Miklós Bercsényi de Székes

nemesi előneve: szélesi, Ung vármegye főispánja, Szeged főkapitánya, Dunán-inneni helyettes főkapitány, kuruc főgenerális, császári és királyi kamarás, magyar bárói rangot kap: 1675. augusztus 9-én, magyar grófi rangot kap: 1689. július 24-én, "Modrus" örökös grófja címet kap: 1682. július 27-én, aranysarkantyús vitéz

Szül. 1663. sept.-oct. Temetvény várában. A nagy-szombati egyetemen tanúit, honnét hg. Esterházy Pál nádor udvarába ment. 1683-ban atyjával Thököly oldalánál, majd ismét itthon, a bányavidéki tábornokság területén, hol a török ellen már igen ifjan hadiszolgálatba lép. 1685. május 22. vágséllyei kapitány; 1686. Buda vára vívásánál rendkívül kitűnteti magát, a miért a 21éves fiatal hős, 1686. deczember 15. Szeged vára és a hozzátartozó véghelyek főkapitányává, ezredesi ranggal, neveztetik ki; 1687. aranysarkantyús vitéz; ott küzd Harsánynál és Észéknél; 1691. Unghvármegye örökösfőispánja, királyi kamarás és tanácsos, kir. ezredes és érsekújvár-bányavidéki helyettes tábornok; 1695. a felső XIII vármegye követe az udvarhoz; 1696-98. felsőmagyarországi választott orsz. főhadibiztos; 1701. aprilban, mint II. Rákóczi Ferencz fejedelemmel I. Lipót császár ellen összeesküvő üldöztetvén, Brunóczról Lengyelországba menekül, hol előkészíti a fölkelés művét; 1702. fejére 10,000 frt vérdíj tűzetik ki; 1703 júniusban diadallal nyomúl az országba, s a szabadságháború megteremtője, szervezője, fáradhatatlan fővezére; sok hadjáratot, ütközetet tervez, vív és vezet személyesen vagy alvezéreivel, nyolcz esztendőn át; leleményes, éles elméjű, tág látkörű diplomata is. 1705. a nemzeti Confoederatió megalakúlván, ennek orsz. főtábornoka s a kormánytanács első senatora; 1706. a békealkudozásokat Anglia és Hollandia közvetítése mellett vezeti; 1707.fejedelmihelytartó; 1707. Varsóban Nagy Péter czár s Rákóczi közt véd- és daczszövetséget köt, XIV. Lajostól 100,000 lívre értékű díszajándékban részesül, s Rákóczitól Bajmócz és Murány várait kapja; 1710. végén Lengyelországba indúl, az orosz segély szorgalmazása végett. A szathmári béke kedvezményét visszautasító. 1711-1716. lengyel földön Bržan várában él; 1716. a fényes porta meghívására a bujdosókkal Chotzimba s az Al-Dunához a nagyvezír táborába utazván, vele szövetkezik, s 1717. húszezer törökkel Orsovánál beüt, Mehádiától Faesetig nyomúi, de visszavonúlni kénytelen. Megh. Rodostóban, Rákóczi karjai között, 1723. nov. 6. Forrás:Turul