István Veres de Farád

Veres István (szül. Kutasó, 1812, †ugyanott, 1858.márc.28.) jogakadémiát végzett. 1832-ben a 32. gyalogezredben szolgált, ahol 1842-ben alhadnagy, 1843-ban hadnaggyá léptették elő. 1848-ban a forradalom kitörésekor a Budán állomásozó gránátos zászlóaljánál szolgált. 1848.szept.21-én császári főhadnagy, azonban hamarosan a pákozdi csata, illetve az október 3-iki kiáltvány nyomán zászlóaljával (a 2., a 32. és a 39. magyar sorgyalogezredek gránátos osztályai) átállt a honvédsereghez, mint Johann Weissl honvédőrnagy parancsnoksága alatti elitalakulat. Veres István okt.19-től honvéd százados, hadkiegészítő tiszt, decembertől előző alakulatánál két gránátos századot vezényelt. A feldunai hadtest törzsének védelmi feladatát látta el, melyet a csatákban végső tartalékként vetették be. A világosi fegyverletételkor Aradon előbb 15 (1850.jan.19.), majd 10 évi (1850.febr.25.) várfogságra ítélik. 1852 nyarán az aradi várbörtönből amnesztiával szabadult, de rendőrségi megfigyelés alatt tartották. Élete végéig Kutasón a családi birtokon gazdálkodott.