Gergely Ruttkay, (Fejes) dic Hlavathy

Wappen, altes: Greif, auf einer Blätterkrone stehend. – Kleinod: Geharnischter, pfalweise gestellter Arm, in d. Faust einen Krummsäbel mit Parirstange haltend. (Siegel d. d. 1605 mit Initialen des Johann Rutthka). Wappen, vermehrtes: In von B. und R. geviertetem Schilde 1 u. 4 ein einwärts aufspringender Greif, 2 u. 3 ein aufspringendes w. Einhorn. – Kleinod: Adler, im Schnabel einen Oelzweig haltend. – Decken: rs. – bg. Wappen, freiherrliches: Geviertet von B. mit # Mittelschilde, worin ein pfalweise gestellter s. Anker; dann 1 u. 4 ein einwärtsgekehrter g. Greif; 2 u. 3 ein mit einem sechsspeichigen s. Wagenrade belegter r. Balken, darunter ein r. gew. Taube, im Schnabel einen Oelzweig haltend: Zwei Helme: I. gekr. # Adler. – Decken: bg. – II. Doppelschwänziger, gekr. g. Löwe wachsend. – Decken: rs. (Adami, Scuta Gent. X.). Uradeliges Geschlecht aus Rutka im Turóczer Ctte stammend, welches seinen Stammbaum bis zum XIII. Jh. zurückführt und von welchem auch die Cseh, Szuhács, Korda, Szekerka u. Lamos abstammen sollen. Donation auf Alsó- u. Felsö-Rutka, v. König Béla IV., im XIII. Jh. Wappenbekräftigung v. König Mathias II., d. d. 8. Maj 1609. Freiherrenstand, sub d. 1708 für Stefan Ruttkay v. Felsö-Rutka u. Roznácz (1638 Vicegespan v. Trentschin, 1696 Kammerrath) und für d. Sohn Josef. Diese, freiherrliche Linie, scheint mit Therese, Tochter des vorstehenden Freiherrn Josef u. Gattin des Johann Reváy erloschen zu sein. NB. Nach Magyarosz. Csal, soll im 1 u. 4. Felde des sub 1609 bekräftigten Wappens der Rutkay, ein Leopard und kein Greif verliehen und das im genannten Werke bildlich reproducirte Wappen mit den Greifen, nach einem alten „fehlerhaften” Siegel wiedergegeben worden sein; welche Bemerkung jedoch insoferne nicht richtig sein dürfte, als wir es ja gesehen haben, dass das Stammwappen der Ruttkay, ein Greif gewesen ist. (N. J. IX. 823 – 839).

Ruttkay v. Felső- u. Alsó-Ruttka. [Suppl.]

Ruttkay v. Felső- u. Alsó-Ruttka.

Das Kleinod des im vorliegenden Werke edirten Wappens „Ruttkay ec.” Ist ein wachsender Greif, welcher zwischen den beiden Vorderkrallen eine Kugel hält. Die bereits von Seite des Iván v. Nagy erwähnten Leoparden, in den Feldern 1 u. 4 scheinen denn doch, bei einzelnen Sprossen diesen Geschlechtes, in Gebrauch gestanden zu sein, so bei Laurenz 1627, welcher in den Feldern 2 u. 3 einen einwärts gewendeten Kranich mit Kugel in d. erhobenen Rechten führt. Ansonsten, siehe: Siebm., 545. 555. 396.

Ruttkay család. (A. és F. ruttkai és nedeczei) [Nagy Iván]

Ruttkay család. (A. és F. ruttkai és nedeczei)

Turócz vármegyének egyik legrégibb tősgyökeres nemes családa. Az előttem fekvő hitelesített okmányok tanusága szerint, melyeknek kivonatai a Bebek Imreféle turóczi lajstromban is olvashatók,Engel Monumenta Ungarica pag. 64. 65.* kitűnik az, hogy a család gyök-eldődei (ezek egyike tán Devok) Turócz megyei Alsó és Felső-Rutka helységre még IV. Béla királytól (uralk. 1235–1270) királyi adományt vittek. Ezen adomány nyerőknek egyenes utódai voltak a többi közt Stark Pál és Miklós és ezek vérségei, kik IV. László király korában éltek. Azonban későbben bizonyos Mikónak fia Péter ispán (comes) nevezett Stark Pált és Miklóst és ezek rokonait hatalmaskodással elfogatta és elzáratta, vagyonaiktól megfosztván addig ki sem bocsátotta, míg IV. Béla király adományos kiváltság levelét neki át nem adták. Ezen hatalmaskodás ellen Stark Pál és Miklós 1285-ben IV. László királyhoz folyamodtak, ki is az esztergami káptalanhoz uj beiktató parancsot intézett, az ezen káptalan által véghez vitt iktatás folytán napfényre jött, hogy nevezett Péter ispán Starkot és rokonságát V. István király halála utáni zavarok alkalmával kétszer megrontá, és őket bezáratva javaiktól és IV. Béla király adománylevelétől megfosztá; ennélfogva IV. László király parancsánál fogva nevezett Ruttk földjének bírtokában Stark Pál, és Miklós és általok rokonaik Detsk, Bagamel, Hanna, Jacob, Ivan, Mikó, Chama, Malicha, Vitsk, Beőcznevetlen, Liptó és DivitskA turóczi regestrumban „Engelnél id. helyen e nevek igy állanak, Stark Pál és Miklós, Ruthk (= Detsk) Bogomel, Hana, Jaco, Iwan, Miko, Malicha, Wichk, Benjch, Nemechlen, Liptow et Dwink.”* visszaiktattattak; erről az esztergami káptalan IV. László királynak iktató parancsát is átirva, 1287-ban sz. Jakab ünnepe utáni octáván levelét kiadta.

1340-ben sz. Lukács evang. ünnepén Károly király Ruthk földnek visszaadásáról ismét oklevelet adott ki Loránd, Otto és János és ezeknek rokonai számára.Turóczi regestrum Engelnél pag. 64.*

