Baron István Dobó de Ruszka

nemesi előneve: Ruszkai, báró, az egri vár kapitánya
----------------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dob%C3%B3_Istv%C3%A1n

http://en.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n_Dob%C3%B3
-------------------------------
http://mek.oszk.hu/04700/04746/04746.htm
--------------------------------
http://mult-kor.hu/20130815_elkeszult_dobo_istvan_arcrekonstrukcioja
---------------------------------
https://monozlay.blogspot.com/2022/04/baron-istvan-dobo-de-ruszka.html

link: http://www.egriugyek.hu/hirek/helyihirek/848-hol-halt-meg-dobo-istv...

------------------------------

Baron István Dobó de Ruszka (c. 1500 - Szerednye (today, Середнє (Szerednye / Serednie, Ukraine), mid-June 1572). Hungarian soldier, best known as the successful defender of Eger against the Ottomans in 1552. Dobó was a member of the Hungarian land-owning nobility, with holdings in northern Hungary. In the dynastic succession struggles after the Battle of Mohács in 1526, Dobó was consistently on the side of the Habsburg King Ferdinand I rather than that of John Zápolya.

Life

Dobó was the son of Domokos Dobó, who married Zsófia (Sophie) Cékei in 1498. There were six children from the marriage: Ferenc, László, István, Domokos, Anna and Katalin. István Dobó's own wife was Sára Sulyok, whom he married on 17 Oct.1550. They had two children: Ferenc and Krisztina.

Dobó became the commander of Eger Castle in 1549. He became famous as a result of his successful defence of the castle during the Siege of Eger in 1552 (celebrated in Géza Gárdonyi's classic novel Eclipse of the Crescent Moon), in which 2100 defenders were able to withstand the onslaught of 80,000 Ottoman soldiers. The Ottomans abandoned the siege on 18 October. As a reward, Ferdinand donated to Dobó the ownership of the Transylvanian castles of Déva (now Deva, Romania) and Szamosújvár (now Gherla, Romania). Dobó was also appointed as voivode (viceroy) of Transylvania in 1553. When Transylvania was separated from Hungary in 1556, Dobó was given ownership of the castle of Léva (now: Levice, Slovakia) in compensation.

He also defended of Szamosújvár (present-day Gherla) against the Ottomans, before finally surrendering in November 1556.

Accused of treason against the King, Dobó spent several years imprisoned in the castle of Pozsony (now Bratislava, Slovakia). His health was seriously impaired by his imprisonment, and he died in his home soon after his release from captivity.
-----------------------------------------------------------
1572. július 10. (?) Szerednyei várában meghal Dobó István.

