Miklós Mátyás Károly Matolcsy de Szatmár et Göncz

Matolcsy Mátyás (1905.02.24 - 1953.06.20) Budapesten született, Matolcsy Miklós 6. gyer- mekeként. Az elemi iskolát Farmoson kezdte, gimnáziumba már Pesten járt. A Műegye- temen 1926-ban kitüntetéses diplomát szerzett, majd az elektrotechnikai tanszéken ta- nársegéd lett Pöschl Imre professzor mellett. Közben a Műegyetem Közgazdaságtudo- mányi karán, 1932-ben közgazdaságtudományi oklevelet is kapott. 1929-ben állami ösz- töndíjjal Londonba ment az English Electric Co. Céghez, közben hallgatója lett a „Lon- don School of Economics”-nak. Angliai tanulmányútjának eredménye „Anglia energia- gazdálkodása” címmel megírt doktori disszertációja, amit sikeresen megvédett. Angliá- ból Amerikába utazott egy tanulmányútra, ott – sok magyar kivándoroltat, sorsukat megismerve – fordult érdeklődése a magyar sorskérdések, a föld, a parasztság felé. 1930-31-ben Berlinbe a Scharlottenburgi Műegyetemre kapott ösztöndíjat, közben fél évet a Ruhr vidék (Hagen, Köln) nagy elektromos erőműveiben dolgozott. Hazatérte után Pöschl professzor fiával komoly személyes szakmai konfliktusba keveredett, s Pöschl professzor hiába kérlelte, otthagyta a tanszéket és hátat fordított a műszaki pá- lyának. A Magyar Gazdaságkutató Intézetnél kezdett dolgozni, majd 1933-ban megjelent első könyve („Mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon”). A hazai agrárválság ta- nulmányozása mellett tanulmányutat tett a Balkánon (Románia, Bulgária, Jugoszlávia) s e tapasztalatok alapján írta meg „Az új földreform munkaterve” című könyvét (Szekfű Gyula előszavával). Ezzel a munkájával berobbant a politikai életbe. A következő nagy műve (Varga Istvánnal közösen) „A magyar nemzeti jövedelem 1924/25 – 1934/35 kö- zött” amelyben Magyarországon elsőként kidolgozta, bevezette a nemzeti jövedelem- számítást (1936). Ennek eredményeként a Magyar Statisztikai Társaság tagjává válasz- totta. Ezt követően még több könyve jelent meg, így az „Új élet a magyar földön” című munkája (1938) és a „Harcom a földért” könyve (1938). 1935-ös parlamenti képviselő választáson képviselő lett a nagykátai kerületben. Parla- menti beszédei, interpellációi – amelyek a földreformhoz, szociális kérdésekhez kapcso- lódtak – óriási visszhangot váltottak ki. Bekapcsolódott a falukutatók (népi írók) mozgalmába, részvett a Márciusi Front tevé- kenységében. Kovács Imrével gyalog végigjárták az országot Zalaegerszegtől Békés- csabáig (1935 nyara), ahol is személyes tapasztalatokat gyűjtöttek a magyar parasztság, a zsellérek helyzetéről. Az íróperekben (Féja Géza: Viharsarok; Kovács Imre: Néma for- radalom; Illyés Gyula: Puszták népe) részvett, a parlamentben felolvasta az írók - általa is aláírt - memorandumát, amelyben a cenzúra ilyen formája ellen tiltakoztak. 1937-38- ban tagja a Válasz című folyóirat szerkesztőbizottságának. 1936. február 20.-án megnősült, Verebély Tibor sebészprofesszornak, az Orvostudomá- nyi Egyetem rektorának Erzsébet lányát vette feleségül. Négy gyerekük született: Mik- lós (1937), Mátyás (1938), Tamás (1941) és Erzsébet (1945) A 220 holdas farmosi családi birtokot Tamás bátyjával együtt örökölték, szőlőt telepítet- tek, a Matolcsy tanyán gabonasilókat, szeszgyárat építettek, intenzíven gazdálkodtak. A parlamentben – független képviselőként – nem látta keresztülvihetőnek földreform tervét, ezért több pártban is próbálkozott célja elérésével, így 1940 októberétől a Nyilas- keresztes Párt tagja is volt, ezt vetették szemére a háború utáni Népbírósági perében. 1942 februárjában, látva hogy a párt nem támogatja földreform tervét, kilépett a Nyilas pártból. Az 1943. januári Sztálingrádi vereség után visszavonult a politikától, a parla- menti aktív szerepléstől. Politikai pályafutását az erős nemzeti elkötelezettség, a radiká- lis földreformért folytatott harc, a társadalom szociális kérdéseinek igazságosabb meg- oldása, a szovjet-kommunista ideológia és rendszer elutasítása jellemezte. Politikai küz- delmei során összeütközésbe került a feudális Magyarország képviselőivel, az arisztok- ráciával, a hitbizományi birtokok kapcsán a katolikus egyház felső vezetőivel, a nagy- birtokos és nagytőkés zsidósággal. 1944 szeptemberében családjával együtt elhagyta Budapestet, Bajorországba menekül- tek. Az amerikai katonai rendőrség 1945 júniusában letartóztatta, majd 1945 októberé- ben hazaszállították Magyarországra, ahol Népbíróság elé állították, tevékenységét há- borús bűntettnek minősítették és 10 év börtönre ítélték. Börtönbüntetését a váci fegy- házban, a budapesti Gyűjtőfogházban töltötte. 1953 júniusában terjedt el a hír a börtön- ben, hogy meghalt. A Budapest X. Anyakönyvi kerület által 1954. május 11.-én kiállí- tott Halotti anyakönyvi kivonatban a halál napjaként 1953. június 20 szerepel. A nevén kívül minden más rubrikában az ”ismeretlen" szó található. Abban az időben a Gyűjtő- fogházban elhunytakat az ÁVH a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájában ásta el, valószínűleg ő is ott nyugszik. A rendszerváltáskor kapott ott egy emléktáblát és kop- jafát. A család a farmosi családi temetőben állított neki síremléket, mivel írásban foglalt vágya volt oda „visszatérni". 48 évet élt és óriási szellemi örökséget hagyott maga után az utókorra.