Az épen most említett Lórándnak fia Tamás (alsó ruttkai vonalbeli) által húsz év múlva, 1360-ban egy nevezetes per indíttatott Bebek István országbiró előtt, mely szerint nevezett Tamás eléadta, hogy ő még néhai Széchi Miklós országbiró idejében bizonyos birtok részét, mely az alsó és felső rutkai nemeseké között fekszik, megnyervén, azt mind a mellett egészen vissza nem kaphatta, miért is perét a következő alperesek, ugymint Feyesnek nevezett Tamásnak fiai Miklós, György, Gergely és László, Jánosnak fia Miklós, Istvánnak fia János, Jakabnak fia Jetor, mindnyájan felső Ruttkai-ak, nem különben Miklósnak fiai, Benedek, István és Márk hasonlóan alsó Rutkaiak ellen Turócz vármegye előtt meginditotta, kivánván, hogy alperesek a Széchy Miklós országbiró 1357. évi itéletlevelét a turóczi konvent visszautasitási levelével együtt jogának kitünése miatt mutassák fel; mely megtörténvén, kitünt, hogy Tamásnak atyja Loránd telkét Alsó-Rutkán Miklósnak fiától Mártontól Prothika unokájától„A Martino filio Nicolai filii Prothika.”* vissza kapta, miután noha Máténak fiai Márk és György és Miklósnak fiai Benedek és György alsó-rutkai nemesek tagadták Lorándnak Alsó-Rutkán birtokközösséget, de azt az országbiró előtt Turócz vármegye táblabirói megismerték, miért is a tagadók birságra itéltettek; és ugyan ekkor kellett volna a Rutk föld megosztásának is történnie, mi azonban az akkori hideg miatt nem történhetett; minél fogva Tamás a Széchy Miklós országbiró levele elémutatását, és az osztály sikeresítését követelte; erre az alperesek IV. László királynak 1285. évi uj beiktató parancsát az esztergami káptalannak 1287. évi átiratában mutatták elő, melynek foglalatát már a följebbiektől ismerjük. IV. László királynak följebb eléadott okmányát az országbirói itélőszék megvizsgálván, kötelessége szerint háromszor utasitá a feleket, hogy ama nyilt levélben megnevezett tizenöt személy közűl nagy- és illetőleg ős atyjaikat, mint magokat nemzedékekre oszlottaknak mondák, nevezzék meg; mire Miklós Jánosnak fia, és Gergely Tamásnak fia saját és a többi felső-rutkai nemesek nevében, nevezett Pált nagyatyjoknak állitották; a többi tizennégy nemeseket pedig alsó-rutkai nemesek nagyatyjaiúl állították, és pedig noha A. Rutka F. Rutkától különböző volna, még is Loránd fia Tamásnak, Máté fiainak Miklósnak és Márknak nagyatyjaiúl erősítettek, nevezett Tamás Lorándnak Fia s említett Malicha, Witsk, Beücz Nevetlen, Litó és Dynk nemeseket maga elődeinek és nagyatyjainak nyilatkoztatta; följebb jelölt Benedek Miklósnak fia pedig maga és Istvánnak, ugy Máté fiának Máténak személyében nevezett Stark-ot, Miklóst, Dicsk-et, Bagamel-t, Hannát, Jakabot, Ivánt, Mikót és Chamát nagy atyjaiknak ismerték, mivel azonban Széchi Miklós néhai országbiró és Turócz megyei főispán a Turócz megyei emlitett gyűlésen itéletlevele folytán Alsó-Rutka helységet Lorándnak fia Tamás és megnevezett alsó-rutkai nemesek között királyi embere és a turóczi konvent küldötte által két egyenlő részre osztatni rendelé, és ez osztály akkor csak a havas időnek zordonsága miatt maradt el, és ugyan akkor Jánosnak fia Miklós és Tamásnak fia saját s az alsó-rutkai többi nemesek neveikben nagy atyjokúl Pál-t, és a többi tizennégy embert nyilatkoztaták, mindazáltal néki (tudniillik Bebek István országbirónak) biztos tudomása arról nem lévén, hogy vajjon azon nemesek nemzedékei hajdan két vagy több vonalra elosztozkodtak-e? s e nemesekből ki, s mennyi részt birjanak jogosan a nevezett helységekben? és így közöttük igazságot tenni sem lehetne; ugyan azért a nyitrai káptalant kereste meg, hogy a törvényes szokás szerint eljárva, Alsó-Rutka helységbe kimenvén, ott a szomszédok és határosok kihallgatása mellett azon részt, melyet Lorándnak fia Tamás, magának és nagyatyjáénak bizonyít, igaz határai szerint megjárva, örökös tulajdonúl igtatás képen átadja, a többi kérdésekre nézve is pedig a kiszabott időre tanuvallatást tétessen. Eljövén a határidő, t. i. szent Mihály oktávája, Tamás Lorándnak fia személyesen egy részéről, úgy Jánosnak fia Miklós, és Istvánnak fia János személyesen a felső-rutkai nemesek részéről, valamint Benedek Miklósnak fia személyesen maga és az alsó-rutkai nemesek részéről a szükséges ügyvédi levelekkel más részről (Bebek István) országbirói itélőszéke előtt megjelenvén, elémutatták a nyitrai káptalan két oklevelét, egyiket a néhai Malicha birtokrészének igtatásáról, másikat az érintett tanuvallatásról, ezek szerint, és pedig az előbbi okmány szerint Lorándnak fia Tamás Alsó-Rutka helységben a Malicha féle birtokrészbe, mely nagyatyjáé volt, és mely a helység egy harmadrészét tette, beigtattatott; a második okmány szerint pedig a helyszinén tett nyomozásokból kiderült: hogy a felső és alsó rutkai nemesek, mint az okmányban egyenként megneveztettek, két nemzetségi vonalra oszolva, nagy atyjoktól megosztva legyenek, és hogy a felső-rutkai-ak azon birtokot nagyatyjokról rájok háromolva békességesen birták vala, a másik helységet pedig t. i. Alsó-Rutkát az ott lakó nemesek öröklés utján, kivévén Lorándnak fiát Tamást, szintén békességben birták vala; az említett nemzedékek nagyatyjai pedig ezek voltak, úgymint a felső-rutkai nemesek nagy atyja Pál, az alsó-rutkai nemesek nagy atyja pedig Detsk vala, mivel azonban Alsó-Rutka helységben Lorándnak fia Tamás nagy atyja Malicha (az oklevél egy helye szerint Mátyás) birtokrészét kimutatta volna, abba a többiek beleegyezésével ellenmondás nélkül beiktattatott, mely ekként végzett nyomozások szerint (Bebek István) országbirói széke is Alsó-Rutka egy részét 1360-ban Wissegrádon kelt levelében Lóránd fiának Tamásnak oda itélte, és ezen itéletlevél Fejesnek nevezett Tamás fiának, János fiának Miklósnak, István fiának Jánosnak, Jakab fiának Jetornak mindnyájának mint felső-rutkai-aknak, nemkülönben Miklós fiának Benedeknek és Istvánnak, és Márknak (ki Mátyásnak fia volt) mint alsó-rutkai nemeseknek is kiadatott.

Ezen okleveles adatokból szerintem következő nemzedéki rend tünik ki:

Pál de Felső-Rutka.; Tamás dictus Fejes; János; István; Jakab; Miklós 1360.; János 1360.; Jector 1360.; Miklós. 1360.; György 1360.; Gergely. 1360.; László. 1360.

Az alsó-rutkai vonalról pedig ez:

Detsk de A.Rutka.; Miklós; Mátyás; Benedek 1360.; István 1360.; Márk 1360.

Ugyan e vonalhoz tartozóknak tűnnek ki, de más nagyatyával (avus) ezek:

Prothika; Miklós; Márton 1360.

És

Malicha; Loránd; Tamás 1360.