A felvidéki nemesi családból származó Dobó István az egri vár 1552. évi védelmének megszervezésében szerzett hazai és nemzetközi hírnevet. 1548 óta állt kapitányként a fontos erősség élén, és mindent megtett annak érdekében, hogy Egert megerősítse. Vaskézzel hajtotta be a jövedelmeket, elegendő élelmet, lőport, hadianyagot halmozott fel, majd amikor híre jött, hogy a török nagy erőkkel közeledik, a katonai létszámot is elegendő mennyiségűre duzzasztotta. Az így megerősített Eger öt hétig állt ellen Ahmed és Ali pasák seregének, akik végül dolgukvégezetlenül voltak kénytelenek távozni. Dobó és kapitánytársa, Mekcsey István azonban hamarosan lemondtak tisztségükről. Ezt követően Erdélybe küldték vajdaként, de 1556-ban, amikor Izabella és János Zsigmond visszatért a fejedelemségbe, Szamosújvár várába szorult. Fogságba esett, ahonnan csak felesége segítségével tudott megszökni. Ferdinánd király egyik kedvelt híveként számos adományban részesült, megkapta Léva és Végles várát, illetve Gönc és Telkibánya gazdag mezővárosokat. Dobó és testvérei, Ferenc és Domokos azonban főurakként nem éppen pozitív hírnevet szereztek maguknak. Hatalmaskodtak, erőszakkal, praktikával szereztek birtokokat a Felvidéken, vagyont halmoztak fel, kisebb háborúkat vívtak birtokszomszédjaikkal, riválisaikkal. Ferdinánd halála után Dobó és az új uralkodó, Miksa viszonya megromlott. Az a hír terjedt el, hogy a nagyúr, sógora, Balassa János, valamint egy harmadik felvidéki főnemes, Homonnai Drugeth Gáspár át akarnak térni János Zsigmond hűségére. A király komolyan vette a szállongó híreket, hiszen ezzel jelentős észak-magyarországi területek vesztek volna el számára. Homonnai Lengyelországba menekült, de Dobót és Balassát az uralkodó, pedig menlevelet biztosított számukra, az 1569. évi augusztusi pozsonyi országgyűlésen elfogatta. Máig nem tisztázott, hogy valóban szőttek-e összeesküvést a főurak, Dobó ekkor már hetvenedik életévéhez közeledett, életében végig Habsburg-hű maradt, ráadásul bizonyítékok sem kerültek elő. Balassa hamarosan megszökött a fogságból, de az öreg Dobó erre már képtelen volt. Mivel Erdély és a Habsburgok viszonya időközben javulni kezdett (speyeri egyezmény), Dobó számára is lehetővé vált a szabadulás. Erre azonban csak hosszas egyeztetések után, 1572-ben került sor. Április 17-én nyitották meg börtöne ajtaját. A megromlott egészségű egykori egri hős hazavonult birtokára, ahol hamarosan meghalt. Két gyermek, Krisztina és Ferenc maradt utána. Felesége, Sulyok Sára révén került kapcsolatba a Balassa és a Bocskai családokkal. Sára testvére, Anna és Krisztina Balassa Jánoshoz és Bocskai Györgyhöz mentek feleségül. A házasságokból származott Balassi Bálint, a költő, valamint Bocskai István, a későbbi erdélyi fejedelem. Dobó sírkövének fedőlapja ma Egerben látható, sírját pár éve véletlenül találták meg a dobóruszkai templom altemplomában.

Életére: Hóvári János: A hűtlen Dobó (1597); Kenyeres István: Dobó István (Nagy képes millenniumi

Zubánics László

A Ruszkai Dobó család

    Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének egyik kiemelkedő alakja Dobó István, az egri vár hős védelmezője, de úgy róla, mint családjáról alig esik említés a különböző történelmi tárgyú könyvekben.

     A Ruszkai Dobó család Abaúj vármegyéből származik, ugyanakkor felvirágzása az Ung megyei Ruszkához és Szerednyéhez köti. A család egyik első ismert őse Pánki Gergely, akinek fia, Jakab, Ung vármegye főispáni tisztét is viselte IV. (Kun) László idején. Az egyik fiáról, Pánki Dobó mesterről, Károly Róbert kedvelt udvari vitézéről kezdték a családot Ruszkai Dobó családnak nevezni, megkülönböztetésül rokonaiktól, a Pálócziaktól, akikkel egy címert használtak. 

     Pánki Dobó és fiai az Anjouk uralkodása alatt befolyásos köznemesek voltak Ung megyében, a család igazi felemelkedése azonban Zsigmond király éveire tehető. Ruszkai Dobó Jakab hat fia közül szinte mindegyik országos világi vagy egyházi méltóságot töltött be. Ebben nagy segítséget nyújtottak számukra rokonaik, a Pálócziak, akik ekkor Magyarország első zászlóurai voltak (esztergomi érsek, országbíró, titkos kancellár).

     A családot a legkisebb fiú, László vitte tovább. Az ő fia, Domokos, Ung megye alispánja volt. Nagyon korán elhunyt, de egy erélyes özvegyet, Hetei Veronikát hagyott hátra, aki nemcsak megvédte fiai örökségét a rokonoktól, de gyarapította is azokat. A legidősebb fiú, Imre, halálával a vagyont öccse Domokos örökölte. Domokos, aki Ung megye követeként részt vett az 1505. évi rákosi országgyűlésen belekeveredett felesége, Czékei Zsófia családjának örökösödési perébe. 1511. december 28-án a Budára induló urat a feldühödött rokonok meggyilkolták. Négy fiút: Ferencet, a korán elhunyt Lászlót, Istvánt, Domokost, valamint két lányt hagyott hátra.

