Dr. Gábor Albert Mária Bereczky

Albert Bereczky was born in Budapest in 1893. His mother was the Baroness Mária Pongrácz, a descendant of an impoverished aristocratic family, who served as housekeeper for Count Albert Apponyi (1846-1933), the wellknown politician and diplomat of the era. However even the Bereczky family is divided in this question until today, by circumstantial evidence we can strongly assume that Count Albert Apponyi was Albert Bereczky’s biological father. Being an illegitimate child could result in a troubled childhood.
Source: https://sciendo.com/pdf/10.2478/perc-2021-0006

Bereczky Albert református püspök, országgyűlési képviselő.

Élete Budapest, Pápa és Bázel volt teológiai tanulmányainak városai. Hazatérve vidéken volt lelkipásztor. 1930-tól fővárosi lelkész. 1938-tól megszervezte az üldözötteket mentő szolgálatot, prédikációiban is síkraszállt az elkövetett jogtalanságok orvoslása érdekében.

Politikai pályája szorosan összefüggött Tildy Zoltánéval, akivel régről ismerték egymást, még az 1920-as évek második felében alapítottak egy közös könyvkiadót Sylvester néven. Közben több református lapot is szerkesztett hosszabb-rövidebb ideig. Az 1920-as évek végén költözött Tahitótfaluba is. 1930-ban a nyomda áthelyezése után Tildyékkel együtt Budapestre költözött. 1929 óta volt külső-lipót és külső-terézvárosi gyülekezetek lelkésze. Az általa szervezett gyűjtésből épült fel 1940-ben a Pozsonyi úton a Hálaadás-templom.

Magyarország német megszállását követően Tildy oldalán aktívan bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A nyilas uralom idején illegalitásban működött, bújdosni kényszerült. A háború után Tildy ösztönzésére belépett a Független Kisgazdapártba, aminek színeiben beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is. Az 1945-ös választásokon a nagy-budapesti területi listáról jutott a törvényhozásba, ahol rövid ideig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban volt államtitkár. Sokat dolgozott az egyház és az állam közötti megegyezés érdekében. Az 1947-es választásokon a nagymértékű kommunista csalások ellenére is sikerült mandátumot szereznie. Ekkor bekapcsolódott az FKGP felsővezetésébe is, 1947. szeptember 12-én a politikai bizottság tagja lett egészen 1948. április 17-éig.

1948 júliusában a Duna melléki Református Egyházkerület püspökévé választották. 1948. október 7-ei hatállyal mondott le parlamenti mandátumáról, innentől kezdve csak egyháza számára munkálkodott. 1949 és 1958 között vezetője volt a református konventnek és zsinatnak is. Jelentős szerepe volt a református egyház és az állam megegyezésében; az egyházi békemozgalom egyik vezető személyisége lett. Az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront elnökségének tagja volt. Egyre súlyosbodó betegsége miatt egyházi tisztségeiről 1958-ban lemondott.