Georg Juda Déri-Deutsch

"Biztosan megmondta neki,hogy kezelteni akarják,vagyis hogy te kezeltetni akarod. De ki tudja mit és hogyan állította be a dolgokat?"

1972-ben Brazíliában járt üzleti úton...

A mi családunk Araukán ,és nem zsé eredetű !!!

1956-ban tolmácsként dolgozott Tildy államminiszter titkárságán,a külföldi újságírókkal való kapcsolattartás volt a feladata. Lássuk,mit mond erről Tildy ! - Déry György nevű személyt közelebbről nem ismerem. Arra emlékszem,hogy az ellenforradalom alatt a titkárságomon dolgozott. Lehetséges,hogy Hámori vitte be oda. Nevezett egy esetben kb. 1957 februárjában keresett fel. Azzal jött,hogy közölte velem,miszerint "ő kapcsolatban áll az angol követséggel és nincs-e nekem valami üzenni valóm az angol követségre." Ez engem igen felháborított és megmondtam neki,nekem ilyen kérdést ne tegyen fel,nekem semmiféle üzenni valóm nincs. Ezután el is távozott.Többet vele nem beszéltem. Ezt a beszélgetést valaki a család tagjai közül is hallotta. -Miért nem jelentette Ön fel ezt a személyt a rendőrségnek? Ez a személy nem más,mint kém ! -Én akkor erre nem gondoltam.Hibás vagyok amiért nem azt tettem. Most utólag azonban az eszembe jutott,ezért jelentettem.

A veér-popper-göncz-horn banda megölette.

