Moson (Hungarian, German: Wieselburg) was an administrative county (comitatus) of the Kingdom of Hungary in present-day eastern Austria and northwestern Hungary, on the right (south) side of the Danube river. Moson is also the name of a town, nowadays part of the city Mosonmagyaróvár, Hungary. In 1918 (confirmed by the Treaty of Trianon 1920), a tiny part of Moson county close to Bratislava became part of newly formed Czechoslovakia. The eastern part stayed in Hungary and merged with Győr county and a very small part of Pozsony county to form Győr-Moson-Pozsony county. The western part became part of the new Austrian land Burgenland.
After World War II, Győr-Moson-Pozsony county merged with Sopron (county) to form Győr-Sopron county. This county was renamed to Győr-Moson-Sopron county in the early 1990s.
Hungarian (from wiki)
Moson vármegye (szlovákul Mošoň, németül Wieselburg, latinul Mosoniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság nyugati részén. Területe ma Ausztria, Magyarország és Szlovákia között van felosztva.
A vármegye területe szinte mindenhol síkság volt, csak északnyugati sarkába nyúlt be a Lajta-hegység egy csoportja. A vármegye síkságának tengerszint fölötti magassága 112–120 méter között van mindenhol. Fontos folyói a Duna, a Lajta, a Rábca voltak, valamint lényeges tava a Fertő. Északról Ausztria, illetve Pozsony vármegye, keletről Pozsony és Győr, délről Győr és Sopron, nyugatról pedig Ausztria határolta.
A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Mosonvár központtal.[1]
Székhelye régente Moson volt, később Magyaróvár lett. A 17. században Alsó-Ausztria a sárfenéki (Scharfeneck) uradalom négy községét (Sommerein (Lajtasomorja), Au, Hof, Mannersdorf) bekebelezte (ezt megelőzően Lajtafalutól (Potzneusiedl) délre a vármegye nyugati határát megszakítás nélkül a Lajta folyó képezte). A községek visszatéréséért a vármegye követei 1662 és 1848 között 12 alkalommal interveniáltak a pozsonyi rendi országgyűlésen.
A trianoni döntés után keleti része Magyarországnak maradt, a vármegye nyugati részét Ausztria területéhez csatolták, a Duna balpartján lévő csekély terület pedig Cseh-Szlovák állam része lett.
1923-ban Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Győr és Pozsony vármegyékkel összevonták, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét, melynek neve a második világháború után Győr-Moson megye lett. 1947-ben a párizsi békekötéskor 3 község (Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún) Csehszlovákiához került a pozsonyi hídfő kiszélesítéséhez. Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megye egyesült Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, melynek neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye.
1910-ben a vármegyének összesen 94 479 lakosa volt, ebből:
51 997 (55,04%) német
33 006 (34,93%) magyar
8 123 (8,60%) horvát
*A vármegye három járásra volt felosztva 1910-ben:
- * Magyaróvári járás, székhelye Magyaróvár
- Nezsideri járás, székhelye Nezsider,Bezirk Neusiedl am See
- Rajkai járás, székhelye Rajka
- A vármegye ispánjai, főispánjai, vezetői.
- Héder 1146
- Győr nembeli Poth 1199-1214
- Botiz 1219-1220
- Lőrinc 1264-1267
- Héder nembeli Herrand 1268-1269
- Máté 1277 után
- Péter 1279
- Amadé 1285
- Héder nembeli Kőszegi (Németújvári) Iván 1287-1290
Győr nembéli Óvári Jakab 1292
Héder nembeli Kőszegi János 1303
Hencfi János 1317-1335
Wolfurti Ulrik 1350-1352
Wolfurti Rudolf 1350-1359
Wolfurti Konrád 1357-1359
Nezdei Besenyő János 1360-1362
Kusalyi Jakcs 1362
Hédervári Miklós 1368-1371
Oroszvári Tompek György 1401
Hédervári Lőrinc 1421-1447
Hédervári Imre 1447
III.Ferdinánd király 1641
Gróf Draskovics Miklós 1662
Gróf Esterházy Ferenc 1793-
Gróf Győri Ferenc -1807
Gróf Szapáry József 1807-1822
Gróf Zichy Károly 1822-1836
Gróf Nádasdy Ferenc 1836-1845
Gróf Zichy Henrik 1845-1848 és 1861-1867
Gróf Hunyady László 1867-1871
Herceg Esterházy Pál 1871-1872
Gróf Batthányi József 1872-1879
Báró Miske Imre 1879-1884
Simon Gyula 1884-1892
Gróf Erdődy Pálffy-Daun Vilmos 1893-1900
Dr. Hegyi Gyula -1918
Réthey Ferenc 1920-1923