A.Géza Timcsák

Dr. Timcsák A. Géza 1910. okt. 27-én született Lőcsén. Gyermekkorát Eperjesen, majd Kassán töltötte. A többnyelvűség és a hegyek szeretete családi hagyomány volt. Trianon után szlovák iskolába járt, majd Pozsonyban jogot végzett. A családban használt magyar és német mellett franciául is megtanult és megjárta Párizst. Elvégezte a kassai zeneiskolát, nagyon jól zongorázott. Tehetsé­gesen rajzolt, festett, majd a fényképezést fejlesztette művészi szintre. Sok alpesi témájú akvarellt, rengeteg fekete-fehér, majd színes fényképet hagyott hátra. Kedvelte a filozófiát - úgy a keletit, mint a nyugatit. Párizsban a teozófusokhoz csatlakozott. Gazdag filozófiai könyvtára volt. Nézeteit nem csak barátaival és családtagjaival osztotta meg, de maradt néhány kézirata is ebben a témában. Vallásos emberként élt, és életével bizonyította a nehéz, vallásüldözésekkel terhelt években is ennek lehetőségét. Szakmai pályafutása több helyen vezette végig (pl. Szepesolaszi, Szepsi, Nagyberezna). Kárpátalján vette feleségül Ákosfalvi Székely Izabellát. Itt született Géza nevű fia is (1942). A háború alatt visszakerült Kassára. Járásbíróként, táblabíróként, szenátusi elnökként, majd, amikor a párt által diktált ítélethozás túl éles lett, egy hegymászó baleset egészségi hatására hivatkozva vezető köz­jegyzőként dolgozott. Sok magyarnak tudott segíteni az igazságtalan peres esetekben az 1950-es években. A magyarajkú kassaiak baráti jogi tanácsadója is volt. A kassai „Piszekes” síterepet hosszú ideig jogi lépésekkel védte a kertekké való átalakítástól. Hasonlóan harcolt azért, hogy a Szádellői völgy bejáratánál a ma is álló, oda nem illő épület ne épüljön meg.

A hegyek és a Tátra iránti vonzalma meghatározta életét.  1931 őszén megjárta az Alpokat. A JAMES (Betűszó, jelentése: Idealizmus, Alpinizmus, Moralitás, Eugenika és Szolidaritás) hegymászó társaság tagja volt. Gyakorlott hegymászóként hegymászó-instruktori és hegyimentő vizsgát is tett. Élete folyamán mintegy 300 mászótúrát teljesített. Nem hajszolta a rekordokat, élvezte a mászást mint sportot és a látványt. Sok fiatal hegymászót nevelt, többek között a fiát is. A sízés és mai néven „ski alpinizmus” valamint a turizmus és a „trekking” szintén kedvenc sportága volt. Síinstruktori végzettsége is volt. Nem csak a családdal szerettette meg a sízést, de fiatal sízőket is nevelt. Saját tervezésű sátrakat, hálózsákokat használt. Az Elbrusz meghódítására 49 évesen vál­lalkozott.  51 éves múlt, mikor a Magas Tátrában egy rettenetes hóviharban, társainak mentése közben, 1962. ápr. 7-én szíve a kimerültségtől felmondta a szolgálatot. Hamvai a kassai Rozália dísztemetőben nyugszanak, sírját a JAMES jelvénye díszíti. Emlékét tábla őrzi a Magas Tátra szimbolikus temetőjében.