Egy hónappal a hagyatéki tárgyalás előtt,1997 szeptember 13.-án bejelentés érkezett a rózsadombi Vérhalom utcából,hogy én a VII. kerületben,az otthonomban,úgymond,"őrjöngök":Erre ki is szállt a rendőrség és a mentők,és noha látták,hogy őrjöngésről szó sincs,felszólítottak,hogy ha már kijöttek,menjek be velűk az OPNI épületébe,ahol már vár egy orvos,akivel tisztázhatjuk a félreértést és akár azonnal vissza is jöhetek..Én ennek ma már megmagyarázhatatlan naivitással eleget tettem,arra számítva,hogy bármilyen hozzáértő orvos azonnal megállapíthatja,hogy semmilyen elmebetegségben nem szenvedek,a kórház épületében azonban,ahová már a rendőrök sem léptek be,mert útközben lekoptak,így teljesen jogi védelem nélkül maradtam,azonnal bezárták mögöttem az ajtókat. Illetékes osztályvezető orvosnak természetesen a késő esti órán nyoma sem volt,hanem ehelyett a pálinkától bűzlő Kézy ügyeletes orvos fogadott,rövid úton "megállapította",hogy paranoid scheizophréniában szenvedek,mert az a téveszmém van,hogy kényszerkezeltetni és ennek keretében tudatmódosító szerekkel kezelni akarnak, és ezután felszólított,hogy írjam alá az önkéntesen kezelésbe beleegyező nyilatkozatot,mely esetben állítása szerint nyolc nap elteltével kérésemre bármikor hazaengednek.Mikor ezt vonakodtam megtenni,megfenyegetett,hogy ha nem írom alá önként,akkor kényszerkezelésbe vesznek,és akkor csak rajtuk múlik,hogy mikor engednek ki.Erre jobb ötlet híján aláírtam.Rögtön ezután azt akarta,hogy vegyem le és adjam oda a ruháimat,és vegyek be egy "nyugtatót":Ezt visszautasítottam,mondván,hogy elég nyugodt vagyok,és még mindig ragaszkodtam ahhoz,az előzetes ígéret alapján,hogy egy hozzáértő és illetékes orvossal beszélhessek.Erre a Baranyai nevű és két másik smasszerral lefogatott és belémnyomtak egy - később megtudtam - haloperidol injekciót.Ettől napokig nem tértem magamhoz,de közben tanúja voltam,amint az intézet alkalmazottai durván bántalmazzák a magatehetetlen "ápoltakat". A Csernus nevű volt kábítószerfüggő - akkor még ismeretlen senki - közölte,hogy ő lesz a kezelőorvosom. Meg is kezdte a "kezelést" egy Chemadrin nevű szerrel,aminek következtében egyáltalán nem tudtam elaludni.Mikor már három napja semmit nem aludtam,tájékoztattam erről Csernust,de az csak a vállát vonogatta.Ez után nem sokkal egyik délelőtt félrebeszélni kezdtem és eszméletemet vesztettem,a továbbiakra nemigen emlékszem. A személyzet elmondása szerint a klinikai halálból jöttem vissza ennek következtében.Ezzel a szerrel ezután felhagytak és a leponex nevű - szerintük - nyugtatóból kellett töménytelen mennyiséget naponta bevennem.Eközben többször és határozottan kinyillvánítottam azon akaratomat,hogy az ilyen,számomra káros kezelésnek azonnal véget vessenek és engedjenek haza.Ezt Gaszner osztályvezető orvos mindannyiszor visszautasította,mondván,hogy még nem vagyok olyan állapotban.Eközben az elvégzett Rohrschach-teszt kimutatta,hogy NEM szenvedek semmilyen elmebetegségben,hanem legfeljebb neurotikus tüneteim lehetnek,de ez mit sem zavarta a fehérköpenyes gyilkosokat. Csernus ismétlődően megfenyegetett és megzsarolt,hogy ha nem veszem be az akaratgyengítő szert,akkor a kezeléssel való együttműködés hiánya,mint önmagában vett betegségtünet miatt kezdeményezi a gondnokság alá helyeztetésemet,és hogy korlátlan időre zárt intézetben helyezzenek el. Ettől a szertől egyébként beszélni és járni is alig tudtam,úgy kellett támogatni,hogy lépni tudjak,állandóan folyt a nyálam és nagymértékű kábaság és gyengeség vett rajtam erőt. Egy hónap elteltével szóltak,hogy egy bírói bizottság előtt kell megjelennem,és ha minden jól megy,utána hazamehetek.Ez az úgy nevezett bírói szemle -melynek önkéntes kezeltek esetében 30 nap múltán,míg nyíltan kényszerrel kezelésbe vett személyek estében már rövidebb időn belül,talán már másnap kellett megtörténnie - rendben meg is "állapította",hogy minden a legnagyobb rendben volt,társadalmunk a törvényesség legmagasabb fokára érkezett,és én,mint önkéntes kezelt az egészségi állaptomnak legmegfelelőbb kezelésben részesülhettem. A zárójelentésben természetesen az életemet közvetlen veszélyeztető malheure-ről egy szó sem esett,hanem az került bele,hogy "a kezelésre rosszul reagált".Ugyancsak elhallgatták a Rohrschach-teszt eredményét,amelynek azóta már teljesen nyoma is veszett,egyszerűen eltűntették,elsikkasztották.

Íg került sor a hagyatéki tárgyalásra Sándor Zoltán VII. kerületi közjegyző irodájában,amelynek során a leponex által előidézett,vélt akaratgyenge állapotomra alapozva rá akartak venni,hogy írjak alá az engem jogosan megillető kötelesrészről való lemondó nyilatkozatot.Későbbi számonkérő levelemre S.Z.értetlennek mutatta magát és minden felelősséget el akart hárítani.Ezt visszutasítottam de a dolog ezzel még nem ért véget,hanem még évek múltán kísértett. Ez a leponex nevű szer már említett hatásai mellett súlyos gyomorpanaszokat és függőséget is okozott,nem lehetett abbahagyni anélkül,hogy a gyomorfekély közvetlen közelébe ne kerüljön az ember. Az általam felkeresett orvosok, Pető Katalin és Barsi Judit megtagadták,hogy segítséget nyújtsanak nekem ebben,előbbi elllenben heti több ezer forintért hajlandó lett volna életvezetési tanácsokat adni nekem - az Auróra utcai SZTK-ban.