     Dobó Ferenc sorsáról keveset tudunk. Egyes források szerint Bereg vármegye főispáni tisztségét viselte. Kedvenc udvari embere volt Aloisio Grittinek, János király kormányzójának, aki kinevezte Dobót a magyarországi és erdélyi pénzverő- és sókamarák grófjává. Sajnos a pünkösdi királyság nem tartott sokáig. A Czibak Imre nagyváradi püspök meggyilkolása miatt fellázadt erdélyi rendek beszorították a kormányzót Medgyesre, majd ostrom alá vették a várost. Az elfogott kormányzót kivégezték. Dobó, aki ekkor a nagybányai pénzverőkamarában tartózkodott, hirtelen hazautazott Ruszkára. Szerémi György, a kor egyik krónikása szerint magával vitte a kormányzó egész vagyonát, azaz körülbelül 100 ezer aranyat, ami nagy túlzás, ha figyelembe vesszük, hogy Gritti vagyona jelentős részét drágakövekben és igazgyöngyökben mindig magával hordta. A Medgyesnél prédául esett vagyon csak ékkövekben háromszázötvenezret tett ki, míg az egyéb holmik több mint egymillió aranyforintot értek.

     Dobó Ferenc, aki ekkor Ónod várának prefektusa volt, nem sokáig élvezhette rablott javait. 1542 augusztusa elején Perényi Péter Egerbe csalta a katonáival Buda ostromára tartó Dobót, majd fogolyként dédési várába hurcolta. A foglyot még a királynak sem volt hajlandó átadni. Dobó Ferenc később ugyan kiszabadult, de hűtlenségi pere tovább folytatódott, végül csak tízezer forint kifizetése fejében kapott kegyelmet a királytól. A továbbiakban nem történik róla említés. Leánya Serédi Benedekhez, Tokaj urához ment feleségül, de hamarosan özvegyen maradt. 1555 őszén Serédi György és Perényi Gábor ostrom alá vették Tokajt és elfoglalták.

     A Perényiek és a Dobók ellenségeskedése több évtizedre nyúlt vissza és fő tárgya a Pálócziak öröksége volt. Mivel Pálóczi Antal, a család utolsó férfitagja elesett a mohácsi csatában, a leánynegyedet kivéve a birtok visszaszállt a koronára. I. Ferdinánd korábbi várai elvesztéséért kárpótlásul a birtokokat Perényi Péter koronaőrnek adományozta. Nem számolt azonban a Dobókkal, akik a Pálócziakkal közös őstől származtak és a kölcsönös örökösödési szerződésre hivatkozva bejelentették igényüket a hagyatékra. Rövid pereskedés után sikerült is megszerezniük Pálóc és Szerednye várát és azok tartozékait.

     A Dobó testvérek mindent megtettek annak érdekében, hogy a Perényiek a jószágokba való beiktatását megakadályozzák. Több alkalommal tiltakoztak az eljárás ellen a leleszi káptalan előtt. Perényi Péter, kihasználva, hogy Dobó István és Domokos Erdélyben katonáskodott, titokban beiktatást nyert Patak birtokába.

     Dobó István — a híressé méltán vált egri várkapitány — előbb Török Bálint udvarában szolgált mint hadnagy, majd urának török fogságba való kerülése után királyi szolgálatba lépett. Első fontos feladata az adók és az egyházi tized behajtása volt az egri püspökség területén. Ezt az összeget a megyék és a püspök az egri vár megerősítésére szánták, hiszen a török ekkor már Nógrádban járt. A csapatot azonban Liszka táján a pataki várőrség szétverte.

     Az egri vár ekkor Perényi Péter kapitányának kezében volt, aki csak ura szabadonbocsátása fejében volt hajlandó átadni az erősséget. Végül is 1548-ban került ismét királyi kézre a vár. Várkapitányokká Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezték ki.

     1550-ben, a szolnoki vár megerősítési munkálatai során ismerkedett meg Dobó Sulyok Sárával, akit még azon év október 17-én feleségül is vett. Felesége családján keresztül rokonságba került a Török, Balassa, Bocskai és Somlyai Báthori családokkal.

