Semmelweis► Szemerényi Károly Fülöp

http://kaleidoscopehistory.hu/index.php?subpage=cikk&cikkid=22

Semmelweis Ignác fivére, Károly Fülöp (1813-1898) a legnagyobb hatású és a családot összefogó egyéniség volt. 1813. január 9-én született Budán, iskoláit is a Várban levő érseki gimnáziumban végezte kiemelkedő eredménnyel. Korán eldöntötte, hogy a papi hivatást választja, így már a gimnáziumi tanulmányok utolsó két évét a nagyszombati szemináriumban végezte. 1836. március 26-án szentelték pappá az esztergomi Bazilikában. Felszentelése után az Érsekújvártól nem messze fekvő Tardoskeddre, majd Komáromba, helyezték, később Kemencen és Kürtön volt káplán, 1844-től pedig a pesti Boldogasszony templom káplánja lett. Testvéreinek esküvői szertartását ő végezte, unokaöccseinek és húgainak keresztelő papja lett. Az ifjú pap nagy magyar hazafi lett, amit köszönhet középiskolájának és Pest magyar légkörének. 1844-ben kérte családnevének Szemerényi névre való megváltoztatását, és német nevű híveit is névváltoztatásra buzdította. (A Pesten élő zirci Semmelweisek közül többen követték.) 1848 tavaszán lelkesen a magyar forradalom mellé állt, nemzetőröket, honvédeket toborzott, pénzt gyűjtött a kormány céljaira. Maga nem állt be honvédnek, de amikor a kormány visszatért 1849. május végén Pestre, te deumot mondott a belvárosi templomban. Amikor elbukott a szabadságharc és megkezdődött a megtorlás, Szemerényi Károly valóban „bajba került”, de a papi reverenda megvédte a letartoztatástól és a börtöntől: a házkutatást és a kihallgatást felsőbb egyházi beleegyezéssel a plébánián végezték el. A fegyverletétel után a katolikus papokkal kapcsolatos eljárásokban a magasabb egyházi hatóságok engedélyét is kérték. Szemerényi Károly helyzetét súlyosbította, hogy rajta kívül még három testvére is szerepet vállalt a szabadságharc alatt: Fülöp kormánytisztviselő, Ágoston és János honvédnak állt. Geringer Károly császári biztos és helytartó 1849. augusztus 13-án levélben kereste fel a Bécsben székelő Koncz József esztergomi püspököt, érseki helytartót, hogy a magyar forradalomban részt vett katolikus papok megbüntetésével kapcsolatban az egyház állásfoglalását kérje. E levélben kilenc pesti és budai katolikus papot sorol fel, első helyen Szemerényi Károly káplánt. Vele kapcsolatban megemlíti, hogy Kossuth és a felkelés mellett korteskedett, templomban a híveket befolyásolta, toborzott a felkelő hadsereg nevében, pénzgyűjtéseket szervezett. A levél előzménye, hogy Haynau táborszernagy 1849. augusztus 3-án levélben értesítette Geringer kormányzót a pesti és budai katolikus papok (Szemerényi, Ráth, Déry, Stolz, Mrácz, stb.) lázadó magatartásáról és hangsúlyozta, ha az esztergomi érsek nem torolja meg a vétkesek gaztettét, akkor a császári hadbíróság ítélkezik felettük. A levélben utalt arra is, hogy Haynau helyesli eljárását. A levél érdekessége, hogy Szemerényi Károllyal kapcsolatban említi, hogy sógora – húgán, Semmelweis Júlia keresztül – Ráth Albert budavári káplánnak, s közösen igen veszélyes személyek. Koncz püspök válaszában megígérte, hogy szigorúan megbünteti a levélben felsorolt papokat. Az esztergomi érsek gyorsan döntött: Szemerényi Károlyt hét évre eltiltotta a nyilvános papi tevékenységtől, a papi rendből ugyan nem zárta ki, de a hívek előtt nem misézhetett, nem élhetett egyházi javakból. Az ítélet felemás volt: nyilvánosan nem akarta megalázni a bevádolt papokat,, nem szolgáltatta ki a bíróságnak, de időhatárok között nem engedte nyilvánosan működni őket. Szemerényi Károly kiköltözött a plébánia papi lakásából, örökségéből élt, fivére egyik házában. A Helytartótanács 1850. május 28-án utasította J. Podolsky pesti rendőrbiztost, hogy helyezze megfigyelés alá Szemerényi Károly és Ráth József káplánokat, erről hetente írásban jelentsen. A megfigyelést 1850 augusztusában kiterjesztették Szemerényi Károly Fülöp Alajos nevű öccsére is, aki csak kegyelemmel térhetett haza, mivel szerepet vállalt a szabadságharc alatt. Szemerényi Károly apai örökségéből élt, de nyomasztó volt számára a rendőri megfigyelés. Így 1852-ben szívesen vette a Bécsben élő lengyel Stanislaw Sugalkowski herceg meghívását, hogy gyermekei mellett legyen nevelő. Két évet töltött a herceg családjánál, de Lébény Józsefnek az uralkodó elleni sikertelen merénylete után minden „gyanús személyt” kiutasítottak a császárvárosból. Visszatért Pestre, 1856 után minden egyházi beosztás nélkül misézhetett, így eskette össze Ignác öccsét Weidenhoffer Máriával. Hiába volt enyhülés, egy forradalmár múlttal rendelkező pap sem számíthatott sokra: 1860-ban tanári állást vállalt báró Jankovich családjánál, amit 1865-ig betöltött, közben különböző egyházi beosztásért levelezett az esztergomi érsekséggel.

