs, sárkánynyal övezett kerek szivpaizszsal, ebben az ősi czímer: kék mezőben szürkés sziklacsucsra koronáról felkapaszkodó zerge; a nagy paizs: 1. vörös mezőben balra fordult ezüst sas; a 2. és 3. ezüst mezőben levágott vérző törökfej, melynek tarkójába arany markolatu görbe kard van ütve; 4. kék mezőben oroszlán; három sisak; 1. növekvő zerge, takarók: fekete-kék; 2. balra fordult törökfej a karddal; takarók: vörös-ezüst; 3. növekvő oroszlán; takarók: kék-arany; paizstartók: befelé néző sas és sárkány. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében: Sándor, Antal, Boldizsár, Kristóf, Dénes, Ferencz, Gábor, Henrik, János, József, Menyhért, Mihály, Miklós, 2 Pál, Zsigmond, István, Lajos özv., Sámuel; Szepesmegyében Sándor, István özv., István, Boldizsár özv., Ungmegyében Mihály s Zemplénmegyében László fordulnak elő az igazolt nemesek között. – A családból B. Izsák, ládbessenyői lakos nemessége, kettős előneve és czímere 1885. ápr. 4. átruháztatott ifj. Gombos Györgyre. – emesi előneve: berzeviczi és kakaslomniczi Berzeviczy család. (Berzeviczei, báró és nemes). [Nagy Iván] Berzeviczy család. (Berzeviczei, báró és nemes). E jeles nagy, és régi terjedelmes családnak törzse Rutker (Rüdiger, Rudgerus, Rutgerus, Rutkerus Comes) ispán, t. i. vármegyei ispán az előbbi államszerkezet értelmében, mert azon időben, midőn Rutker élt (a XIII. század elején) hazánkban a német grófi rang mint nemességi fokozat egész családokra kiterjesztve ismeretlen volt. B. Mednyánszky Alajos, ki e család történeteit ékes történelmi tollára méltatá, irjaHormayr u. Mednyánszky Taschenbuch für vaterl. Geschichte 1820 Jahrgang.*: hogy „százados régi szájról szájra terjesztett hagyomány ezen Rutkert a tiroli havasok jeges bérczeiről a kárpátok közé költözteti, és a kornak és körülményeknek egybehasonlitása nemcsak hitelességet ád, hanem némi valószinüséggel azon tiroli családot is megengedi meghatároznunk, mellyből e Rudgerus Comes származott. Azt tartja t. i. nevezett tudós, hogy Rutker egy személy a merániai herczegnek Berthold- és Otto-nak okleveleikben előforduló Rudigerus de Mátray-valE Mátray nevü családot az érdeklett tudós feledé megismertetni bővebben.*, ki Tirolból épen azon korban tünik el, midőn Gertrud mint II. András király neje a magyar királyi lakba költözik. Mert – ugymond – az Andechsi háznak semmi más tiroli hivatalnoka nem viseli ezen keresztnevet azon korban, csupán Rudigerus de Foreis, kit itt azért sem lehet gondolni, mivel a brixeni püspökség hűbérese volt.“ Rutkernak neje, ki Gertrudnak II. András királynénak udvari hölgyei közt állott, szintén külföldi volt, és a nevezett királynéval jött be Magyarországba. Rutker nejének testvére Adolf szepesi prépost, különféle követségekben római és más udvaroknál érdemeket szerzett magának; és a királyné testvéreinek is Bertold kalocsai érseknek, és a bambergi püspöknek gyakran élete veszélyeztetésével is – mint az oklevél magasztaló szavai állitják – fontos szolgálatokat tett. Jutalmul II. András király Adolfnak és nőtestvérének 1209-ben egy már azelőtt a bambergi püspöknek, és most általa Adolfnak engedett darab földet adományozottL. az oklevelet a Berzeviczy család levéltárában egy a szepesi káptalannak 1336-ki átiratában 9-dik szám alatt.* a Szepességben, melly jószág a Poprád vize mellett a kárpát legmagasabb csúcsa tövében fekszik. E darab föld, mellyre kevéssel később a most is fenálló Nagy-Lomnicz, Kunsdorf, Altwalddorf, és az 1360. körül elpusztult Mekler helységek épittettek, a Berzeviczy családnak első ősi birtoka, melly későbbi királyi adományok által ismét szaporodott. E birtok a kárpátok legmagasabb csúcsán kivül azon kis, de szép rónát a kárpáti havasok lejtőjén, Poprádon túl a hegyvonalon egész Eisdorfig, és a kolbachi két regényes völgyet is magában foglalja. A családnak törzse Adolf prépostnak nővérétől származott öcscse az emlitett Rutker lőn, kitől a csládfaLeginkább a t. család saját nemzékrendi táblája szerint. – Ezenkivül találhatni a család nemzékrendét Wagner Ms. tom. LXX. – Egy részt Geneal. auth. Ms. Nro 207. Lehoczky stemmatogr. II. 50. l. sat.

"Nedec (lengyelül Niedzica) várát 1308-ban szolgálataiért a Berzeviczycsalád, nevezetesen Berzeviczy Kakas (Gallus) kapta meg Károly Róberttıl. A Berzeviczyek nem voltak ismeretlenek a környéken. II. András illetve IV. Béla jóvoltából övék volt Palocsa, Ólubló és Árva is."