     1551-ben nagy változások mentek végbe az országban. A nyírbátori szerződés alapján Fráter György helytartó átadta Erdélyt a Habsburgoknak. Ezt megbosszulandó, a következő évben a szultán a rumélia (európai) haderő bevetésével hadjáratot indított Magyarország ellen. A hadjáratot Kara Ahmed nagyvezír, Szokollu Mehmed ruméliai és Hadim Ali budai beglerbég irányította. A budai pasa az ország északi részén tevékenykedett: kezébe került Veszprém, Drégely, Gyarmat, Szécsény. A nagyvezír a délvidéket járta, elfoglalta Temesvárt, Lippát és Csanádot. A két győzedelmes sereg 1552. szeptember 11-én érkezett Eger alá, amely a felvidék kulcsaként a bányavárosokat védte. Az ostrom 23 napig tartott (október 18-ig) és megtörtént az, amiben senki sem reménykedett: a vár ellenállt.

    Mivel az ostrom után Dobó nem kapott kellő segítséget a vár helyreállításához, 1553-ban felmentését kérte I. Ferdinándtól.

     A királytól jutalmul Dévát és Szamosújvárt kapta, majd a magyar kérdések iránt érzéketlen Castaldo leváltása után kinevezték Erdély vajdájává, bár ez akkor inkább büntetés volt, mint kitüntetés. A visszatérő Izabella királyné csapatai beszorították a királypártiakat Szamosújvárba, ahol Dobó fogságba került. Ellenségei: Kendy Ferenc, volt vajdatársa és Perényi Gábor elérték, hogy Dobót börtönbe vessék, ahonnan csak felesége segítségével tudott megszökni.

     1558-ban I. Ferdinánd bárói rangra emelte Dobót, kinevezte barsi főispánnak, neki adományozta Léva és Végles várakat, Telkibánya és Gönc mezővárosokat, veszteségei pótlására pedig 30 ezer aranyig lekötötte a szenci harmincadot.

     1550-ben a Dobók perbe keveredtek az ungi birtokukkal szomszédos Tegenyei családdal. Panaszukra hatalmaskodás miatt fej- és jószágvesztésre ítélték a Dobó fivéreket. A király csak olyan feltétellel kegyelmezett meg nekik, ha egy éven belül kártalanítják Tegenyei Tamást. Ellenségük, Perényi Gábor ezt kihasználva rábírta a Tegenyei családot, hogy fogadják el az ő gyámságát, s ezzel a per is az ő kezébe került. Halála után, mivel birtokai a koronára szálltak, a pert is a Királyi Kúria folytatta, s bár a bírák a Dobók javára döntöttek, Miksa király elfogatta és bebörtönöztette Dobó Istvánt.

     A rajta elkövetett sérelmek miatt Dobó sokáig visszahúzódott birtokaira, még az országgyűléseket sem látogatta. 1569-ben sógorával, Balassa Jánossal együtt megjelent a pozsonyi országgyűlésen, itt azonban árulás vádjával letartóztatták őket. Azzal vádolták őket, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem magyarországi hadjáratát készítették elő több felső-magyarországi főúrral együtt.

     Dobó István több évre a pozsonyi vár foglya lett. Mint kiderült a vád egy Kenderessy István nevű pap által hamisított okmányokon alapult. Úgyszintén aláírták a spyeri szerződést az erdélyi fejedelemséggel. Dobót azonban nem bocsátották szabadon, mert ezzel a királyi tekintélyen esett volna csorba.|

     Az idős és beteg főurat végül 1572-ben bocsátották szabadon, aki nem sokkal ezután elhunyt a szerednyei várban. Holttestét a család ruszkai kápolnájában helyezték örök nyugalomra. Sulyok Máriával kötött házasságából két gyerek: Krisztina és Ferenc születtek

     Öccséről, Domokosról viszonylag keveset tudunk. Tehetséges katona és politikus volt, tevékenyen részt vett Ung megye közéletében. A Perényiekkel való ellenségeskedés az ő sorsára is rányomta a bélyegét.

     1551 nyarán a nyírbátori szerződés teljesítésekor neki jutott a megtiszteltetés, hogy a Szent Koronát Sforza Pallavicini főkapitánnyal együtt Tokajból Pozsonyba kísérte.