Azonban a család egyik tagja által a század elején a Rutkai birtok leháromlásáról készitett kimutatás mellett a család leágazását, mely talán traditio útján a leszármazásra nézve világosabb eligazodást igényelt, következőleg találom a XV. század közepeig terjesztve:

Devk vagy Devok de villa Rutka 1287.; Miklós Stark dictus etiam Devk de Rutk 1287.; TamásUtóbbi kézzel ennek atyjául van írva Loránd, pedig az előbbiek szerint ennek atyja Malicha, fia pedig más Tamás volt továbbá testvéreül van irva Tamásnak az ismeretes Benedek és István, Benedeknek fiáúl téve János.*; Pál Stark de Rutk 1287.; János 1360.; IstvánEzeknek testveréűl irta egy utóbbi kéz még Jakabot, a Jetor atyját a minthogy úgy is van.* 1360.; Miklós de Rutk dictus Zenke ettől Miklen név eredt; János de Rutka Zenke dictus 1363.; Mátyás Miklen de Vrutk 1466. 76.; Zsigmond Miklen de Vrutk 1460. 76.; Ilona (Lamos Mátyás); Ezektől a Miklián család; Ettől Lamos György által Lamos család.; György de Rutk dictus Fejes 1397.; Ladislaus dictus Davko.; Gergely 1397.; Mihály de Rutka 1397. (neje N. Dora, ki utóbb Drakovics Mátyásné.); Gergely 1397. Hlavaty (Fejes); Mátyás de Rutk máskép Dauko és Daukovics 1397. 1469.; Ágnes (Andycz Jánosné); Lőrincz Drakovics utóbb Cseh.; Kata.; Zsófia.; Ágnes.; Klára 1466. (Kolaro Mátyás deák (litter.); Ágnes 1466. (Nedeczky Balás.); Ettől a Cseh család.; Matussovicz ág.; a Nedeczei ág.; Bertalan vagy Bartos máskép Heringács és Davkovics.; László máskép Davko 1466. 1476.; Ezektől a Davko ág ered.

E családfa némely részben megegyez az oklevelekből kivont nemzékrendi kimutatásainkkal, minél fogva valószinűségét kétségbe nem hozhatjuk; annál inkább kár, hogy ezt folytatólag a mai napig nem birjuk, annál is inkább, mivel a család egyik tagja által nyert családfát alaposnak nem tarthatni, egy részről azért, mert már elején az eddig közlöttekkel ellenkezik, másrészről pedig azért, mivel Fejesnek nevezett Tamás-nak fiaitól László, György, Gyergely, Micktől kezdve, kik a Bebekféle turóczi regestrum szerint kétségtelenül 1360–1391-ben éltek, a mai korig, tehát négy és fél századra húsz nemzedéket mutat, a mi magában hihetlennek látszik.

Ezen a történelmi birálat kivánta nyilatkozat mellett lehetséges tehát ezen családfát itt közlenünk, megjegyezve még is, hogy annak a két legutóbbi században élt nemzedékeinek helyes összeszerkesztése ellen annál kevésbé szólhat az előbbi föltevés, mivel erre közelségüknél fogva biztosb adatokat nyerhetett a családfa össze állitója. Ezen kérdéses családfa következő:

I. tábla. Devok v. Detk.; Pál.; Miklós.; Miklós; Mátyás.; Benedek; István; Márk.; György; Tamás 1330. körül dictus Fejes.; Jakab Jetor.Jetor itt ugy van értve, hogy Jakabnak mellékneve, szerintem külön személy, Jakabnak fia volt. *; Folyt II. táblán.; János; István; Miklós; János; Mátyás Zsigmond a Miklián ág törzsei.; Ilona (Lamos Mátyás.)

II. tábla. Tamás dictus Fejes 1340. körül.; I. László 1360. 1391.; György 1360. 1390.; Gergely 1360.; Mikch 1360. 1391. (neje N. Dorottya utóbb Drakovich Mátyásné.); Folyt. IV. táblán.; Folyt. VI. táblán.; Mátyás †; Márton.; Drakovics Lőrincz utódai Cseh néven.; II. László.; Mátyás †; János.; Mihály.; Folyt. III. táblán.; Miklós †; László; Miklós.; György; Pál †; Dávid.; Dávid.; Illés. †; Pál.; Gáspár; Miklós; Ádám.; János; György †; Miklós; György; Antal; János; Imre; György †; István †; Dániel; János †; Sándor; Pál; Imre; Pál; János †; Pál; Sándor; János; Pál. †; János; István; József; Gábor; Pál; Mátyás; Sámuel; Pál; János †; János; Pál

III. tábla. II. László, ki a II. táblán.; Márton †; Mihály †; Miklós; László; Pál; Mihály; Folyt. köv. ábrán.; András; István; György; Imre †; János; János Erdélyben.; György; János Nyiregyházán.; János Nyiregyházán.; Ádám; János; János

László, ki a III. táblán.; László; Miklós †; György; János †; Miklós; Dániel; Mátyás; László.; Imre; József; János; Pál. †; Sándor; Ádám; János Keresztúrban.; Sándor; István †; János; Sámuel; Pál; Ádám; István; Simon; Ferencz; Sámuel.

IV. tábla. György, ki a II. táblán. 1360. 1390.; Miklós.; Miklós †; Mátyás †; Zsigmond; Imre †; György; György †; Miklós; Zsigmond †; György; Mátyás; Miklós; Pál; András †; Márton; Mátyás †; Miklós; Márton †; János.; Dávid; György †; Mátyás; János; György; Folyt. V. táblán.; Mihály †; András †; György; János; István; Dániel †; János; Mátyás; Sándor; János; Sándor; Sámuel.; János Rátóton.; Sándor †; Mátyás; Simon; András; Anna; Károly.; Gábor; Anna; Lenka.

V. tábla. Dávid, ki a IV. táblán.; János 1616.; Ferencz; Pál 1634.; Ferencz; János †; György; Gábor 1700 körül; Zsigmond; Anna; János †; Ádám †; Ferencz; Ádám; György; Dániel; Zsigmond; János; Mihály Törtelen; György Irsán.; Dániel; Péter; Anna; Károly; Dénes; Dionisia; Ferencz; Zsigmond; János; József; Gábor; Lajos; Gábor; Imre; Péter 1750. †; János; Pál; Theofil.; Imre †; Ferencz †; Mihály †; József; Sándor; János; Gábor 1825. ügyvéd Pesten.; Teréz Uj-Szönyben; Kálmán; János; Zsuzsi; Anna; Ede 1862 Pesten.; Gyula; Vilmos; Mathild; Etelka; Gyula 1862.; Dávid; János †; Mátyás †; György †; Miklós; Imre.; Miklós; András †; Mátyás; György †; Sámuel; Mátyás; János; János; Mátyás; József; Sámuel; Mihály †; János; János.; János; György; János; János; Mihály; György; János; Jakab

VI. tábla. Gergely, ki a II. táblán. 1360. 1391.; Ágnes (Andycz Jánosné.); Klára (Kolarói Mátyásné); Márta örökségét a rutkai egyháznak hagyta.; Ágnes (Nedeczky Balásné); a Matussovicz vonal.; Ráfael a nedeczei ág őse.; Mihály; Mihály; István; Imre; István turóczi követ. 1765.; István Turócz v. főszbiró; Lőrincz †; Károly lak. Kostyán Turóczi alispán 1841. ker. táb. ülnök.; Pál tbiró †; Zsigmond tbiró; Boldizsár turóczi főszbiró 1841.; Menyhért 1811. turóczi levéltárnok.; Johanna.; Luiza; Antonia; Rudolf (Rezső); Mina (Konrád Mihály.); István F. Rutkán.; Sándor Nyitrában.; Konstantia; Emma.; Béla; Aladár; Barna; Ilona; Gizella.; Gusztáv turóczi főügyész 1880.; Márton turóczi aljegyző 1849. Komáromban bir. (Mokosy Amália.); Mária (Beniczky Albert); Karolina (Beniczky Márton.); Emma.

