Baruch Bendit Goitein

aus Wikipedia, der freien Enzyklopädie

Baruch Bendit Goitein (auch: Baruch Benedikt G., * um 1770 in Kojetín, Mähren; † 16. November 1839[1] in Hőgyész, Ungarn), war ein Rabbiner, genannt Kessef Nivchar nach seinem 1827-28 erschienenen Hauptwerk, einer dreibändigen, methodologischen Erörterung von 160 talmudischen Fragen.

Inhaltsverzeichnis
1 Leben 2 Werk (Auswahl) 3 Einzelnachweise 4 Weblinks

Leben [Bearbeiten]Baruch Goitein (hebräisch ברוך בנדיט גויטין) wuchs deutschsprachig auf; auch in Ungarn gehörte die Familie dem deutschen Kulturkreis an. Goitein ist offenbar als Herkunftsname von Kojetín herzuleiten, woher er im Kindesalter zugezogen war. Das einstöckige, bescheidene Wohnhaus in Hőgyész stand direkt auf dem Hof der Shul, der Synagoge.[2] Rabbiner Goitein war als halachische Autorität für große Teile des Tolnaer Komitats im südlichen Zentralungarn zuständig.

Im Rabbineramt folgte ihm sein Sohn Zvi Hirsch Hermann Goitein (1805–1860), Autor von Yedei Moshe (1905), einer Auslegung der Mitzvot. Dieser hatte vier Söhne und drei Töchter.

Der zweitälteste Sohn von Reb Hirsch Hermann, Elijahu Menachem Goitein (1837–1902) wurde Nachfolger des Vaters als Rabbiner in Hőgyész und veröffentlichte Rab Berachot.

Dessen Sohn Eduard Ezechiel Goitein (1864-1914) wurde Distriktsrabbiner in Burgkunstadt, er verfasste Das Vergeltungsprinzip im biblischen und talmudischen Strafrecht. (Einer von dessen Söhnen wiederum war der Orientalist Shlomo Dov (Fritz) Goitein (1900-1985).) Eduards Bruder Hirsch Goitein (1863–1903) wurde Rabbiner in Kopenhagen und trat als Autor von Der Optimismus und Pessimismus in der jüdischen Religionsphilosophie. Eine Studie über die Behandlung der Theodicee in derselben bis auf Maimonides in Erscheinung. Der jüngste Bruder schließlich, Joseph Solomon (Shlomo) Goitein (geb. 1880), folgte seinem Vater Elijahu Menachem in der vierten und letzten Generation als Rabbiner von Hőgyész. Im Sommer 1944 wurde er nach Auschwitz deportiert und dort ermordet.[3]

Der jüngste Sohn von Hirsch Hermann Goitein und damit ein Enkel des Baruch Bendit Goitein war Gabor Gedalja Goitein, Rabbiner der Israelitischen Religionsgesellschaft in Karlsruhe, Vater von Rahel Straus und Großvater von Ernst Gabor Straus.

Werk Sefer Kesef Nivchar : kolel me'ah ṿe-shishim kelalim ha-nimtsa'im ba-Talmud uve-divre gedole rishonim ṿe-acharonim [...]. Prag : M.I. Landau, 1827-28, 3 Bdd.

Einzelnachweise Rahel Straus: Wir lebten in Deutschland. Stgt.: DVA, 3. Aufl. 1962, S. 21ff Jüdisches Lexikon, hrsg. von G. Herlitz und B. Kirschner, Berlin 1928, Bd. II, Sp. 1180 The Universal Jewish Encyclopedia, vol. 5, p. 11 ↑ vgl. Magyar Zsidó Lexikon, S. 315 ↑ R. Straus, Wir lebten in Deutschland, S. 22 ↑ Gedenkblatt bei Yadvashem, vgl.

CÍMSZÓ: Hőgyész

SZÓCIKK: Hőgyész, nagyk. Tolna vm. 3740 lak. A zsidó hitközség 1780 körül alakult. Az első alapítók a Ransburg-, Weisz- és Herzl-családok voltak. Az első rabbi,akiről tudomásunk van, Kohn Ábrahám volt (megh. 1810-12.). Utána pedig Wolf Boskowitz bonyhádi rabbi ajánlatára Goitein Benedek (l. o.) balassagyarmati rabbi-ülnököt választották meg (megh. 1842.). Halála után fia Goitein Hirsch követte, aki a nagyhírű Hirsch Heller bonyhádi rabbinak volt a tanítványa és előzőleg Szt.-Andráson működött (megh. 1859.). Utódja fia Goitein B. M. volt. Ő is haláláig, 1902-ig működött. Ekkor a rabbiszéket fia, Goitein I. Salamon foglalta el, aki jelenleg is a hitközség rabbija. 1815-ben építették a templomot, amelyhez a telket és az építéshez szükséges téglák egy részét gróf Apponyi György adományozta. 1861. létrejött az elemi iskola, amelyben a magyar nyelvet csak 1875. rendszeresítették. Az iskolának 30 tanítványa van s a tantestület tagjai a következők : Drach Klementin világi tanító és Reichmann H. hitoktató. A Chevra Kadisa alapításának ideje ismeretlen, míg a Nőegylet 1890 körül létesült. 1899-ben Fuhrmann Simon alapítványt létesített a hitközség támogatása és szegény lányok kiházasítása céljából. Az alapítványt egy 12-15000 pengő értékű ház képezi. 1881-ben a tagok egy része kivált az anyahitközségből és külön, orthodox hitközséget alapított, azonban 1886. az anyahitközség is az orthodoxiához csatlakozott, amikor a különváltak újra egyesültek vele. AXIX. sz. végéig a hitközség több mint 100 taggal bírt és jelentékeny anyakönyvi területe volt, mivel a dombóvári kerület is hozzá tartozott. 1886-ban Dombóvár külön anyakönyvi kerületet kapott és 1896. a H.-i rabbbiságtól is elszakadt, ami a hitközség fejlődésére káros hatással volt. A hitközség lélekszáma 300, családszám 65, adófizető tag 59. Foglalkozásuk: 28 kereskedő, 10 más szabadpályán, 8 iparos, 3 nagykereskedő, 2 nagyiparos, 2 gazdálkodó, 2 magántisztviselő, 2 magánzó, 1 orvos, 1 tanító és 1 munkás. 5 közadakozásból él. A hitközség évi költségvetése 9500 pengő. Anyakönyvi területéhez tartoznak: Murga, Felsőnána, Duzs, Csibrák, Mimsi, Kéty és Kalaznó. A háborúban 46-an vettek részt, akik közü1 7-en hősi halált haltak. A gyáripar terén fontos szerepet tölt be Gottlieb József téglagyára és Weltmann Lajos bőrgyára. A hitközség mai vezetősége: Goitein I. Salamon rabbi, Weisz Jenő, Ransburg Ede, Strausz Jakab, Schwartz Sámuel és Gottlieb Lajos elöljárók.

http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/12115.htm