Péter Madách de Sztregova

II. Péter, ki az előbbi lapon. török fogoly 1585–98. Gyalogkapitány. (Sarlay Anna.); Zsófia. (Ráday id. András.); II. Gáspár 1606. Nógrád v. sz.-biró alispán 1618–1656. «»(nándori Bene Anna.); I. György.; Anna. (Bene András.); Zsófia. (1. Koromzay János. 2. Ebeczky György.); Anna. (Pethő István.); Zsuzsa.; III. János Nógrád v. jegyző 1652–1656. követ és alispán 1666. /Voxith Horváth Magdolna.); IV. János korponai kapit. honti követ † 1697. (Szelényi Erzse.); Ádám.; Péter 1682. katona.; Zsuzsa 1666. (los. Gyürky Gábor.); Magdolna. (Bory Gábor.); Zsófia. (Baloghy Gáspár.); Borbála. (Dobay László.) II. László. nógrádi alispán 1717–1723. (Ujfalussy Zsuzsa.); V. János 1750. (De Fabrice Eufrosina.; Zsuzsa.; Anna. (Fodor László.); Kata. (Darvas Gábor.); Zsófia. (Rothbard.); Sándor szül. 1754. Nógrád v. főügyész 1790–96. (Rusz Anna † 1812.); Imre szül. 1781. cs. k. kamar. (Majthényi Anna.); Klementina Amalia sz. 1783. febr. 8. Budán apácza.; Anna. (Gyürky István.); Karolina (Varga Sándor.); János † 1833. Pest megyében.; Béla.; Sándor. (Gyurcsányi Mária.); Karolina. (Somogyi Ferencz.); Imre lak. Sztregován. (Fráter Erzsi.); Károly lak. Csesztvén. (Csernyus Emma.); Pál nógrádi alispán † 1849.; Anna (Huszár Sándor.); Mária † 1849. (1. Huszár Józs. 2. Balogh Károly.); Aladár.; Borbála.; Mária.; Manó; László.; Pál; Imre.

A XV. században nevezetesebb férfiakat mutatott fel a család; névszerint Györgyöt, ki tudományossága miatt „Literatus“ nevet érdemelt; és Lászlót, ki a cseh király ellen viselt hadban vitézségének sorát azon hősies tettel tetézte, hogy az ellen tábor fővezére, Podiebrad György cseh király fiát Viktorint, bajtársával Jánosy Gáspárral elfogá, és győzelmi jelül Mátyás királynak adá át. Mely hős tettnek jutalmául Madách László bajtársával Jánosy Gáspárral együtt I. Mátyás királytól 1470-ben Nógrád megyei (Borsos) Berény, Szomolya helységet, Heves megyében, Bánhalmát, Szabolcs megyében a pricsei és kopolcsi birtokrészeket kapta királyi adományban.Gr. Teleki, Hunyadiak kora XI. köt. 427. lap.*

Már 1430. bírta a család Nógrád megyei Sztregova helységet is, honnan egyik előnevét írja. És ez időtől, midőn a család már Nógrád és Hont vármegyében tetemesb birtok ura volt, s lakása is főleg e két megyére terjedt, a család maga is két fő ágazatra oszlott; szét az egyik ág, mely kelecsényi ágnak is neveztetik, a mult században kihalt, a másik mostanáig él.

Az egyik ág végső sarja Pál Hont megyében Zsemberen lakott, ott tette szigorú vallásosságáról tanuskodó végrendeletét 1707. mart. 8-án; és nem sokára meghalt.

A másik ág, mely Sztregovainak neveztetik, ezzel egy időben azon Lászlótól indul le, kinek 1469-ben a cseh háborúban Viktorin herczeg kézrekerítése által vitéz tettét említők, és ki 1470-ben Nógrád megye főispánjáúl íratik.Lehoczky Stemmat. II. p. 230. de a följebb említett donatioban még nincs így említve.*

Krisztina – úgy látszik – Györgynek Csery Annától leánya, volt neje előbb Rimay György deáknak (literatus) utóbb 1586. már Sóos Péter özvegye; anyja Rimay Jánosnak a költőnek.