Mielőtt a család történetére vonatkozó töredékes adataink közlését folytatnók, meg kell jegyeznünk, hogy az 1391. évi birtokjogi vizsgálatkor Bebek Imre országbiró széke előtt azon okleveleket, melyek bő kivonata följebb közölve van, a Ruttkay nemzetség részéről László, György és Michk dicti Fees (Fejes) de Rutk produkálták.Engel Monumenta Ungrica 64 lap, hol a 65. lapon a 18. sorban sajtó hibából van az 1287. oklevél 1387. évről jegyezve.*

Fejes Tamásnak négy fia közűl Gergelynek, ki 1391-ben a produkálok közt elé nem fordúl, csak leánya Ágnes marad, ki Andycz Jánoshoz ment férjhez, ezen Andycz Jánosnak Ruttkai Ágnestól ismét két leánya maradt: Klára Kolaro Máténé, vagy Mátyásné és Ágnes Nedeczky Balásné, kik nagyatyjok Ruttkay HlavatyItt a Fejes név már tót nyelven Hlavatynak iratik.*

(= Fejes) Gergely után javaikban 1466-ban fiusítattak; mely egyezségbe 1467-ben csak a Dauko és Miklján család folyt be.

1470-ben Klára és Ágnes Andycz János leányai, és Felső Rutkai Hlavaty Gergely unokái részekre Turócz megyei Felső Rutkán fék kuriájoknak erőszakos elfoglalása iránt Mátyás és Zsigmond Miklinecznek fiai, Bertalan és László Daukonnak fiai és alsó Rutkay Horchlad Tamás ellen tanuvallatás tétetett.Szentbenedeki Convent fasc. 19. nr. 14.*

Ebből látjuk már, hogy az imént emlitett Gergelynek ága fiusitás utján a nedeczei Ruttkay ágat, (mely egy részben a VI. táblán látható) képezi. Andycz Jánosnak Ágnes leánya által, ki Nedeczky Baláshoz ment férjhez, terjesztve, mig Klára (Andycz Jánosnak másik leánya) Kolarói Mátyásné a Matussovics ágnak adott lételt.

A családnak egy másik nevezetes vonala a Miklian vagy Miklen, Miklan és „Miklyanovics” vonal, mely a I. tábla szerint Stark Pálnak unokájátólAz I. táblán Miklós Stark Pál kis unokája, Jakab unokája, de a 828. lapon álló családfa szerint csak unokája.* Miklóstól ered, s innen vette a tótos Miklian nevezetet. Ezen Miklián vonal családfánkon nincs maig lehozva, a mi ily terjedelmes nemzetségnél, ha a családfa nemzedékről nemzedékre figyelemben nem tartatik, utóbb lehetlenné válik. Lehoczky szerint a Ruttkayak ezen Miklian vagy Mikle ágából János 1372-ben turóczi ispán, blatniczai várnagy és alnádor volt volna.Lehoczky Stemmat. I. 347.*

Fejes Tamásnak László és György nevü fiaitól (II. III. IV. és V. táblán) a Ruttkay nemzetség ugynevezett Davkó nevezetü ága származik, ezen Dauko név a család egyik tagjának nyomozása s véleménye szerint, (mint ezt más felső megyei családoknáli hasonló esetek is igazolni látszanak) a nemzetségi törzs ős nevétől Devoktól vehette származását, nevezett Devok nagyon valószinüleg Dávid, kicsinyítve azon vidék nyelve szerint Davidko lehetett, melyből idővel röviditéssel a Devko név eredett, a mi ismét az egész ágazatra Dauko és Daukovics alakban ráragadt; és használatukat a vonalak megkülönböztetése szempontjától a czélszerüség is javaslotta.

Az igy négy ágra oszlott Ruttkay család még 1609-ben május 8-án II. Mátyás királytól kapott czimerére megerősitést, mely szerint a család czímere – mint följebb a metszvény is ábrázolja – négy felé osztott paizs, az 1. és 4-dik kék udvarban zöld téren hátulsó lábain ágaskodó leopárdItt hibás pecsét metszet után a rajz leopárd helyett griffet mutat, a mint a nemzetség egyik báróságra emelt ágának czimerében is griffek vannak; de a királyi oklevél szerint leopardnak kell lenni az ősi nemesi czimerben.* látható; a 2. és 3-ik vörös udvarban hátulsó lábán álló egyszarvú (unicornis) ágaskodik. A paizs fölötti sisak koronáján szétterjesztett szárnyakkal természetes szinü sas áll, csőrében olajfaágat tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

1659. august. 28-án a Felső és Alsó Rutkán lakozó Ruttkay család Miklen és Dauko ágazata a nemzetségi okmányokat, nevezetesen a Bebek István országbiró által 1360-ban kiadott s több más oklevelet magában foglaló itéletlevelet I. Leopold király által hitelesen átiratva s megerősitetve maga részére kiadatta.

Hogy a följebb előterjesztett családfa, melyen a személynevek mellett az évszámok hiánya is felötlő, nem teljes és tökéletlen szerkezetü legyen, kitűnik onnan is, hogy a Ruttkay nemzetség több egyes ismeretes jelesebb tagjának a családfán létét, vagy helyét kimutatni nem lehet. Ilyenek:

Ruttkay György, ki 1541. és 1547-ben Árva vármegye alispánja volt.Szontagh Dán. köz. szerint.*

Ruttkay János Nógrádmegyének első jegyzője 1600-ban, a midőn öcscse Ruttkay András másod jegyzővé választatott.Protoc. C. Neograd. Ann. 1600. pag. 62. 77. stb.*

1605-ben Ruttkay János Turóczvármegye alispánja volt.Lehoczky Stemmat. I. 214.* 1608-ban ugyan az, és Árvamegye jegyzője.Szontagh Dániel közlése.*

1623-ban az előbbi, vagy más Ruttkay János Turócz vármegye jegyzője.Hrabecii Oratio funebris super Petro de Réwa.*

1659-ben az előbbi, vagy más Ruttkay János a magy. kir. udv. kanczelláriánál titoknok.Eredeti okmányokon aláirva.*

Felső-rutkai és roznáczi Ruttkay István 1683-ban Trencsin vármegye alispánja, 1696-ban már a pozsonyi kamaránál tanácsos.Bel M. Notitia nova Hung. I. 460.* 1708-ban fiával Józseffel együtt báróságra emeltetett.Adami mss. 4 rét lat. a muzeumban 182. szám alatt. Lásd Lehoczky Stemmat. pag. I. 170. És Collect herald. pag. 115.* Neje Bársony Ilona volt. De ez ág – ugy látszik – Józzefnek leányában Terézben, ki Révay Jánoshoz ment férjhez, kihalt, minthogy birtokainak a beczkói uradalomban örökösei a Révai, azután Csáky, most Reviczky, Bobok stb. leány utódok lettek.

Ruttkay György 1700-ban Turócz vármegye alispánja volt.Lehoczky Stemmat. II. 215.* Tán ez azon György, kinek leánya Zsófia Apponyi Ádámné volt.

1750. táján Ruttkay Gáspárné Plathy Ilona volt.

A Ruttkayak Dauko nevü vonalából, a Ferjencsik ágból, mely az V. táblán Dávidnak Ferencz fiától származik, eredt Gábor, e század első felében Pesten ügyvéd, ki Turócz vármegyétől 1822-ben kivett nemesi bizonyitványát Nógrád megyében 1825-ben kihirdetteté, fiai, kik közül Ede pesti lakos, a táblán láthatók.

