Zsigmond Báthory, principe al Ardealului (prince of Transylvania)

http://en.wikipedia.org/wiki/Sigismund_Bathory

Sigismund Báthory

aus Wikipedia, der freien Enzyklopädie

Wechseln zu: Navigation, Suche

Sigismund Báthory, Fürst von Siebenbürgen

Sigismund Báthory (ungarisch Zsigmond Báthory) (* 1572; † 1613) war, mit einer Unterbrechung, 1581 bis 1602 Fürst von Siebenbürgen und Reichsfürst des Heiligen Römischen Reiches.

Leben [Bearbeiten]

Sigismund Báthory war der Neffe von Stephan Báthory und der Sohn und Nachfolger von Christof Báthory, Fürst von Siebenbürgen.

Noch zu Lebenszeiten seines Vaters wurde er zum Fürsten gewählt, aber da er beim Tod seines Vaters noch recht jung war, wurde das Regieren einer Regentschaft anvertraut. 1588 erlangte er seine Volljährigkeit und trat dem Bund der christlichen Fürsten gegen die Türken bei. Die offenkundige Gefahr eines solchen politischen Kurses erregte Bedenken innerhalb des Fürstentums und die Ständeversammlung von Torda verlangte sogar eine Erneuerung des Krönungseids von Sigismund. Als er das Ablegen des Eids ablehnte, drohten ihm die Mitglieder der Versammlung mit Absetzung. Schließlich gewann er die Oberhand über seine Gegner und ließ 1595 alle hinrichten, derer er habhaft wurde.

Báthory hatte das militärische Genie seines Onkels geerbt, und seine Siege versetzten das damalige Europa in Erstaunen. Im Jahr 1595 unterwarf er die Walachei und rieb am 25. Oktober des gleichen Jahres die Armee von Pascha Sinan bei Giurgevo auf. Der Wendepunkt seiner Karriere war die Trennung von seiner Frau, der Erzherzogin Maria Christina von Innerösterreich im Jahr 1599, gefolgt von seiner eigenen Abdankung im gleichen Jahr. Bei dieser Gelegenheit bot er den Thron von Siebenbürgen dem Kaiser Rudolf II. im Tausch gegen das schlesische Herzogtum Oppeln an. Am 30. März 1599 erhielt die Herrschaft über Siebenbürgen sein Verwandter Andreas Báthory, der aber Mihai Viteazul (Michael der Tapfere), dem Woiwoden der Moldau, am 18. Oktober 1599 in Schellenberg bei Hermannstadt unterlag und ermordet wurde.

Im Jahr 1600 versuchte Sigismund Báthory wiederum, mit einer aus Polen und Kosaken bestehenden Armee seinen Thron wiederzuerlangen, wurde aber von Mihai Viteazul bei Suceava in die Flucht geschlagen. Im Februar 1601 setzte die Ständeversammlung von Klausenburg ihn wieder in sein Amt ein. Abermals wurde er von Mihai verjagt und kehrte nicht mehr zurück. Er starb 1613 in Prag.

Weblinks [Bearbeiten]

Commons Commons: Sigismund Báthory – Sammlung von Bildern, Videos und Audiodateien

Vorgänger

Christof Báthory

Fürst von Siebenbürgen

1581–1602 (mit Unterbrechungen) Nachfolger

Mihai Viteazul bzw. Stephan Bocskai

Diese Seite wurde zuletzt am 20. April 2010 um 20:03 Uhr geändert.

http://en.wikipedia.org/wiki/Sigismund_Báthory

Báthory Zsigmond

Apja halála után 1581 májusában a kolozsvári országgyűlés vajdává választotta, de az önálló kormányzást csak 1588-ban vette át, mikor letette a fejedelmi esküt.

Nagybátyja, Bocskai István és Carillo Alfonz jezsuita tanácsára 1594-ben szakított a Portával, és az ezt ellenző főurakat kivégeztette. [1]

1595. január 28-án Rudolf császárral a török ellen szövetséget kötött; birodalmi hercegi címet kapott, augusztus 6-án feleségül vette Mária Krisztierna Habsburg főhercegnőt.

Az erdélyi hadsereggel visszavette a töröktől Lippát és Jenőt, majd Mihály havasalföldi vajdával együttműködve október 28-án Gyurgyevónál megverte a nagyvezér seregét; viszont 1596. október 26-án Mezőkeresztesnél az egyesült erdélyi és császári hadak csatát vesztettek a török ellen. Miután látta, hogy a Porta bosszújától országát nem tudja megvédeni, 1597-ben átadta Erdélyt a császárnak, kárpótlásul Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket, s elhagyta a fejedelemség területét, Prágába távozott. De elhatározását megbánta, és 1598. augusztus 20-án katonai puccsal újra elfoglalta a trónt. 1599 márciusában ismét lemondott Báthory András bíboros javára. Annak halála után, 1601. február 4-én megint fejedelemmé választatta magát. A császári csapatok rémuralmával torkig levő nemesség mellé állt, azonban augusztus 3-án Goroszlónál a Székely Mózes és Csáky István vezette erdélyi sereget Basta tábornagy és Mihály havasalföldi vajda egyesült serege legyőzte: kisebb csatározások után 1602 júliusában újra lemondott és végleg eltávozott Erdélyből, miután következetlen, kapkodó politikájával teljesen tönkretette a fejedelemséget. Távozása után az erdélyi magyarok Székely Mózest választották fejedelmükké.

Ettől kezdve Csehországban élt a császártól kapott évi 50 000 tallér jövedelemből, lakóhelyül a libochovici várat rendelték neki. 1605-ben fel akarták léptetni Bocskai ellenében, de nem vállalta. 1611-ben összeesküvés vádjával a prágai Hradzsinba zárták, ahonnan csak 14 hónap múlva szabadult.

1613. március 27-én hunyt el a Prága közelében fekvő Libochovicében.

Házassága [szerkeszt%C3%A9s]

1595-ben kötött házasságot Mária Krisztierna Habsburg főhercegnővel (1574–1621), de a házasságot sohasem hálták el, így végül azt VIII. Kelemen pápa 1599-ben felbontotta. Báthory Zsigmond homoszexualitása[2] volt az oka, hogy a dinasztikus házasság zátonyra futott, és botrányosra sikeredett. Mária Krisztierna pedig nem volt hajlandó új házasságot kötni, hanem 1607-ben kolostorba vonult. Más vélekedés szerint Báthory nem volt homoszexuális. Ifjúkorában elkapott egy nemibetegséget egy prostituálttól, akivel unokatestvére, Báthory Boldizsár révén ismerkedett meg. A betegség miatt impotens lett. Az eseményekért Boldizsárt okolta, akinek sohasem bocsátott meg