Simon Bátsmegyey

nemesi előneve: párisi és nagybácsi

A dunántúli kerületi tábla régi levéltáráben 947. szám alatt található a Bátsmegyey család osztálypöre, a mely nagyon érdekes adatokat tartalmaz, jelesül G) alatt Bátsmegyey Simonnak Szombathelyen, 1663. september 16-án kelt végrendeletét, a mely szerint a többi között következőleg intézkedik : "Istók fiamnak, minthogy ő mint szegény anyjához, mint pedig én hozzám öreg atyjához mindenkor engedelmes volt azért szegény anyjának bársony palástját és egy aranygyűrűt, kiben tizenkét rubin vagyon, neki hagyom. Laczi fiamnak pedig, hogy ő is szegény anyjáról megemlékezzék, lengyel süveget, kit én száz forinton vettem, neki hagyom. Bátsmegyey János is (ennek anyja Deseő Erzsé-bet vagy Orsolya volt, Bátsmegyey Simon első felesége) hogy jó emlékezettel legyen mostoha anyjáról, kamuka szoknyáját és kamuka mentéjét neki hagyom. Ha egyebet valamit pretendálna az anyja után, annak én nálam sem ezüstmíje, sem pénze nem maradott több annál, az kin muraiszombati házat vettem. Ezenkivül pedig az mi Éva leányomat illeti, én őtet becsületesen kiházasitottam, ingó-bingó marhából, ezüstmiből és ruházatbul értékem szerint részét kiadtam, azért avval megelégedjék. - Ami portékája és fegyvere maradott Simon fiamnak, mivel halála után az kirül nem disponált, én reám maradott, azokat Ferencz fiamnak hagyom, mivel ő fáradott érte Horvátországban. Utolszor kérem és intem is az édes gyermekeimet, hogy egymást szeressék és megbecsüljék s azoknak, kik én nekem éltemben jóakaróim voltak, szolgáljanak, kiért az Isten is agy áldja meg őket."