A nedeczei ágból, mely részben a VI. táblán látható, István a mult században 1765-ben Turócz vármegye követe volt. Ennek egyik fia Lőrincz, Turócz megyei volt fő sz. biró és országgyülési követ magtalanul mult ki, másik fia István ugyan azon megyében főszolgabiró volt. Ennek három leánya s következő öt fia maradt:

1. Károly 1841-ben Turócz vármegye alispánja és három országgyülésen követe volt, majd a nagyszombati kerületi tábla ülnöke lett, királyi udvarnok és jelenleg a turóczi ágost. evang. esperesség főfelügyelője. Három leánya és két fia van; ugymint Gusztáv előbb Turócz megyei főbiró, utóbb 1860-ban főügyész és Márton 1848-ban Turócz megyében aljegyző, jelenleg Komárom megyében birtokos.

2. Pál, Turócz megyei táblabiró volt, fiu maradék nélkül kihalt.

3. Zsigmond szintén táblabiró volt, fia Rudolf.

4. Boldizsár 1841-ben Turócz megyének főszolgabirája volt. Ennek egyik fia István lak. Felső Rutkán, gyermekei a táblán láthatók, másik fia Sándor lakik Nyitramegyében.

5. Menyhért 1841-ben Turócz megyei aljegyző és levéltárnok volt, meghalt mag nélkül.

Ugyanezen vonalból ered a nedeczei Ruttkay-ak azon ága is, mely Nógrád megyében Szalma Tercsen, Gedén, Pest megyében Abonyban, Tápio-Szelén birtokos, és Rózsahegyen is lakozik.

Ezen ágnak a mult században élt egyik eldőde Dániel, született Turócz megyében Rutkán 1740. mart. 8-án, leköltözött Pest megyében Tápio-Szelére 0, hol 1820. sept. 6-án meghalt. Nejével Kalmár Zsuzsannával következő családfát alkotta:

Dániel sz. 1740. † 1820. (Kalmár Zsuzsanna.); Mária sz. 1772. † 1847. Szalay György; György szül. 1774.; János sz. 1778.; László T. Várkonyban; Mihály T. Szelén †; Ferencz † 1836.; József sz. 1783. jan. 1.; Péter honvéd †; András; Károly; Ludovika.; Róza.; Francziska.; Teréz (Rákóczy János); Sándor T. Szelén (Beretvás N.); Polexina (Ruttkay Miklós); Josefa (Jeney Imre); József Abonyban 1862.; Mihály Abonyban 1862.; Miklós T. Szelén 1862. (Ruttkay Polexin); Karolina (Forster Vilmos pesti keresk.); Lajos; Gábor; Béla; Ferencz.; József.; Zoltán.; Kálmán.; Miklós; Aladár.

Dánielnek fiai közül György e század elején Nógrád megyében aljegyző, tán testvére László az, ki ugyanazt 1818–1822-ben levéltárnok. Ennek leányai Fekete Lászlóné és Amália Plachy Tamásné.

A Ruttkayak Turócz megyei ágához sorolandók még:

I.) János, Turócz megyének volt főszolgabirája. Ennek fia Boldizsár 1848 előtt Turócz vármegyének volt főszolgabirája; ennek fiai a) Móricz birtokos, lakik Alsó-Rutkán, b) Márton, és c) Imre cs. k. hadnagy.

II.) Dávid, h. ügyvéd, lak. A. Ruttkán.

III.) Ifjabb Károly ugyan ott, Turócz megyei szolgabiró 1860-ban.

IV.) István, Zólyom megyei főjegyző 1848 előtt, majd alispán, és országgyülési képviselő 1861-ben.

V.) Lajos, Nógrád megyében volt tiszti ügyész, fiai Lajos cs. kir. főhadnagy és György.

Ruttkay András 1829. máj. 15-én Nógrád megyétől kapott nemesi bizonyitványt, mely mellett 1837-ben Trencsén vármegye nemessége sorába iratott.

Árva megyében a család egyik tagja 1804-ben alsó kubini ev. lelkész, másik Árva megye mérnöke volt, Sándor ugyan azon megyében Jeszenován jelenleg oskola tanitó.

A bárói ága czimere – mint följebb érintve volt, – különbözik a nemesi czimertől, az előadás teljessége végett közöljük a bárói czimernek leirását is. Ez négy felé osztott paizs, de közepén egy kisebb vérttel, melynek fekete udvarában ezüst horgony áll. A négy osztály közül az 1. és 4-ik kék udvarban hátulsó lábán arany grif ágaskodik, befelé fordulva; a 2. és 3-ik kék udvar közepén vízirányban, a vörös szelemen vonúl végig, melynek közepén ezüst kerék látható, a vörös szelemen alatt fehér gerle-galamb olajfa galyat tart. A paizst bárói korona fedi, a fölött ismét két koronás sisak áll, a jobb oldalon koronás egy fejű fekete sas áll kiterjesztett szárnyakkal; a baloldaliból koronás, s kettős farkú oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

A mi már magát a család ősi fészkét, az Alsó- és Felső-ruttkai birtokot illeti, ebben a XIV. század óta a Ruttkay családon kivül, más tőle eredő családok is rézsesültek, névszerint a Cseh, Szuhács, Korda, Szekerka és Lamos családbeliek, minél fogva történeti szempontból nem leszen érdektelen ezeknek ama jószágra és onnan igényelt előneveikre nézve a család egyik tagjának okadatos nyomozásait megemliteni.

A „Cseh” család igy eredt. Ruttkai Mihálynak a Tamás fiának magva szakadván, özvegye Dorottya másodszor férjhez ment Drakovics Mátyáshoz, ezen utóbbi házasságból születtek: Lőrincz, Katalin, Zsófia és Ágnes, kiknek jegyajándok s nász hozomány fejében, a mi az özvegy Dorottyát illeté, Felső Vrutekon három jobbágy telket (Kiszelóvszky, Bartolonovszky és Baricz) az oldalas atyafiak, ugymint Miklósnak fia Mátyás, Dauko Lászlónak fia Zsigmond, és Dauko Mátyásnak fiai László és Bartos, és Horehlad Tamás ideiglenesen 1476-ban, kihalás esetére az örökséget feltartva, átirták. Idő jártával 1534-ben nevezett Lőrincznek fia Mihály, már Cseh nevezetű, (mely nevét hihetőleg onnan kapta, mert nagy atyja morvaországi jövevény volt,) egész kuriáját nővéri unokájának Nagyfalvi Pálnak, ki Cseh Borbála nővérétől született, bezálogitotta. Utóbb Lőrincznek magva szakadván, Felső-Vrutkán az egész Cseh-féle birtokrészt 1575-ben Zathureczky János Miksa királytól adományba felkérte,Nyitrai káptalan ann. 1570–1580. nro 252.* és magát abba beiktattatta; de az iktatásnak ellene mondtak: Nagyfalvi Pálnak fia Menyhért, ugy fia Dániel és testvére Máté, mint néhai Cseh Borbálának utódai, kik bizonyosan Zathureczky Jánossal azon birtokrészre nézve egyezségre léptek, miután utódaik, a mostani Cseh család most is a nevezett birtokban ül.

A „Szuhács”család szintén birtokos Alsó Rutkán. Eredetéről a maga helyén leszen szó.

A Korda családból Alsó-Rutkán birtokot kapott Korda István 1503-ban, ki bizonyos Horchlaky Jánosnak kettős házassága (bigamia) miatt hűtlenségi bélyegén nyerte.

