Bars (Latin: comitatus Barsiensis, Hungarian: Bars, Slovak: Tekov, German: Barsch) was an administrative county (comitatus) of the Kingdom of Hungary. Its territory is now in central and southern Slovakia. Today in Slovakia, Tekov is the informal designation of the corresponding territory.

Bars County shared borders with the Hungarian counties Nyitra (Slovak: Nitra), Turóc Slovak: Turiec), Zólyom (Slovak: Zvolen), Hont, Esztergom (Slovak: Ostrihomský komitát / Ostrihomská stolica / Ostrihomská župa) and Komárom (Slovak: Komárno). It was situated along the Hron river between Hont in the east, Kremnica (Hungarian: Körmöcbánya and Hronská Dúbrava in the north (which were part of the county), the Žitava river in the west, and Bešeňov and Bíňa in the south (which was not part of the county). The rivers Hron and Žitava ran through the county. The county was characterised by mining. Around 1910, its area was 2,724 km2 (1,052 sq mi).

The capital of the county was the Tekov Castle, then Levice Castle, then from the late 16th century Topoľčianky and since the late 18th century Zlaté Moravce.

The county arose in the 11th century. The southern part of this county was occupied by Ottoman Empire between 1663 and 1685 and managed as Uyvar eyalet by her. In the aftermath of World War I, the area became part of newly formed Czechoslovakia, as recognized by the concerned states in the 1920 Treaty of Trianon.

Following the provisions of the controversial First Vienna Award, the southern part of the area came under Hungarian control in November 1938. This was merged with the southern part of former Hont county to form Bars-Hont county, with capital Levice (Hungarian: Léva).

After World War II, the Trianon borders were restored and the area was completely in Czechoslovakia again. In 1993, Czechoslovakia was split and Tekov became part of Slovakia.

In 1900, the county had a population of 165,122 people and was composed of the following linguistic communities:

   Slovak: 94,879 (57.5%)

   Hungarian: 52,317 (31.7%)

   German: 17,325 (10.5%)

   Serbian: 19 (0.0%)

   Romanian: 12 (0.0%)

   Croatian: 5 (0.0%)

   Ruthenian: 0 (0.0%)

   Other or unknown: 565 (0.3%)

According to the census of 1900, the county was composed of the following religious communities:

   Roman Catholic: 139,729 (84.6%)

   Calvinist: 17,018 (10.3%)

   Jewish: 5,191 (3.2%)

   Lutheran: 3,115 (1.9%)

   Greek Catholic: 46 (0.0%)

   Unitarian: 10 (0.0%)

   Greek Orthodox: 7 (0.0%)

   Other or unknown: 6 (0.0%)

In the early 20th century, the subdivisions of Bars/Tekov county were: Districts (járás) Capital Aranyosmarót Aranyosmarót, SK Zlaté Moravce Garamszentkereszt Garamszentkereszt, SK Žiar nad Hronom Léva Léva, SK Levice Oszlány Oszlány, SK Oslany Verebély Verebély, SK Vráble Urban districts (rendezett tanácsú város) Körmöcbánya, SK Kremnica Léva, SK Levice Újbánya, SK Nová Baňa

H

Bars vármegye (szlovákul Tekov, németül Barsch, latinul Barsiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében. Székhelye az 1700-as évektől Aranyosmarót volt. A vármegye területe jelenleg Szlovákia része.
Bars vármegye területét északon Nyitra és Turóc vármegyék, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye határolja. A vármegye északnyugati részét magas hegységek, déli részét pedig síkságok fedik. Legfontosabb folyója a Garam. Történelem

Bars vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Barsvár központtal valószínűleg a Miskolc-Bés nemzetség birtokain.[1] Bars várát először 1075-ben említi okirat Borsu néven, a megye róla kapta nevét. A kővár felépítése előtt állt itt egy palánkvár is. 1240-ben IV. Béla a váraljai településnek városi rangot adott. 1918-ban Csehszlovákia része lett, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban.

Az I. bécsi döntés 1938-ban Bars vármegye területének déli részét Magyarországnak ítélte. Ekkor ez a megyetöredéket Bars és Hont k.e.e. vármegye néven, Léva székhellyel összevonták Hont vármegyével, melynek egyik része addig Magyarországhoz tartozott Nógrád és Hont k.e.e. vármegye keretei között, másik részét ugyanekkor csatolták Magyarországhoz.

A második világháború után a bécsi döntések érvényüket veszítették, visszaálltak az 1938 előtti határok.

Szlovákia függetlenné válása, 1993 óta az egykori Bars vármegye területe ennek része, és az 1996-os közigazgatási reform óta részben a Nyitrai kerülethez, részben a Besztercebányai kerülethez tartozik.

A lakosság száma 1880-ban 142 691 volt. Közülük 42 118 magyar (29,52%), 16 863 német (11,82%), 79 108 szlovák (55,44%), 381 egyéb anyanyelvű volt.

A vármegyének 1910-ben 179.312 lakosa volt, ebből:

   97.824 szlovák (54,55%)

   62.022 magyar (34,58%)

   17.366 német (9,68%)

   2100 egyéb (1,17%)

nemzetiségű volt.