     1553-ban fivére mellett Erdély alvajdája lett. Az Izabella királyné-párti urak elfogták és kiszolgáltatták a töröknek. Csak 1559-ben sikerült súlyos váltságdíj fejében kiváltani. Zálogként szerette volna megszerezni a diósgyőri uradalmat, de ettől Perényi Gábor elütötte.

     Egy kiskorú árvát, Jakabot hagyott maga után.

     Dobó István fia, Ferenc, Bars megye főispánja, korának egyik legnagyobb katonája volt, részt vett a törökellenes tizenötéves háborúban. Felesége anyja, Hagymássy Kristófné Kerecsényi Judit (Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem húgának lánya) révén rokona lett Báthori I. Zsigmond fejedelemnek, András bíboros-fejedelemnek és Boldizsár országos főkapitánynak, de majdnem valamennyi magyarországi főúri családnak is.

     1573. október 13-án sikerült megszereznie a régóta áhított Pálóczi-örökséget, igaz csak zálogként 80 ezer magyar forintért.

     A birtokon az akkor még élő Dobó családtagok osztoztak: Sulyok Sára (nemsokkal később feleségül ment Csáki Pálhoz), Dobó Ferenc, Dobó Krisztina (1577-ben feleségül ment Várday Mihályhoz) és Dobó Jakab (Dobó Domokos kiskorú fia). Magában a családban is ellenségeskedések alakultak ki, amelyet a család nőtagjainak anyagi kárpótlása zárt le.

     1584-ben újabb viszály zavarta meg a család életét: Balassi Bálint titokban feleségül vette a korábban megözvegyült Dobó Krisztinát és elfoglalta a pataki várat. Innen sikerült őket kizárni. Mivel a házastársak közeli rokonok voltak, “vérfertőző” házasságukért a pataki vár elfoglalásáért főbenjáró per fenyegette őket. Utóbb a pápa törvényesítette házasságukat. 1585-ben János nevű fiuk született. Később a házasságot felbontották, Dobó Krisztina Gersei Pethő Gáspárhoz ment feleségül, de még 1590-ben elhunyt.

     1585-ben fiatalon Dobó Jakab is elhalálozott, így az óriási családi birtokok irányítása Dobó Ferenc kezében összpontosult. Vásárlással is bővítette birtokait: a Thurzó családtól megvásárolta a lednicei uradalmat.

    1582-ben a király bányavárosi főkapitánnyá nevezte ki. Feladatait családi várából, Lévából látta el. Erről a tisztségéről hamar lemondott. 1591-ben felajánlották neki Eger főkapitányi tisztét, de nem fogadta el. 1593 tavaszán még részt vett a Fülek felszabadítására indított hadjáratban, de betegsége miatt a továbbiakban távol maradt a harcoktól.

     Mivel betegsége (kólika, eperoham) mindinkább elhatalmasodott rajta, a főúr 1602. január 28-án megírta végrendeletét, amelyben vagyonának örököseként Dobó Krisztina fiát, Jánost és annak leszármazottait, ezek kihalta esetére gyámleányát Perényi Zsófiát (Dobó Domokos Anna lánya és Nyalábi Perényi István gyermekét) és leszármazottait jelölte meg örököséül. Azok kihalása esetére pedig Dobó István Anna nővérének Zeleméri Kamarás Jánostól született gyerekeire hagyományozta a birtokokat.

     Dobó Ferenc egyenes ági leszármazottak nélkül, 1602. szeptember 15-én halt meg Eperjesen. A Szepesi Kamara emberei még aznap rajtaütöttek birtokain és elvittek minden mozdíthatót. Csak Szerednyén és Eperjesen hordókban és ládákban 22 ezer aranyat, 19 ezer tallért és 77 ezer forintot találtak. Szeptember 17-én elfoglalták Sárospatakot és teljesen kifosztották.

     Mivel Balassa János még korábban meghalt, a hivatalos örökös Perényi Zsófia lett. A már kétszer megözvegyült fiatal asszonynak (első férje Kövendi Székely György, második férje Forgách János volt), nemcsak az udvari intrikákkal, de a rokonokkal is meg kellett küzdenie, mert mindenki igényt tartott a vagyonra.

