Szigeti Vass Márton

Nagy szerző ember, 3 neje volt egyiktől sem volt utóda,nővérére és annak utódaira végrendelkezett

GECSÉNYI LAJOS:

EGY BEREGI NEMESÚR A SZEPESI KAMARÁBAN Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos 1659–1666
-----------------------------

II.Márton (1629-1677.) családjának legkiválóbb tagja volt. Mint serdülő ifju 1634-ben Gulácson, Badalón, Csekében, Ugornyán, Hetében, Nyiresfalván, Filesden és Hidegpatakon fekvő jószágait édes anyja és mostoha apja gondviselésére bizta. (Lelesz.) Felnevelkedvén, átvette birtokainak kezelését és néhány esztendeig, hivatalt nem vállalván, ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodott, de közbe-közbe, mint tanult, prókátor ember, magánfeleket is képviselt. Bereg vármegye 1642-ben táblabírónak, 1651-ben pedig alispánnak választotta (levéltári kivonat), mely tisztséget néhány esztendeig viselvén, a szepesi kamara tanácsosa és jövedelmeinek administrátora lett. Hivatalánál fogva többnyire Kassán lakott és a közügyekben tevékenyen részt vett. II. Rákóczy György fejedelem bukása után Leopold király 1659-ben Kisdy Benedek egri püspök és Petheő Zsigmond kassai viczegenerálissal együtt őt küldte ki Szathmár és Szabolcs vármegye, valamint a hajdu városok visszafoglalására. (Akadémiai értekezések XVII. k., VI. szám, 74. lap.) De Rákóczy nem akarta végrehajtani a Leopolddal kötött szerződést, elűzte, majd lefejzetette Barcsay Ákost és visszafoglalta fejedelmi székét. Vass Márton, ki ebben az időben éppen gulácsi házánál tartózkodott, 1661. május 8-án kelt levelében az eseményekről következőleg értesíti a szepesi kamarát: „Az erdélyi gyűlés felől még semmi bizonyost mind annyi idő alatt sem hallottam, kiről kgteket tudósíthatnám valóságosan, hanem most kezdették beszélleni, hogy Barcsay Ákost és Barcsay Andrást is megfogatta volna az fejedelem, vasban veretvén mind az kettőt. Barcsay Andrást Fogarasban, kit nem régen adott fel az fejedelemnek, Barcsay Ákost Görgénybe küldötte, azonban Buday Sigmondot is levágták. Mindazáltal ezeket még most nem úgy irom, mint nyilván való dolgokat, hanem mint közhirrel halottakat, mindazáltal könnyen elhihetni s ha még meg nincsen is, de meg következhetik.” (Országos levéltár.) A beregvármegyei főispánság üresedésben lévén, 1663-ban ő küldetett ki tisztépítőszék tartására. (Közgyűlési jegyzőkönyv.) A szepesi kamara administrátorsága nemcsak tekintélyes, de igen jövedelmező állás is volt, és II. Márton, a ki szülei után is szépen örökölt, részint királyi adományozás, részint vásárlás folytán, rövid idő alatt nagy vagyont szerzett. A jó házasság már hagyományos volt a családban, tehát csak ősei példáját követte akkor, midőn első felesége, Vajai Ibrányi Anna (1643-1646.) halála után egy gyermektelen gazdag özvegyasszonyt vett nőül. Fekethe Anna volt ez, néhai Csomaközy Boldizsár özvegye, a kire úgy atyja, mint férje után derekas jószágok maradtak, s a ki második urával, 1652-ben kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, Nagy- és Kis-Kállóban, Pátyodon, Mező-Petriben, Csomaközön, Pályiban, Tyukodon, Pazonyban és Berkeszen levő összes javait, továbbá a tokaji és tályai házakat és szőlőket lekötötte neki, még pedig az őstől maradottakat élete fogytáig, a szerzeményes javakat szabad rendelkezésre, oly föltétel alatt, hogy magtalan halála esetén ezek az atyafiak között két egyenlő részre oszoljanak. Viszont Vass Márton a maga öröklött és szerzett vagyonát: Gulácson, Jándon, Ugornyán, Tivadaron, Hetében, Nyiresfalván, Muzsalyban, Fejércsén, Papiban, Csarodán, Kis-Almáson (Beregmegye), Csekében és Kis-Arban (Szabolcs), valamint Hidegpatakon (Máramaros) oly föltétel alatt hagyta reá, hogy életében háborítatlanul birja, halála után azonban Vas Erzsébetre, akkor lekcsei Sulyok György hitvesére és maradékaira szálljon. II.Márton túlélte a feleségét, sőt azután még harmadszor is megházasodott, nőül vevén Sarmasághy Erzsébetet, gyermekei azonban egyik asszonytól sem származtak, s mint ágazatának utolsó tagja halt meg. Özvegyéről Kassán, 1667. január 2-án kelt végrendeletében bőségesen gondoskodott. Neki hagyta többek között kassai házát, az óvári kuriát, a szamosközi jószágot, valamint zálogjogon a gulácsi ősi udvarházat minden tartományával, a muzsalyi, tályai, tarczali és tokaji szőlőket. Erzsébet asszony nem is hordozta sokáig az özvegyi fátyolt, 1668-ban férjhez ment Fekethe Ferenczhez. De Márton vagyonának oroszlánrészét unokaöccse, Kende Gábor és ennek fia Mihály örökölte. Mint buzgó katholikus ember (alkalmasint konvertita volt), lelke üdvösségéről sem felejtkezett meg. A kassai franczizkánus-barátoknak, meg a jezsuitáknak bort, buzát, szalonnát, pénzt, arany- és ezüstművet eleget hagyott. Ováriban 900 talléron szerzett kuriáját, meg a muzsalyi szőllejét a szatmári jezsuita-rendháznak testálta, kérvén a pátereket „hogy mikor módgya és alkalmatossága adatik ő kegyelmeknek, Gulácsra is ellátogassanak és én érettem minden esztendőben misét mondjanak.” megemlékezett szolgáiról, jobbágyairól, a betegségben mellette forgolódó „fehér cselédekről”, a Magyarországon „elterjedt szegény koldusokról” stb., de a Vass János és Benedek ágán lévő, maga nevét viselő rokonainak egy garas érőt sem juttatott. Vass György özvegyének és a két Szegedy-fiunak hagyott ugyan egy kis rész jószágot, viseletes dolmányt és süveget, meg valami 40 frtot érő „tinó-binó-marhát”, de inkább saját lelkiismeretének megnyugtatása végett, mintsem atyafiságos indulatból, mivelhogy gyakran panaszkodtak, hogy atyja Gábor a máramarosi birtok elcserélésekor megkárosította volt őket. (A végrendelet másolata a családi levéltárban.)