Menyhért Lónyay, Prime Minister of the Kingdom of Hungary

nemesi előneve: nagylónyai és vásárosnaményi, https://en.wikipedia.org/wiki/Menyh%C3%A9rt_L%C3%B3nyay Tanulmányait otthon, majd amikor családjával 1833-ban Budára költöztek, a budai piarista gimnáziumban és a pesti egyetemen végezte. Egyetemi éveit Madách Imrével töltötte, őszinte, bizalmas barátság alakult közöttük. Néhány társukkal együtt irodalmi kört alkottak, ahol egymás írásait bírálgatták. 1839-ben bölcsészdoktorrá avatták. Iskolái végeztével Tanárky Gedeonnal és az ő testvéreivel beutazta Magyarország és Erdély nagy részét, majd nagyobb utazásokat tett külföldön, ahol közgazdasági szakismereteket szerzett. A gazdaságban és a megyei életben talált foglalkozást, és a közpályára készült. Bereg vármegye huszonegy éves korában egyhangúlag választotta meg követévé az 1843-as országgyűlésre; a gróf Széchenyi István terveit támogató Szabadelvű Párttal szavazott. Pozsonyban országgyűlés által kiküldött Országos Kereskedelmi Választmány munkálatait szerkesztette. 1847-ben befejezte utazásait, s hazatérve azonnal nagy feltűnést keltett Hazánk anyagi érdekei című művével. Tevékeny részt vett a Szalay László, majd a Csengery Antal szerkesztése alatt megjelenő Pesti Hírlapnak. Bereg megye immáron másodszor választotta meg követéül az 1847-es országgyűlésre, ahol aktívan részt vett az 1848 áprilisi törvények megalkotásában. Az 1848 júliusában újonnan megnyílt parlamentnek haláláig tagja maradt. 1848. szeptember 5-étől 1849. augusztus 11-éig pénzügyminisztériumi tanácsos, 1849. május 6-ától augusztus 11-éig pedig a Szemere-kormány államtitkári teendők megbízottja. A világosi fegyverletétel után ő is külföldre menekült és egy ideig Párizsban élt; a Collège de France-ban Michel Chevaliernak volt hallgatója. A király kegyelmében részesülve 1850-ben visszatért Magyarországra, ahol mezőgazdasággal és irodalommal is foglalkozott. Nagy szerepe volt hazánk pénz- és hitelintézeteinek létrehozásában. Egyik alapítója volt 1858-ban az első hazai biztosító társaságnak, később ennek az utódjának, a Pannonia Magyar Viszontbiztosító Részvénytársaságnak, amelynek elnöke lett, ugyanúgy, mint a Magyar Földhitelintézetnek gróf Dessewffy Emil együtt, kinek halála után az elnökségben a helyére lépett, és ezt a tisztséget húsz évig viselte. A Tisza-szabályozásának ügyében – mint a Felsőszabolcsi Társulat elnöke – , s az ő indítványára összehívott 1857–58-as nagygyűléseken vitt vezérszerepet. Az Országos Gazdasági Egyletnél a közgazdasági szakosztály elnöke volt. Ezeken kívül számos vidéki egylet, takarékpénztár, iparegylet és közhasznú vállalatok is neki köszönhetik létrejöttjüket. Kiváló szerepe volt a protestáns egyház ügyeinek vezetése és érdekeinek megóvása között. A hírhedt Thun-féle pátens idejében egyike volt a legelsőknek, kik bátor szót emeltek a protestáns hitfelekezetek önkormányzati jogai érdekében, és az akkori rendőrfőnök, Josef Prottmann, az ebben az ügyben küzdő egyházi lapot éppen Lónyay cikke miatt foglalta le. E buzgalmáért tisztelő hitsorsosai 1860-ban a békés-bánáti református egyházmegye gondnokává, 1870-ben pedig a dunamelléki superintendentia főgondnokává választották. 1870. május 21-én közös pénzügyminiszterré nevezték ki, és székhelyét Bécsbe tette át, ahol megnyerte az uralkodó kegyeit, a királyi ház bizalmát és a királyné szeretetét. I. Ferenc József 1871. augusztus 3-án grófi rangra emelte. V. Ferdinánd király végrendelete végrehajtójául őt szemelték ki; a gödöllői királyi kastély berendezését rá bízták, úgyszintén az olasz–osztrák határviszály kiegyenlítését is, s ő mind e megbízatásokban az udvar legteljesebb megelégedésére járt el.

1871 végén a közös külügyi tárcát átvevő gróf Andrássy Gyula után miniszterelnök, de a kormányra vágyó balközépnek mindinkább élesedő támadásai folytán 1872. december 2-án kénytelen volt lemondani a miniszterelnökségről. Parlamenti helyét megtartotta a Szabadelvű Párt létrejötte után is, melybe ugyan sohasem lépett be, de támogatta azt. Többször tett kísérletet Sennyey báróval szövetkezve Tisza Kálmán megbuktatására, s 1877 februárjában a költségvetési vita alkalmával tartotta utolsó nagy parlamenti beszédét, melyben ebbeli programját kifejtette. A főrendiházban legutolszor 1883-ban szólalt fel, amikor a polgári házasságról szóló törvényjavaslat mellett nyilatkozott.
------------------------------------------
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/...