Számára fordulatot a kiegyezés hozott, 1867. július 6-tól adminisztrátor a felvidéki Ógyallán, egy esztendő múlva itt plébánossá nevezik ki, 1873-tól az udvari egyházi kerület alesperese.

1876. augusztus 3-tól Tardoskedd plébánosa lett, 1876. augusztus 3-tól az újvári kerület esperesévé választották. 1888-tól a pozsonyi Szent Péter Székesegyház kanonoki címével is megtisztelték. Tardoskedden telket vásárolt, Iskolát emeltetett rá és 10 ezer arany alapítványt tett az Isteni Megváltóról elnevezett szerzetesrend számára leányiskola és kollégium működtetésére.

http://www.zsmtvrdosovce.edu.sk/nevadonk.php

Tardoskedd Szemerényi Károly iskola honlapja

Névadónk - Szemerényi Károly

Szemerényi Károly, 1813. január 9-én Budán látta meg a napvilágot. Testvére Semmelweis Ignác, az „anyák megmentőjeként” ismert orvos. Szemerényi filozófiai tanulmányait Nagyszombatban kezdte meg, míg teológiai stúdiumát Pesten végzi. A tanulmányai sikeres befejezésével 1836. március 26-án pappá szentelik.

Tardoskedden, Kürtön, Komáromban káptalani hivatást tölt be. Munkásságát a szabadságharc szakítsa meg. A hazafias megnyilatkozásai miatt 1850-től elhallgatni kényszerül, nem vállalhatott nyilvános lelkészi hivatást, így Bécsbe távozik, hogy nevelője legyen Szaulkovszky herceg gyermekeinek. Merész politikai gondolkodása miatt innen is távoznia kellett. A 60-as évek kiegyensúlyozottabb életvitelt hoznak számára, mely a 70-es években csúcsosodik ki. 1873-ban az udvardi kerület alesperese, s 1876. augusztus 3-tól a tardoskeddi beneficium javadalmasa. Községünkben már ismerősként érkezik vissza, hiszen Batthyányi Lajosnak káptalanja volt hosszabb ideig. Alkalma nyílott megismerkedni az oktatatás hiányosságaival. A hangsúlyt az egyházi iskolák jelenére és jövőjére fektetette. Szerzetes tanítónőket hoz a településre, hogy ezáltal felkeltse az ismeretek iránt éhező lelkeket. Hogy tervét magvalósítsa, 1883-ban telket vásárolt a község központjában, az iskola és a zárda részére.

Két év múlva, azaz 1885 ápr. 23-án helyezik le és áldják meg ünnepélyes keretek között az intézmény alapkövét. A gyors munkálatoknak köszönhetően november 3-án kezdték meg az oktatást, mely a korszaknak megfelelő szintjén működött.

Szemerényi Károly a 12 éves tardoskeddi működése alatt, nagy odaadással támogatta segédlelkészeit - Glöckel Ignácot, Csögley Kálmánt- kitartóan küzdött, hogy terveit, elképzeléseit megvalósítsa. Teljes egészében munkásságát nem tudta befejezni, mivel a pozsonyi káptalan tagja lett. Utódját - Rosszival Istvánt - arra kötelezte, hogy az elkezdett munkálatokat véghezvigye.

Szemerényi Károly, 1888-ban hagyta el Tardoskeddet, mint pozsonyi mesterkanonok, mint prépost megérte a gyémántmiséjét. 86 éves korában 1898 október 16-án hunyt el, a pozsonyi Szent András temetőben helyezték örök nyugovóra.

Halála éve Dr Czeizel Endre: Tudósok gének, tanulságok c. könyve szerint 1891.