Bars vármegye öt járásra volt felosztva 1910-ben:

   Aranyosmaróti járás, székhelye Aranyosmarót

   Garamszentkereszti járás, székhelye Garamszentkereszt

   Lévai járás, székhelye Léva

   Oszlányi járás, székhelye Oszlány

   Verebélyi járás, székhelye Verebély

A megyében három rendezett tanácsú város volt:

   Körmöcbánya

   Léva

   Újbánya

Ispánok

   Ottmar (1124-1129)

   Péter (1156)

   György (1156)

   Moch (1208)

   Rudolf (1214)

   Hanno (1219)

   Simon (1221)

   Péter (1226)

   Lukács (1229-1230)

   Gyet fia Gyet (1236-1240)

   Verner (1246)

   Henrich Preussel (1264)

   Dénes fia Herrand (1274)

   Joákim (1275)

   Máté fia István a Csák nemzetségből (1275-1276)

   Simon (1277)

   Pál (1279)

   Hont-Pázmány Dömötör (1280-1282)

   János (1281)

   Gergely (1291)

   Hont-Pázmány Tamás (1295)

   Ákos (1299)

   Benedek (1299)

   Hont-Pázmány Tamás (1300)

   András (1307)

   Aba Tamás (1310-1319)

   Gyula Kistapolcsányról (1319-1321)

   Beche Imre (1321-1333)

   Veszős, Beche Imre fia (1334)

   Töttös, Beche Imre fia (1335-1343)

   Miklós, Aba Tamás fia (1346)

   Konth Miklós (1347)

   László, Ratold Lőrinc fia (1349-1360)

   Újlaki Miklós (1368)

   János (1369)

   Simonyi István mester (1375)

   István (1381)

   Lévai Zsigmond (1396-1400)

   Szobonya Miklós (1401)

   Lévai Cseh Péter (1401-1436)

   Lévai László (1443-1453)

   Országh Miklós (1474-1483)

   Forgách Péter (1490-1503)

   Lévai Zsigmond (1503-1526)

   Dóczy Zsigmond (1526)

   Lévai Zsigmond (1527-1529)

   Forgách Ferenc (1531)

   Forgách György (1537)

   Lévai Gábor (1538-1542)

   Telekessy Imre (1554)

   Thuri György (1556-1558)

   Dobó István (1558-1569)

   Dobó Ferenc (1585-1603)

   Dóczy András (1604-1626)

   Forgách Miklós (1626-1636)

   Forgách Ferenc (1636-1647)

   Lippay Gáspár (1650-1652)

   Lippay György esztergomi érsek (1653-1657)

   Lippay János (1653-1657)

   Szelepcsényi György esztergomi érsek (1680-1685)

   Erdődy György (1686-1713)

   Erdődy György (1713-1758)

   Koller Ferenc (1759-1785)

   Ürményi József (1785-1787)

   Prónay Gábor (1787-1788)

   Korompai Brunswick Antal (1788-1795)

   Almássy Ignác (1796-1812)

   Berényi Gábor (1812-1823)

   Keglevich János (1823-1825)

   Majthényi László (1839-1848)

   Necpáli Justh József (1848)

   Majthényi László (1849)

   Boronkay Lajos (1849)

   Névery Miksa (1849)

   Mártonffy Dénes (1849-1852)

   Mednyánszky Géza (1852-1856)

   Reisz József (1856-1857)

   Erdődy Pálffy István(1857-1859)

   Tarnóczy Kázmér (1860-1861)

   Majthényi Ágoston (1862-1865)

   Majthényi László (1865-1866)

   Rainer Pál (1867-1871)

   Migazzi Vilmos (1871-1875)

   Mailáth István (1875-1889)

   Kazy János (1889)

Jegyzetek

   Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2

Források

   Tésai Foglár Imre 1842: Magyar hősök emlékei Barsvármegyében. Pest.

   1886 Barsvármegye 1686-ban. Aranyosmarót.

   Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából.

   Ruffy 1901: Bars vármegye gazdasági leirása. Budapest.

   Tomisa 1992: Visitatio Canonica Az Esztergomi Főegyházmegye barsi főesperes. ej. Budapest.

   Veronika Nováková 1988: Vývoj správy a spísomňovania v Tekovskej stolici do roku 1526. Slovenská Archivistika 23/2, 46–48.

   Novák Veronika 2003: Nyitra, Bars és Abaúj vármegyék tisztségviselői és oklevélkiadásuk 1526-ig. In: Szabolcs-szatmár-beregi levéltári évkönyv XVI. Nyíregyháza, 43-48.

   Miroslav Pius 2004: Turci v Tekovskej župe.

   Tóth Valéria: Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára

   Tóth Valéria: Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban

   Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Bars vármegye. (1903)

   A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása; Budapest 1905, PTE-Klimo Könyvtár online

   A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása; Budapest 1905, PTE-Klimo Könyvtár online

   A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása; Budapest 1912, PTE-Klimo Könyvtár online