A Szekerka nevü család szintén Alsó Rutka helység régiebb birtokosa közé tartozik. – Lásd Szekerka család.

A Lamos család A.-Rutkán hasonlóan birtokos; e birtokhoz következőleg jutott. Lamos György Ruttkay Miklen nővérének Ilonának fia volt, és e jogon nevezett helységben leány negyed fejében kapott részt, melyben azon kori szokás szerint 1466-ban magát beiktatta. Turócz vármegye jegyzőkönyve szerint 1577-ben Miklen Mihály és István azért tiltakoztak, hogy Lamos János A. Rutkán levő quartalistájok az ország és megye szükségeire adózni vonakodott, és hogy további vonakodás esetére ezen quartalistájoktól örökségüket visszaveszik. 1670. 1671-ben a Lamos család mint A. Rutkai quartalisták a közszükségekre adóztak. 1694-ben Lamos Györgynek leánya Kata, Záhon Györgynek hitvese, az alsó-rutkai Lamosféle quartalitiumból Lamos Sámueltól osztályt követelt; és az osztály törvényesen is megitéltetett, melyből a Lamosféle birtok leány negyedes volta is kitünt.

Ruttkay (alsó- és felsõ-ruttkai s nedeczei). [Kempelen]

Ruttkay (alsó- és felső-ruttkai s nedeczei).

Régi turóczmegyei család, mely Alsó- és Felső-Rutka nevü helységekre IV. Béla királytól nyert adományt. Később a család kiforgattatván vagyonából, 1285-ben IV. László királyhoz fordul panaszszal, ki is az esztergomi káptalan által uj iktatást rendel el. Ettől kezdve sürün szerepel a család. Már a XIV. század derekán nevezetes pört inditott Bebek István országbiró előtt Tamás. Előadta, hogy bizonyos birtokait, melyeket még Széchy Miklós országbiró megitélt neki, meg nem kapta, miért is Turócz vármegye előtt pört indit a köveskéri alperesek, u. m. Feyesnek nevezett Tamásnak fiai Miklós, György, Gergely és László, Jánosnak fia Miklós, Istvánnak fia János, Jakabnak fia Jetor, mindnyájan felső Ruttkai-ak, nemkülönben Miklósnak fiai, Benedek, István és Márk hasonlóan alsó uttkai-ak ellen, kivánván, hogy alperesek a Széchy Miklós országbiró 1357. évi itéletlevelét a turóczi konvent visszautasitási levelével együtt jogának bizonyitása végett mutassák fel. Ez megtörténvén, kitünt, hogy Tamásnak atyja Loránd telkét Alsó-Rutkán Miklósnak fiától Mártontól Prothika unokájától <”A Martino filio Nicolai filii Prothika.> visszakapta, miután – noha Máténak fiai Márk és György és Miklósnak fiai Benedek és György alsó-rutkai nemesek tagadták Lorándnak Alsó-Rutkán birtokközösségét – azt az országbiró előtt Turócz vármegye táblabirái elismerték. Ugyanekkor kellett volna a Rutk föld megosztásának is megtörténnie, ami azonban az akkori hideg miatt nem történhetett meg, minélfogva Tamás a Széchy Miklós országbiró levele előmutatását és az osztály végrehajtását követelte. Erre az alperesek IV. László királynak 1285. évi uj beiktató parancsát az esztergomi káptalannak 1287. évi átiratában mutatták elő. IV. László királynak följebb előadott okmányát az országbirói itélőszék megvizsgálván, kötelessége szerint háromszor oda utasitotta a feleket, hogy az ezen nyilt levélben megnevezett tizenöt személy közül nagy- illetőleg ősatyjaikat nevezzék meg, mire Miklós Jánosnak fia, és Gergely Tamásnak fia saját és a többi felső-rutkai nemesek nevében, nevezett Pált nagyatyjoknak mondták, állitván továbbá, hogy a többi 14 nemes A.-Rutkáról származik és pedig hogy Loránd fia Tamásnak, Máté fiainak Miklósnak és Marknak nagyatyja, nevezett Tamás Lorandnak fia s emlitett Malicha, Witsk, Beücz, Nevetlen, Liptó és Dvnk nemesek elődeik; stb. Mivel azonban Széchy Miklós néhai országbiró és turóczmegyei főispán   a turóczmegyei emlitett gyülésen itéletlevelével Alsó-Rutk helységet Lorándnak fia Tamás és a megnevezett alsó-rutkai nemesek között királyi embere és a turóczi konvent kiküldöttje által két egyenlő részre osztani rendelte, és ez az osztály akkor csak a havas időnek zordonsága miatt maradt el, és ugyanakkor Jánosnak fia Miklós és Tamásnak fia Gergely saját s az alsó-rutkai többi nemesek nevében nagyatyjukul Pált, és a többi tizennégy embert állitották, mindazáltal néki (tudniillik Bebek István országbirónak) biztos tudomása nem lévén arról, hogy vajjon azon nemesek ősei hajdan két vagy több vonalra szakadtak-e? s e nemesekből ki, s mennyi részt bir jogosan a nevezett helységekben? és igy közöttük igazságot tenni sem lehet; ugyanazért a nyitrai káptalant kereste meg, hogy a törvényes szokás szerint eljárva, Alsó-Rutka helységbe kimenvén, ott a szomszédok és határosok kihallgatása mellett azon részt, melyet Lorandnak fia Tamás, magának és nagyatyjáénak bizonyít, igaz határai szerint megjárva, örökös tulajdonul igtatás képen átadja, a többi kérdésekre nézve pedig a kiszabott időre tanuvallatást tétessen. Eljövén a határidő, t. i. szent Mihály oktávája, Tamás Lorandnak fia személyesen egyrészről, ugy Jánosnak fia Miklós, és Istvánnak fia János személyesen a felső-rutkai nemesek részéről, valamint Benedek Miklósnak fia személyesen maga és az alsó-rutkai nemesek részéről a szükséges ügyvédi levelekkel más részről (Bebek István) országbirói itélőszéke előtt megjelenvén, elémutatták a nyitrai káptalan két oklevelét, egyiket a néhai Malicha birtokrészének igtatásáról, másikat az érintett tanuvallatásról, ezek szerint, és pedig az előbbi okmány szerint Lorandnak fia Tamás Asó-Rutka helységben a Malicha-féle birtokrészbe, mely nagyatyjáé volt, és mely a helység egy harmadrészét tette, beigtattatott; a második okmány szerint pedig a helyszinén tett nyomozásokból kiderült, hogy a felső- és alsó-rutkai nemesek, mint az okmányban egyenként megnevezettek, két nemzetségi vonalra oszlanak, és hogy a felső-rutkai-ak azon birtokot nagyatyjukról rájok háramolva békességesen birták, a másik helységet pedig t. i. Alsó-Rutkát az ott alkó nemesek öröklés utján, kivévén Lorandnak fiát Tamást, szintén békességben birták, az említett nemzedékek nagyatyjai pedig ezek voltak, ugymint a felső-rutkai nemesek nagyatyja Pál, az alsó-rutkai nemesek nagyatyja pedig Detsk vala, mivel azonban Alsó-Rutka helységben Lorandnak fia Tamás nagyatyja Malicha (az oklevél egy helye szerint Mátyás) birtokrészét kimutatta, abba a többiek beleegyezésével ellenmondás nélkül beiktattatott, mely ekként végzett nyomozások szerint (Bebek István) országbirói széke is A.-Rutka helység egy részét 1360. Loránd fiának Tamásnak itélte od s itélete Fejesnek nevezett Tamás fiának, János fiának Miklósnak, István fiának Jánosnak, Jakab fiának, Jetornak, mindnyájan felső-ruttkaiaknak, nemkülönben Miklós fiának Benedeknek és Istvánnak és Márknak (a Mátyás fiának), mint alsó-rutkai nemeseknek is kiadatott. A család egyik tagja által a XIX. század elején a Rutkai birtok háramlásáról készitett kimutatása a család leszármazását és elágazását a XV. század közepéig ekképen vezeti le: Devk vagy Devok de villa Rutka 1287.; Miklós Stark dictus etiam Devk de Rutk 1287; TamásKésőbbi irással ennek atyjául Loránd van irva, pedig az előbbiek szerint ennek atyja Malicha, fia pedig más Tamás volt, továbbá testvérül van irva Tamásnak az ismeretes Benedek és István, Benedeknek fiául téve János.

