Follow
Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai: Bota, Botha, Bóta, Bótha, Botta; Buta, Butta.
Eredete
Bizonytalan eredetű bot köznevünkből igen sok személynév keletkezett az Árpádok idején. Ezek egy része családnévvé válásakor -a birtokjelet kapott, s akkor jelentése ’Boté, Bot nevű személy fia, leszármazotta’ lett. De az -a végződés kicsinyítő képző is lehetett már egyénnévi használata korában. Akkor is apanévi családnév lehetett belőle, s a jelentése ’Bota nevű személy fia, leszármazotta’. Fölmerül a közvetlen névkölcsönzés is az ótörökből (a Honfoglalás előtti névdivat hatására). A meglehetősen gyakori ótörök név eredeti jelentése ’tevecsikó’, s ez bóknév is egyben, akkor jelentése: ’kedves, kedvesem’. Nehézsége, de nem akadálya a magyarázatnak, hogy a törökben többnyire nőre vonatkozik, a magyarban férfiakra. A közvetlenül névként való átvétel magyarázatot ad az -u- tőhangzót és az -ó véghangzót tartalmazó nevekre is (Botó, Bottó), mivel a török alapalak Bota ~ Buta ~ Bota volt. Az első szótagbeli -o- nyúlása hangsúly hatására a magyarban történt, jelölése azonban a helyesírásban sokáig nem volt általános. Családnévvé válásának ekkor is apanévi motivációja volt, s jelentése is ’Bota nevű személy fia, leszármazotta’.
Elterjedtsége
Leginkább a keleti nyelvterületen, főleg a Tiszán túl fordul elő.
Névváltoztatás
Botta alakra egy Vimán nevű család változtatta meg a nevét a XIX. században.