Mihály Mendlik

Mendlik Mihály Született	1840. április 7., Pécs - Elhunyt	1895. január 7. (54 évesen) Állampolgársága	magyar Foglalkozása	pedagógus Mendlik Mihály (Pécs, 1840. április 7. – 1895. január 7.?) elemi tanító. Mendlik János fia, Mendlik Ágoston, Mendlik Alajos, Mendlik Ferenc és Mendlik Teréz testvére.

Élete Mendlik János tanító és Kreiterer Magdolna fiaként született, a pécsi belvárosi plébánián keresztelték.[1] A gimnázium VIII. osztályát és a tanítóképzőt szülővárosában végezte. 1861-ben nyert tanítói oklevelet, s a pécsi elemi iskolánál nyert alkalmazást, egyszersmind az ottani püspöki tanítóképzőnél mint mértani és rajztanító működött 1871-ig, amikor Kisvárdára neveztetett ki a földbirtokosok iskolájához tanítónak. 1878-ban Melencén (Torontál megye) lett az állami iskola, 1881-ben Szombathelyt a Vas megyei árvaház igazgatója. 1886-ban Andrásfán (Vas megye) választották meg kántortanítónak; 1890-ben Hottóra (Zala megye) került tanítónak, ahonnét 1891-ben Zalaegerszegre vonult nyugalomba. Az 1880-as években a Vasmegyei Közlöny rendes munkatársa volt. A gellénházai tanító 1895. január 7-én Zalaegerszegen volt látogatóban rokonánál. A délutáni órákban dacára a dühöngő hózivatarnak gyalog elindult hazafelé. Minthogy azonban még másnap sem érkezett haza, aggódó családja keresésére indult de minden kutatás eredménytelen maradt. A hó olvadása után megtalálták a tanítót a falu végén. A szerencsétlen ember annyira kimerült, hogy az egy kilométernyire fekvő faluba már nem bírt eljutni, ott fagyott meg az úton, a szél pedig vastag hótakarót borított rá. Az orvosi vélemény szerint öt napig feküdt a hóban.

Munkái Ötven magyar köszöntő. Pécs, 1864. Magyar és német köszöntők. U. ott, 1871. Népszerű útmutató a tizedes törtek oktatásához, gyakorlati példákkal néptanítók számára. Nyiregyháza, 1880.

Élete Mendlik János tanító és Kreiterer Magdolna fiaként született, a pécsi belvárosi plébánián keresztelték.[1] A gimnázium VIII. osztályát és a tanítóképzőt szülővárosában végezte. 1861-ben nyert tanítói oklevelet, s a pécsi elemi iskolánál nyert alkalmazást, egyszersmind az ottani püspöki tanítóképzőnél mint mértani és rajztanító működött 1871-ig, amikor Kisvárdára neveztetett ki a földbirtokosok iskolájához tanítónak. 1878-ban Melencén (Torontál megye) lett az állami iskola, 1881-ben Szombathelyt a Vas megyei árvaház igazgatója. 1886-ban Andrásfán (Vas megye) választották meg kántortanítónak; 1890-ben Hottóra (Zala megye) került tanítónak, ahonnét 1891-ben Zalaegerszegre vonult nyugalomba. Az 1880-as években a Vasmegyei Közlöny rendes munkatársa volt. A gellénházai tanító 1895. január 7-én Zalaegerszegen volt látogatóban rokonánál. A délutáni órákban dacára a dühöngő hózivatarnak gyalog elindult hazafelé. Minthogy azonban még másnap sem érkezett haza, aggódó családja keresésére indult de minden kutatás eredménytelen maradt. A hó olvadása után megtalálták a tanítót a falu végén. A szerencsétlen ember annyira kimerült, hogy az egy kilométernyire fekvő faluba már nem bírt eljutni, ott fagyott meg az úton, a szél pedig vastag hótakarót borított rá. Az orvosi vélemény szerint öt napig feküdt a hóban.

Munkái Ötven magyar köszöntő. Pécs, 1864. Magyar és német köszöntők. U. ott, 1871. Népszerű útmutató a tizedes törtek oktatásához, gyakorlati példákkal néptanítók számára. Nyiregyháza, 1880.