II. Péter 1585-ben szabadúlt meg a török fogságból és gyalogsági kapitány volt.Lehoczky Semmat. II. 230.* Nejétől themai Sarlay Annától fia György 1560–75-ben nógrádi alispán.Bel. M. Notítia Nova Hung. IV.* Másik fia II. Gáspár Nógrád megyénél előbb szolgabíró, majd táblabíró, utóbb 1617–1646-ig alispán. 1636-ban osztozkodott. Nándori Bene Annától többi közt fia

III. János Nógrád megyének 1652–1656. h. jegyzője, 1659. 1660-ban országgyűlési követe, 1666-ban alispánja. Feleségétől Voxith Horváth Magdolnától egyik fia IV. Péter 1682-ben a kassai várda megvételében vesz részt;Bel. M. Notítia Nova Hung. II. 231.* másik fia

IV. János 1682-ben korponai kapitány, már fiatal korában Füleken lakozván, több ízben mutatá vitézségét a törökökkeli harczokban, s több törököt fogott s vágott le, 1678-ban daczára, hogy nehéz sebet kapott, egy előkelő spahit vágott le, és ő volt első, ki a füleki vár kapuja fölé az első török fejet föltűzé; Buda megszállásakor az érdi harczban szintén egy ellenségnek – mint maga írja – végére ment, és ugyan az ősszel, a török segítséget akarván Budára bevinni, az szőlők közt, derék tör ököt ejte le, zászlóját is elvévén. Ekkor Hont megye seregével harczolt Buda alatt. 1687-ben Hont megyének országgyűlési követe volt. Meghalt 1697-ben. Neje szelényi Szelényi Erzsébet volt; kitől több leánya és egy fia II. László maradt. Ez 1714-ben Nógrád megye szolgabírája, 1717–1723-ig pedig alíspánja volt. Feleségétől Ujfalussy Zsuzsánnától, kivel falujok templomtornyába harangot is csináltattak,Mocsáry A. Nógrád várm. Esmertetése I. 98.* leányain kívűl ismét csak egy fia V. János maradt, ennek fia

Sándor szül. 1754-ben. Észtehetsége és szorgalma által atyja megfogyatkozott ősi vagyonát ismét visszaszerzé. Nógrád megyének 1760–1796-ig főügyésze volt. Özvegye Rusz Anna meghalt 1812-ben dec. 12-én Három leánya és két fia maradt. Ezek közűl János Pest megye táblabírája volt, meghalt Pesten 1833. nov. 7-én. kora 47. évében. Gyermekei Béla, Sándor és Karolina a táblázaton állanak.

Sándornak másik fia I. Imre A.-Sztregován született 1781. sept. 18-án Meghalt mint cs. kir. kamarás 1834. jan. 3-án kora 53. évében. Nejétől kesselőkeői Majthényi Máriától gyermekei Mária, előbb baráthi ifj. Huszár József Nógrád megyei alispánnak, s ennek halála után Balogh Károly kapitány, s utóbb forradalmi ezredesnek neje, kivel együtt 1849-ben az oláhok által felkonczoltatott. Anna Huszár Sándorné.

II. Imre volt megyei tiszt. al- és főjegyző, lak. Sztregován. Gyermekei Aladár és Borbála.

Károly lak. Csesztvén. Nejétől Csernyus Emmától gyermeke Mária, Manó, és László.

Pál 1849-ben Nógrád megye másod álispánja, röviddel utóbb még azon évben meghalt.

A család czímere – mint a följebbi ábra mutatja, a paizs kék udvarában hátulsó két lábán állá grif, első lábaival arany koronát tartva. (Másutt halmon nyugvó koronából emelkedik ki a grif.) Ugyan ilyen grif emelkedik ki a paizs fölötti sisak koronájából. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.A család két tudós orvos tagjáról l. Veszprémi Biogr. Medicor. p. 220. és Horányi Mem. Hungar. II.*