Follow
Vrbové (German: Vrbau (modernized:Werbau); Hungarian: Verbó) is a town in the Trnava Region of Slovakia. It has a population of 6,309 as of 2005. The town lies around 8 km (5 mi) northwest from Piešťany.
The present-day town is a very old settlement. In Slavic languages the town's name means willow. The first written reference to the town stems from 1332. at that time it was part of the Čachtice Castle domain . Vrbové received its town charter in 1437, and was devastated by Turkish troops in 1599. The town was famous for its grain markets, promoted mainly by Jews, who made up a large part of the town's population. In the late 20th century, the town was home to clothing (Trikota works), trading and wood-processing industries. Vrbové is infamous for its past as a Jewish ghetto. During World War II, the entire town of Vrbové was a ghetto for the Jewish population of the Piešťany province of Slovakia. The ghetto was liquidated by the Slovak Nazis known as the Hlinka Guard and the German SS; most of the Jewish people were deported to the death camp at Auschwitz. Most of Vrbove's Jewish population was gassed in Auschwitz's gas chambers.
According to the 2001 census, the town had 6,249 inhabitants. 98.75% of inhabitants were Slovaks and 0.59% Czechs] The religious make-up was 75.48% Roman Catholics, 10.80% people with no religious affiliation and 10.67% Lutherans.
Rabbis
Rabbi David Zvi Hoffmann was born there in 1843.
Vrbové is the birthplace of Rabbi Yosef Chaim Sonnenfeld, the famed Chief Rabbi of Jerusalem.
The Chief Rabbi of Vrbové, Rabbi Samuel Reich, son of the renowned Rabbi Koppel Reich, survived the holocaust and emigrated to Jerusalem, where he later died. Before the Second World War he founded a Commerce school which was later nationalized.
Vrbové's most famous Rabbi was Rabbi Yitschack Weiss, the author of many important works:Siach Yitschack, Elef Ksav, Avnei Beis Hayotser, Hagada Shel Pesach Siach Yitschack, Bina leitim and many more. He was killed in the Holocaust in 1942. His works were sponsored by The Werner family from Vrbové and published by Shem Olam in Bnei Brak.[citation needed]
Vrbové also is the birthplace of:
Móric Beňovský, the discoverer
Bishop Pavol Jantausch
Elo Šándor, the Slovak writer
Verbó első írásos említése az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben történt, amikor egyházát "Ecclesia Sancti Martini" néven említik. Verbó a 14. században már oppidiumként, azaz mezővárosként tűnik fel. Csejte várának uradalmához tartozott. 1437-ben Zsigmond király mentesítette a vám és harmincad fizetésének kötelezettsége alól. A fontos kereskedelmi utak csomópontjában fekvésének és a kiváltságoknak köszönhetően a város csakhamar a térség gazdasági és kereskedelmi központja lett. 1599-ben török-tatár hadak támadták meg és sok lakost öltek meg vagy hurcoltak fogságba. A török támadás 1663-ban újra megismétlődött, ekkor ismét sok lakost hurcoltak el. 1696-ban I. Lipót császár kiterjesztette a település vásártartási jogát, ettől kezdve évi hat vásárt tarthatott. 1829-től a vásárok száma nyolcra bővült. Az itteni vásárok messze földön híresek voltak, még Morvaországból is jöttek kereskedők. A 19. század végéig a szőlőtermesztés is nagy szerepet játszott a város életében.
Vályi András szerint "VERBÓ. Verbove, Urban. Tót Mezőváros Nyitra Várm. földes Urai Gr. Erdődy, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Szénásfaluhoz 2 1/4 mértföldnyire; Ispotállya is van, réttye, földgye jó, szőleji tágasak, és termékenyek, borait könnyen helyben is eladhattyák, makkja, és fája is van, legelője elég." [1]
Fényes Elek szerint " Verbó, Nyitra m. tót m.v., Pőstyénhez nyugotra 1 órányira ut. p. N. Szombatról Vágh-Ujhelyre vivő országutban, a Fejér hegyek alatt. Számlál 2084 kath., 347 evang., 6 ref., 2 óhitü, 612 zsidó lak. Kath. és evang. anyaszentegyházak, synagóga. Hetivásárai gabonára nézve hiresek, s ezzel nem csekély kereskedést folytatnak, ezenkivül a számos posztósok nagy mennyiségü kék és fejér durva paraszt-posztót készitenek. Határa fejér homokos, de jól mivelt; bora sok. F. u. a csejthei uradalom." [2]
A városközpont részlete
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Verbó, nagyközség, a Kis-Kárpátokhoz tartozó Velkopecz nevű hegy közelében, Pöstyéntől nyugotra, 12 kilométerre. Lakosainak száma 4645, kik közt 246 magyar, 972 német, 3408 tót; vallásra nézve 1975 r. kath., 1534 ág. evangelikus, 1135 izraelita. Posta és táviró van helyben, vasúti állomása Pöstyén. Verbó a XIV. század végétől a XV. század közepéig Csejte várának tartozéka volt. Zsigmond királynak egy 1437-ből származó oklevele szerint különféle kiváltságokat nyert. Ezeket később Mátyás király és Ferdinánd király megerősítették. Verbó neve egyes régi okiratokban Varbónak van írva, mig egy 1437-iki Zsigmond korabeli oklevél „Warb”-nak nevezi. Csejte mezővárosnak 1568. évi urbariumában Verbó már mint mezőváros szerepel. A község egyike a Vágvölgy legélénkebb forgalmu helyeinek. Négy országút találkozik ott, melyek mindegyike fontos közlekedési vonal. Rendkívül hosszu főutczája közepe táján bővül ki a főtérre, mely körül csinos, modern épületek sorakoznak. Itt áll a város régi csúcsives kath. temploma és külön álló tornya is. E templom egyike a legrégiebbeknek. Építési ideje ismeretlen, de 1520-ban már mint régóta fennálló templomról van említés téve. Kegyura báró Springer Alfréd Gusztáv, kinek itt nagyobb kiterjedésü birtoka van. Ág. ev. temploma 1784-ben épült. Az izraelitáknak az egész vármegyében itt van a legszebb zsinagógájuk, melyet 1883-ban építtettek. A község két izben volt harcz szinhelye; először 1599-ben a törökök alatt, másodszor a Rákóczy-féle felkelés alkalmával. 1815-ben felhőszakadás pusztított a városban, melynek alacsonyan fekvő részein a házakat romba döntötte és emberéletben is kárt okozott. A községházán néhány Verbóra vonatkozó kiváltságlevelet őriznek I. Lipót és I. Ferencz királyoktól. A községnek több vastartalmu forrása van, melyeket azonban csupán a lakosok használnak. Élénk társadalmi, kereskedelmi és ipari életéről bizonyságot tesznek az itt fennálló különféle testületek. Van itt olvasó-egylet, gyermekbarát-egyesület, Montefiore-egylet, önsegélyző-társulat, takarékpénztár, iparegyesület, kereskedelmi csarnok és önkéntes tűzoltó-egylet; azonkívül egy szeszgyár. [http://www.geni.com/projects/The-Herzog-Family-Winemaking-Dynasty/31004] Földesurai a Szélessyek, az Erdődyek, Forgáchok, Nádasdyak, Zayak és Csákyak voltak. Verbón született 1741-ben gróf Benyovszky Móricz.
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott.