Follow
Hont (-Hungarian and Slovak and German, in Latin: Honthum, in Hungarian also: Honth) was an administrative county (comitatus) of the Kingdom of Hungary and then shortly of Czechoslovakia. Its territory is now in southern Slovakia (3/4) and northern Hungary (1/4).
Today, in Slovakia Hont is the informal designation of the corresponding territory.
Hont county shared borders with the counties Bars (Tekov), Zólyom (Zvolen), Nógrád (Novohrad), Pest-Pilis-Solt-Kiskun and Esztergom. It was situated between Banská Štiavnica and the Danube river, but the territory around the town of Krupina was added only at the end of the 19th century. The rivers Krupinica and Ipeľ were the central rivers that flowed through the county. Its area was 2633 km² around 1910. Capitals
The capitals of the county were the Hont Castle together with Ipeľské Predmostie, then from the 16th century onwards there was no permanent capital, and finally since early 19th century, the capital was Šahy (in Hungarian: Ipolyság).
The county arose in the 11th century by separation from the Nógrád county. Around the year 1300, the territory of Malohont (Hungarian: Kishont) was added to the territory of the county, but received a special status. In 1802, Malohont became part of the Gemer-Malohont county.
From 1552 to 1685, most of the county was part of the Ottoman Empire and belonged to the administrative unit called Nógrád sandjak.
Changes to the northern border of the county were performed in 1802 and then in the late 19th century (above all Krupina was added to the territory).
In the aftermath of World War I, most of Hont county became part of newly formed Czechoslovakia, as recognized by the concerned states in the 1920 Treaty of Trianon. A small part of the county situated south-east of the river Ipeľ, stayed in Hungary.
In Czechoslovakia, the county continued to exist as the Hont county (Hontianska župa). In 1923, it became part of the Zvolen county. In 1928, it became part of the newly created Slovak Land (Slovenská krajina/zem). Following the provisions of the controversial First Vienna Award, the southern part of Czechoslovak Hont came under Hungarian control in November 1938. The remaining northern part became part of the newly created Hron county (1940–1945) of Slovakia. After World War II, the Trianon borders were restored. In 1949, it became part of the newly created Nitra region and Banská Bystrica region of Czechoslovakia. In 1960, it became part of the newly created Western Slovak region and Central Slovak region. In 1993, Czechoslovakia was split and in 1996 Hont became part of the newly created Nitra region and Banská Bystrica region of Slovakia.
The Hungarian part of Hont merged with the Hungarian part of Nógrád county to form Nógrád-Hont county. Between 1939 and 1945 it was united with the occupied parts of former Bars and Hont counties to form Bars-Hont county (capital Levice). Since 1950 the Hungarian part of Hont is divided between the present Hungarian counties Pest and Nógrád.
In 1900, the county had a population of 130,734 people and was composed of the following linguistic communities:[1]
Total:
Hungarian: 65,522 (50.2%)
Slovak: 57,315 (43.9%)
German: 7,051 (5.4%)
Romanian: 101 (0.0%)
Croatian: 20 (0.0%)
Serbian: 14 (0.0%)
Ruthenian: 8 (0.0%)
Other or unknown: 703 (0.5%)
According to the census of 1900, the county was composed of the following religious communities:
Roman Catholic: 91,965 (70.4%)
Lutheran: 26,845 (20.6%)
Calvinist: 8,437 (6.5%)
Jewish: 3,305 (2.5%)
Greek Catholic: 105 (0.0%)
Greek Orthodox: 62 (0.4%)
Unitarian: 13 (0.0%)
Other or unknown: 2 (0.2%)
Until 1802, the county consisted of 3 processuses (in Slovak slúžnovské okresy; a type of districts led by "iudices nobilium") plus the Malohont district. In 1802, when Malohont was removed, the county was divided in four new processus.
In the early 20th century, the subdivisions of Hont county were: Districts (járás) District Capital Bát Bát, SK Bátovce Ipolynyék Ipolynyék, SK Vinica Ipolyság Ipolyság, SK Šahy Korpona Korpona, SK Krupina Szob Szob Vámosmikola Vámosmikola Urban counties (törvényhatósági jogú város) Selmec- és Bélabánya, SK Banská Štiavnica and Banská Belá Urban districts (rendezett tanácsú város) Korpona, SK Krupina
The towns of Vámosmikola and Szob are now in Hungary.
Hungarian wiki
Hont vármegye (szlovákul és németül: Hont; latinul: Hontiensis, Honthiensis, Hontensis, Honthum) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén. A vármegye legnagyobb része ma Szlovákiához, kis része Magyarországhoz tartozik.
Névadója és első ispánja Hont-Pázmány nemzetség egyik névadó őse, Hont (Hunt) lovag.
A vármegye területének legnagyobb része hegyes, csak az Ipoly völgyében található síkság. A hegységek az Északi-Kárpátok csoportjai, a Selmecbányai-hegység, az Osztroski-hegység. Északról Bars és Zólyom vármegyék, keletről Nógrád vármegye, délről Esztergom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék, nyugatról pedig Bars és Esztergom vármegyék határolták. Történelem
Hont vármegye a 11. században vált le a vele szomszédos Nógrád vármegyétől. Az 1300-as évek elején hozzácsatolták a Kis-Hont nevű régiót, amely 1802-ig volt része, akkor egyesült Gömörrel és létrejött Gömör és Kis-Hont vármegye, amelynek székhelye Rimaszombat lett.
1552 és 1685 között a vármegye az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt és a Nógrád szandzsákhoz tartozott.
1920-ban a vármegye északi, nagyobb része Csehszlovákiához került, a déli rész továbbra is Magyarországnál maradt. A Csehszlovákiához tartozó rész 1923-ig önálló megyeként tovább működött, 1923–1928 között Zólyom megyéhez tartozott, 1928 után viszont megszűntek a megyék Szlovákia területén. A Magyarországhoz tartozó rész először tovább működött Nagymaros székhellyel, majd 1923-tól 1938-ig Nógrád és Hont k.e.e. vármegye része volt.
Az első bécsi döntés 1938-ban Hont területének nagy részét Magyarországnak ítélte, ekkor jött létre Bars és Hont k.e.e. vármegye, amely 1945-ig létezett. A Csehszlovákiánál, majd Szlovákiánál maradt rész az 1938-ban az 1928 előtti Zólyom megye helyébe lépő Garam megye része lett.
A második világháború után helyreállt az 1938 előtti országhatár, és a magyarországi rész Nógrád-Hont vármegye része lett, majd nagy része 1950-től Pest megyébe olvadt be.
Hont vármegye a 20. század elején hat járásra volt felosztva:
Báti járás, székhelye Bát
Ipolynyéki járás, székhelye Ipolynyék
Ipolysági járás, székhelye Ipolyság
Korponai járás, székhelye Korpona
Szobi járás, székhelye Szob
Vámosmikolai járás, székhelye Vámosmikola[2] (1907-ben alakult)
A megyéhez tartozott ezen kívül Korpona rendezett tanácsú város. Lakosság
1896-ban összesen 132.500 lakosa volt, ebből:
58.155 magyar (43,89%)
56.529 szlovák (42,66%)
7602 német (5,73%)
737 egyéb (0,55%)
Főispánok 1525-ig[1]
1001 – Hont (Hunt), 1156 – German, 1237 – 1239 - Lukács, 1247 – Márk, 1267 előtt - 1267 – Péter, 1269 – Hedrik, 1275 – 1278 – Demeter, 1291 – 1292 – Bogomér, 1298 – János, 1300 – Kemin curialis comes, első oklevél, 1313 – Péter, 1322 – Márk, 1322 – 1325 – Balázs, 1328 – János, 1329 – 1340 – Miklós, 1340 – 1346 – Moronchuk, 1350 – 1359 – Gilétfi Domonkos, 1375 – Nelepec fia Iván, 1376 – 1385 – Balázs, 1379 – Treutel János, volt szörényi bán, 1389 – Szécsényi Frank és Simon, 1396 – Miklós, 1406 – Tar Lőrinc, 1409 – Gyarmathy László, 1437 körül – Arani Miklós, 1454 – Szécsényi László, 1506 – 1510 – Szoby Mihály, Alispánok 1525-ig[1]
1325 – Cholnok, 1332 – János, 1343 előtt – Orrós Miklós, 1344 – János, 1347 – 1348 – Pál, 1351 – 1353 – Demeter, 1355 – Imre, 1361 – 1365 – Kürthy Antal, 1367 – Leszenyei Chako Pál, 1369 – Kürthy Antal, 1372 – Mata fia Miklós, 1382 – Bank, 1392 – 1393 – Muslay Jakab, 1404 – Rohman Imre, 1406 – 1407 – Gyallay Pál, 1408 – Koth Miklós, 1410 – Gyallay Pál 1411 – 1413 – Koth Miklós, 1414 – Fejes János és Maróthy János, 1417 – Fejes János és Szudy Zsigmond, 1418 – Szalatnay János, Thury Domonkos, Szudy Zsigmond, 1423 – Kürthy András és Szudy Zsigmond, 1424 – Szekellőy János és Szalatnay Simon, 1426 – Sáffár Tamás és Valkay János, 1427 – M...tha István és Szenterzsébeti Imre, 1427 – Valkay János, 1429 – 1430 – Berneczei Simon, 1431 – Piry Miklós, 1431 – 1432 – Szenterzsébeti Imre, 1434 – Szügyi Orbonáz András, Piry Miklós, 1436 – Csehy Balázs, 1437 – Hathy Ferenc és Libercsey Simon, 1438 – Balasethy Nagy Pál, 1447 – Kéry Benedek, 1448 – Balogi Lökös Simon és Simonyi György, 1450 – Kormos Ambrus, Darasy Péter, Dalyo Mihály, 1451 – Kormos Ambrus, Dersenyey Miklós, Dalyo Mihály, 1454 – 1455 – Szelényi Tamás és Zsembery Gergely, 1457 – Küstössy Zarka Gergely, 1462 – Dalyo Mihály, Csehy Miklós, 1462 – 1464 – Csehy Miklós, Királyfiay Péter, 1464 – Csehy Miklós, Horhy Miklós, 1465 – Csehy Miklós, Palásthy Domonkos, 1465 – 1466 – Maróthy György, 1467 – 1468 – György, Leszenyei Chako Pál, 1467 – 1471 – Deméndy Péter, 1472 – Nyéky Imre, 1473 – Nyéky Imre, Bory Osvald, 1474 – Nyéky Imre, 1475 – Nyéky Imre, Varsányi Benedek, 1478 – Darasy Simon, 1479 – 1484 – Darasy Simon, Csery Miklós, 1484 – Csery Miklós, Maróthy Péter, 1486 – Dalmadi Horváth János, Kürthy Uriel, 1486 – 1490 körül - Dalmadi Horváth János, Leszenyei Chako János, 1491 – Luka György, 1492 – Luka György, Kalonday György, 1493 – Csery Antal, Palásthy Paska János, 1494 – Csery Antal, Palásthy Paska János, Baloghy István, 1495 – Csery Antal, Palásthy Paska János, 1496 – Csery Antal, 1497 – Csery Antal, Baloghy István, Piry Bertalan, 1498 – Palásthy Paska János, 1499 – 1501 – Kalonday György, Teszéry Péter, 1502 – 1503 – Kalonday György, Baloghy István, 1504 – 1510 – Kalonday Péter, Csehy Joakim, Teszéry Péter, 1511 – 1513 – Kóváry Pál, 1516 – Szalatnay Jakab, 1516 – 1522 – Kóváry Pál, Sipeky László, 1523 – 1525 – Kóváry Pál,