BR Sandor Korányi de Tolcsva

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-t...

Orvos, egyetemi tanár,az MTA tagja, szakíró,

Nemesi előneve: tolcsvai. Báró, felsohazi tag. Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. Egy évig mint helyettes tanár az élettant adta elő az állatorvosi akadémián. 1893-ban az idegkórtan egyetemi magántanárává habilitálták, 1895-ben az I. belgyógyászati klinikán adjunktussá nevezték ki, majd a Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa lett. 1927-től felsőházi tagként képviselte a magyar orvostársadalmat. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetést kapott.

Forras: http://web.archive.org/web/20020314115645/http://www.geocities.com/...

Korányi Sándor (1866-1944), Korányi Frigyesnek Bónis Malvinnal kötött házasságából, ötödik gyermekként született meg 1866. június 18-án, a hazai belgyógyászat legnagyobb alakja. Korányi Sándor iskoláit, egyetemi tanulmányait mindvégig Pesten végezte, 1888-ban – miután már három évvel korábban figyelemre méltó tanulmányokat publikált – Budapesten avatták orvosdoktorrá. A következő évben külföldi tanulmányútra ment, azzal a céllal, hogy az apja által teremtett hagyományokat ötvözze a külföld új és érdekes törekvéseivel. A modern belklinika tudományos alapjait – az élettant, a kémiát, a biokémiát és a biofizikát – tanulmányozta a legnevesebb európai intézetekben. Visszatérte után nagy elméleti tudással és tapasztalati anyaggal látott hozzá a klinikai munkához, amelybe bevezette az állatkísérleteket, az experimentálást, kifejlesztette a kémiai módszereket, alapvetésként alkalmazta a laboratóriumi vizsgálatokat. Előbb apja klinikáján (1889-1907) működött, 1893-tól az ideggyógyászat magántanára, 1900-ban rendkívüli egyetemi tanár. Közben 1891-1892-ben az Állatorvosi Főiskolán az élettan előadója, 1895-től a Szent István Kórház belgyógyászati osztályának főorvosa. 1907-től a belgyógyászati diagnosztika, 1908-tól pedig a III. sz. Belklinika (1936-ig) igazgatója, a belgyógyászat ny. rendes tanára. 1927-től a bp-i orvosi kar képviseletében felsőházi tag. A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egyetem díszdoktora, az Académia Leopoldina tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1935).

A III. sz. Belgyógyászati Klinikán virágzott fel és terebélyesedett ki a Korányi-iskola, amelynek már Korányi Sándor volt a vezetője. Megindították a vesebetegségek funkcionális diagnosztikájának, patológiájának és terápiájának új korszakát, s ezzel világviszonylatban is kimagasló eredményeket értek el. Az állatkísérletekre alapozott módszer, az élettani és kórtani alapok kialakítása, a fizika és kémia módszereinek felhasználása együtt járt a Korányi-iskola másik jellegzetességével a beteg emberrel való alapos és humánus bánásmóddal. Korányi Sándor a modern veseélettan és vesekórtan nemzetközileg elismert megalapozója, a veseelégtelenség fogalmának meghatározója. Elsőnek vezette be a veseelégtelenség megállapítására alkalmas vizsgáló módszert, a vér és a vizelet fagyáspontcsökkenésének mérését. Kutatásaival tisztázta a vizenyő keletkezésének mechanizmusai. Élettani kutatásai is jelentősek: tisztázta a magassági betegségben az oxigén részleges koncentrációjának csökkenése okozta vörös vérsejtek szaporulatát, megállapította, hogy a leukémia gyógyítására a benzolos készítmények alkalmas szerek, de foglalkozott gerontológiával is. Igen fontos vizsgálatokat végzett a tuberkulózissal kapcsolatban, a szigorú kauzalitás híve volt. Jelentős tudományszemléleti és orvosfilozófiai munkásságot is kifejtett. Szociális felfogására jellemző, hogy a tuberkulózist a rossz szociális körülményekkel kapcsolatos népbetegségnek nevezte. Igen jelentős iskolát nevelt ki, a következő évtizedekben az összes belgyógyászati egyetemi tanár és vezető belorvosi tisztségre jelölt tanítványai köréből kerültek ki. Jelentős és széles szakirodalmi munkásságot fejtett ki.

Apjához hasonlóan őt is a legmagasabb elismerésben részesítették, több hazai és külföldi társaság tagja, társaságok elnöke volt. 1936-ban mégis miniszteri rendelettel kényszerítenék nyugdíjba. Évtizedes súlyos betegeskedés után, 1944. április 12-én hunyt el Budapesten. Bölcsessége és szelleme jelentette emberi oldalról teremtő erejét. Saját szavaival: "...Mint tanár célt értem tanítványaimban, fölöslegessé tettem magam!"

Kupinyi Margittal kötött házasságából négy gyereke született:

Erzsébet (férje Kammerer István László mérnök, 1945. után az USA-ban élt)

Sándor (1899-1931. medikus, de betegsége miatt nem fejezte be tanulmányait),

János (1901-1977) jogász, 1945. után nemzetgyűlési képviselő, 1947-ben Brazíliába távozott, Zürichben halt meg.

Családjából Korányi Sándornak három leányunokája született.

Forras: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kor%C3%A1nyi_S%C3%A1ndor

Short Bio in English

Baron Sandor Koranyi de Tolcsva (Pest, June 18, 1866 – Budapest, April 12, 1944) was a Hungarian physician specializing in internal medicine, member of the Hungarian Academy of Sciences and House of Magnates. He was the elder son of Frigyes Koranyi, Sr. and brother of Frigyes Koranyi, Jr. too. His mother was Malvin Bonis, of Calvinist Hungarian noble descent. He was nominated for the Nobel prize 13 times between 1901 and 1937.

Kupinyi Margittal kötött házasságából négy gyereke született: Erzsébet (férje Kammerer István László mérnök, 1945. után az USA-ban élt) Sándor (1899-1931. medikus, de betegsége miatt nem fejezte be tanulmányait), János (1901-1977) jogász, 1945. után nemzetgyűlési képviselő, 1947-ben Brazíliába távozott, Zürichben halt meg. Családjából Korányi Sándornak csak három leányunokája született.h