• ; Pál Stark de Rutk 1287; János 1360; István[1]Ezeknek testvéréül irta egy későbbi kéz még Jakabot, a Jetor atyját, aminthogy ugy is van.
• * 1360; Miklós de Rutk dictus Zenke ettől Miklen név eredt; János de Rutka Zenke dictus 1363; Mátyás Miklen de Vrutk 1466 1476; Zsigmond Miklen de Vrutk 1460 1476; Ezektől a Miklián család.; Ilona Lamos Mátyás; Ettől Lamos György által a Lamos család; György de Rutk dictus Fejes 1397; Ladislaus dictus Davko; Gergely 1397; Mihály de Rutka 1397 N. Dóra, ki utóbb Darkovics Mátyásné; Mátyás de Rutk máskép Dauko és Daukovics 1397 1469; Gergely 1397 Hlavaty (Fejes); Lőrincz Drakovics utóbb Cseh; Kata; Zsófia; Ágnes; Ágnes Andycz János; Ettől a Cseh család; Klára 1466 Kolaro Mátyás deák; Ágnes 1466 Nedeczky Balázs; Malusovicz ág; a Nedeczei ág.; Bertalan vagy Bartos máskép Heringács és Davkovics; László máskép Davko 1466 1476.

Az 1391. birtokjogi vizsgálatkor Bebek Imre országbiró itélőszéke előtt a fennebb hivatkozott okmányokat a Ruttkay nemesség részéről László, György és Michk dicti Fees (Fejes) de Rutk mutatták fel. Fejes Tamásnak négy fia közül Gergelynek, aki az 1391. a produkálók közöt elő nem fordul, csak leánya Ágnes marad, ki Andycz Jánoshoz ment nőül. Ezen Andycz Jánosnak, Ruttkay Ágnestől ismét két leánya maradt: Klára, Kolaro Máté vagy Mátyás felesége és Ágnes, Nedeczky Balázsné, kik nagyapjuk Ruttkay Hlavaty (Fejes) Gergely után javaikban 1466. fiusittattak, mely egyezségbe 1467. csak a Dauko és Miklián családok folytak be. 1470. Klára és Ágnes Andycz János leányai, és Felső-Rutkai Hlavaty Gergely unokái részére turóczmegyei Felső-Rutkán birt fél kuriájuknak erőszakos elfoglalása miatt Mátyás és Zsigmond, Miklinecznek fiai, Bertalan és László Daukonak fiai és alsó Rutkay Horchlad Tamás ellen tanuhallgatás folyt. Ebből látjuk, hogy az imént emlitett Gergelynek ága fiusitás utján a nedeczei Ruttkay ágat képezi, mig Klára (Andycz Jánosnak másik leánya) Kolarói Mátyásné, a Matussovich-ágnak adott létet. A családnak egy másik nevezetes vonala a Miklian vagy Miklen, Miklan és „Miklyanovics” vonal, mely Stark Pálnak unokájától, Miklóstól ered, s innen vette a tótos Miklián nevezetet. Ezen Miklian vonal családfánkon nincs maig lehozva, ami ily terjedelmes nemzetségnél, ha a családfa nemzedékről nemzedékre figyelemben nem tartatik, utóbb lehetetlenné válik. Lehoczky szerint a Ruttkayak ezen Miklián vagy Mikle ágából János 1372. turóczi ispán, blatniczai várnagy és alnádor volt volna.[1]Lehoczky Stemmat. I. 347.* Fejes Tamásnak László és György nevü fiaitól a Ruttkay nemzetség ugyaneveze tt Davkó nevezetü ága származik, ezen Dauko név a nemzetségi törzs ős nevétől Devok-tól vehette származását; nevezett Devok nagyon valószinüleg Dávid, kicsinyitve azon vidék nyelve szerint Davidko lehetett, melyből idővel röviditéssel a Devko név eredett, ami ismét az egész ágazatra Dauko és Daukovics alakban ráragadt; és használatukat a vonalak megkülönböztetése szempontjából a czélszerüség is javaslotta. Az igy négy ágra osztott Ruttkay család még 1609. decz. 10. II. Mátyás királytól kapott czímerére megerősitést (OL.: 1282-1904.), mely szerint a család czímere négyelt paizs, az 1. és 4. kék mezőben zöld földön ágaskodó leopárd; a 2. és 3. vörös mezőben egyszarvu ágaskodik; sisakdisz: kiterjesztett szárnyu sas csőrében ágat tart; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. 1659. augusztus 28. a Felső és Alsó Rutkán lakozó Ruttkay család Miklen és Dauko ágazata a nemzetségi okmányokat, nevezetesen a Bebek István országbiró által 1360-ban kiadott s több más oklevelet magában foglaló itéletlevelet I. Leopold király által hitelesen átiratva s megerősitve a maga részére kiadatta. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében Sámuel; Békésmegyében János; Beregmegyében Imre; Hevesmegyében Dániel; Nógrádmegyében Miklós, István; Nyitramegyében János, Mihály, Antal; Szepesmegyében Mátyás; Turóczmegyében István, János özv., a Ruttkay-Matusovicz-ágon Mátyás, Tamás, Pál, a Ruttkay-Nedeczky-ágon pedig 2 József, Mihály, Gábor, János igazolták nemességüket. Ebből is látható, hogy a család a XVIII. század közepén már sokfelé volt elterjedve. De ezeken kivül más megyékbe is elszármazott s igazolta nemességét. Igy a Ruttkay-Dankó-ágból János fia György fia János 1804. Ruttkáról Hatvanba költözvén, nemességét Ruróczmegye bizonyitványával igazolta. Fiai voltak József (szül. 1786.), Imre (szül. 1789.), János (szül. 1795.) és Mihály (szül. 1803.). József 1807. Borsodmegyébe költözött. A Ruttkay-Miklian-ágból György Turóczmegye bizonyitványa alapján 1796., a Ruttkay-Nedeczky-ágból Dániel ugyanazon megyének bizonyitványával ugyanezen évben Pestmegyében igazoltatnak. Czímerpecsét Heves-, Nógrád-, Pest-, Szatmár-, stb. megyék levéltáraiban. A családból Ruttkay (de Felső-Ruttka et Rozvácz) István s felesége, Bársony Borbálától született gyermekei József, Julia, Borbála, Magdolna, Katalin 1708. okt. 10. bárói rangra emeltettek. (LR. XXVIII-127.) Ez az ág kihalt. A nemesi ágon a család nemessége Turóczmegyéből 1786. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIII-473.) I/a. Tamás dictus Fejes 1340. körül; László 1360. 1391.; György 1360. 1391. (l. III. tábla); Gergely 1360.; Mikch 1360. 1391. N. Dorottya utóbb Drakovich Mátyás; Mátyás †; Márton; Drakovics Lőrincz utóbbi Cseh néven; László (l. II. tábla); Mátyás †; János (l. I/b tábla); Mihály; Miklós †.