     Perényi Zsófia, hogy erős támaszra találjon, feleségül ment Kollonics Szigfrig bányavárosi főkapitányhoz.

     A Dobó-vagyonra Bocskai István is igényt tartott (édesanyja Sulyok Sára testvére volt) és az általa vezetett felkelés során a még megmaradt kincseket hajdúi alaposan megdézsmálták. Perényi Zsófia halála után a fő örökös az első házasságából született fia, Székely Jakab lett. Ez utóbbinak kellett már pereskednie Zeleméri Borbála és annak férje, Lórántffy Mihály ellen.

     Székely Jakab 1608-as halála után a birtokok jogos tulajdonosai Zeleméri János leszármazottai: Borbála és Kata lettek.

     Zeleméri Borbála 4 lányt szült: Erzsébetet, Zsuzsannát, Máriát, Borbálát. 1612-ben nem sokkal édesanyjuk után meghalt a legidősebb és a legfiatalabb Lórántffy lány is.

     Lórántffy Mihály ismét megházasodott, Andrássy Katalint vette feleségül. Azonban megrendült egészsége miatt hamarosan végrendelkezni kényszerült. E szerint a Dobó és Zeleméri jószágokat lányai Zsuzsanna és Mária öröklik, míg a Lórántffy-birtokok köztük és mostohaanyjuk között oszlottak meg.

     A Lórántffy lányok tanúbizonyságot adtak politikai tisztánlátásukról és egyik leghatalmasabb szomszédjukkal, a Rákócziakkal kötötték össze sorsukat.

     Lóránttfy Zsuzsannán, II. Rákóczi Ferenc dédnagyanyján keresztül a Dobók vére tovább élt a Nagyságos Fejedelmében.

     Egyéb birtokaik mellett Bereg megyében is több helység urai voltak. Ezek közé tartozott Ardó, Csongor, Dercen, Kisdobrony, Nagydobrony, Nagymuzsaly, Szernye, Rafajnaújfalu, Ignéc, Kajdanó és Kaszony.

irodalom

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és emzedékrendi táblákkal. Pest. I–XIII. 1857–1869.

Dobó család. Kézikönyvtár Nagy Iván: Magyarország családai PÓTLÉK-KÖTET Dobó család.

Dobó család. A III. kötet 328. lapján álló családfa után a Dobók családtanát Botka Tivadar az Uj M. Muzeum 1860. évi folyam 161. s köv. lapjain, és pótlólag ugyanott én a 332. és köv. lapjain igyekeztünk tisztázni. De ezeknél kiemritőbb Rajcsányi Geneal. kéziratának 118. lapján álló családfája, mely szerint e család a kihalt Palóczy családdal közös czímert bírt, és a közös törzstől Panki Györgytől (lásd ezt a Palóczy családnál) eredt, következőleg: György de Pank; Péter a Palóczy cs. őse.; Jakab; János; István; János.; András.; Miklós.; Dobó de Ruszka; Jakab dictus Dobó.; Domokos 1386. Beregben adományt.; Balás 1386.; István 1386.; János. Bereczk.; László 1435. Dobo de Ruszka; II. Domokos (1478. Veronka özvegy); Folytat. a köv. lapon.; Imre. †;

II. Domokos, ki az előbbi lapon.; (1478. Veronka özvegy); Imre. III. Domokos ngos úr (Czekei Zsófia özvegy 1511.); György; I. Ferencz (Csaholyi Anna); János 1558. †; Miklós 1560. †; Zsófia (Serédy Benedek.); Anna (Zeleméry János.); Kata.; Istvá 1553. báró vajda, főisp. (Sulyok Zsófi); II. Ferencz barsi főispán † 1602.; Damián.; Krisztina (Balassa Bálint.); IV. Domokos 1558–63. (Jaksich Skolastika); János. †; László. †; Miklós. †; Jakab. †; Anna (Perény István.);

II. Ferencz barsi főispánban (kinek neje Kerecsényi Judit volt) a család kihalt, és Zemplén megyei urodalmait Zeleméry rokonainak hagyományozta.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- https://mi.btk.mta.hu/.../gervers-molnar-vera-sarospataki...