I/b. János (l. I/a. tábla); László; Miklós; György; Pál †; Dávid; Illés †; Pál; Gáspár; Ádám; Miklós; Miklós; János; György †; György; Antal; János; Imre; György †; Pál; János†; István †; Dániel; János †; Sándor; János; Pál †; Pál; Imre; Pál; János †; Pál; Sándor; János; István; József; Gábor; János; Pál; Pál; Mátyás; Sámuel.

II. László (l. I/a. tábla); Márton †; Mihály †; Miklós; László; Pál; Mihály; András; István; György; Imre †; János; János Erdélyben; György; János Nyiregyházán; János Nyiregyházán; Ádám; János; János; László; Miklós †; György; Mátyás; Imre; János †; Miklós; Dániel; Sándor; Ádám; László; Sándor; József; János; Pál †; Ádám; István; János Kereszturban; István †; János; Sámuel; Pál; Sámuel; Simon; Ferencz.

III. György (l. I/a. tábla); Miklós; Miklós †; Mátyás †; Zsigmond; Imre †; György; György †; Miklós; Zsigmond †; György; Mátyás; Miklós; Pál; András †; Márton; Mátyás †; Miklós; Márton †; János; János; György; András †; György; Dávid (l. IV. tábla); György †; Mátyás; János; Mihály †; István; Dániel †; János; Mátyás; Sándor; János; Sándor; Sámuel; János Rátóton; Sándor †; Mátyás; Simon; András; Anna; Károly; Gábor; Anna; Lenka.

IV/a. Dávid (l. III. tábla); János 1616; Ferencz; Pál 1634 (l. IV/b. tábl.); Dávid Imre; János †; Mátyás †; György †; Miklós; Miklós; András †; Mátyás; György †; Sámuel; Mátyás; János; János; Mátyás; József; Sámuel; Mihály †; János; János; János; György; János; János; Mihály; György; János; Jakab.

IV/b. Iál (l. IV/a. tábla); Ferencz; János †; György; Gábor 1700 körül; Zsigmond; Anna; János †; Ádám †; Ferencz; Ádám; György; Dániel; Zsigmond; János; Mihály Törtelen; György Irsán; Dániel; Péter; Anna; Károly; Dénes; Dionisia; Ferencz; Zsigmond; János; József; Gábor; Lajos; Gábor; Imre; Péter 1750 †; János Lehoczky Krisztina; Pál; Theofil; Imre †; Ferencz †; Mihály †; József Ruttkay Anna; Sándor; Teréz Uj-Szönyben; János; Gábor 1825 ügyvéd Pesten Podlussányi Mária; Kálmán; János; Zsuzsi; Anna; Ede 1862 Pesten; Gyula; Vilmos Lovassy Mária; Mathild; Etelka Botka Tivadar; Gyula 1862; Vilmos * 1869 keresk. attasé.

V. Dániel * 1740 † 1820 Kalmár Zsuzsanna; Mária * 1772 † 1847 Szalay György; György * 1774; János * 1778; László T.-Várkonyban; Mihály T.-Szelén †; Ferencz * 1836; József * 1788 I/1; Teréz Rákóczy János; Sándor T.-Szelén Beretvás Krisztina; Polexina Ruttkay Miklós; Josefa Jeney Imre; Stefánia Egry Gábor; Péter honvéd †; András Okolicsány N.; Károly Dubraviczky Etel; Ludovika; Róza Horváth Rud. Francziska; János tábornok; Vilma Beretvás Farkas * 1871 VII/5 esk. 1897 VI/31; Albert * 1852 VII/17 cs. és kir. százados; Aladár Egry Erzsébet; Éva * 1903; József Abonyban 1862; Mihály Abonyban 1862; Miklós T.-Szelén 1862 Ruttkay Polexin; Karolina Forster Vilmos; Lajos; Gábor; Béla; Kálmán; Miklós; Aladár; Ferencz; József; Zoltán.

VI. Boldizsár; Gusztáv; Márton; Mária Beniczky Albert; Karola Beniczky Márton; Rudolf; Mina Konrád Mik.; István Velits Lujza; Sándor ny. főszolgabiró pacséri Tocsek Anna; Emánuel N.; Konstantin; Emma; Béla Thaly Irén; Béla; Géza; Endre; Irén; Berta Kaviczky István; Ella; Pál †; Géza; Aladár táblabiró Jakubik Olga; Anna; Etelka; Margit; Ödön * 1893; Ernő; Endre; Edit; Erzsébet; Béla; Aladár; Árpád; Kálmán; Iván †; Ilona Lehoczky Vilmos; Árpád; Margit; Lujza; László; Oszkár; Lili; Béla; Vilmos; Anna; Mária.

VII. István 1765; István turóczi főbiró Nezdub Karolina; Zsigmond * 1799 VII/28 Kostyán 1829 I/24 Vágujhely: Dinga Zsófia (* 1807 II/19); Rudolf * 1837 V/16 Vágujhely Bernáth Mária (esk. 1874 XI/23 Mátészalka); Ferencz.

VIII. János 1634; Ferencz; György Baán Krisztina; Miklós; András; István; János; Mihály; Ádám; János; György; Péter (l. IX. tábla).

IX. Péter (l. VIII. tábla); János 1817–1894 Csengerháza Bornemisza Borbála (1822–1890); Sándor * 1848 XII/11 † 1903 VIII/4 1876. VI/4 Nyitra: Lehoczky Borbála; Béla * 1877 VII/15 †; Aladár * 1877 VII/15 Ékessy Teréz; Elemér * 1884 I/5 Gyoma 1908 I/10 Gödöllő: Szőcs Ilona; Mária * 1890 V/12 Kecskemét; Sándor * 1892 VI/10 † 1892 VIII/15; Mária * 1910 † 1912; József * 1912 IV/13 N.-Enyed; Teréz * 1913 X/12 Budapest; László * 1912 Kassa.

A családfák azonban még mindig távolról sem teljesek. Egyes töredék leszármazási adataink még ezek. A Matusovics ághoz tartoznak Miklós; Sándor; Tamás; János kassai táblabiró; László; György.

A Miklian-ágból valók: Gábor; Menyhért; Vend el; Emil; István Turócszentmárton; Viktor; Aurél; Béla; István; Margit; Sándor.

Ezeken kívül a családnak még sok tagja él, kik a táblázatokon elhelyezhetők nem voltak. – Vö. NI. IX/823–839.; Kősz. 260., 322.; Orosz 247.; Szerencs 632.; Siebm. 554–5.; pk. 105.; Simon 69.; Békés m. tört. III/247.;Tóth I/149.; Benkó 273.; Jedl. II.; Komáromm. monogr. 579.; Szabolcsm. monogr. 531.; rcsk.

Megjegyzések

Még nincs megjegyzés.