Follow
see http://www.geni.com/discussions/152292
Érsekvadkert község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban. Nógrád megye legnagyobb, olyan települése, amely nem város. Lakosságával a 6. legnagyobb a megyében, ezzel egy várost is megelőz. A község Nyugat-Nógrád térségében, Balassagyarmattól délnyugatra, a Nógrádi-medencében, a Börzsöny hegység lábánál, Rétság és Balassagyarmat között, a 22. sz. főközlekedési út mentén helyezkedik el. A megkülönböztető szerepű Érsek előtag a helység egykori birtokosára, az esztergomi érsekre utal. Érsekvadkert (azelőtt csak Vadkert) a megye legrégibb helységeinek egyike.
Már jóval a tatárjárás előtt fennállt. Nógrád s egyben az ország legrégibb helységeinek egyike. 1227-ben az oklevelek az esztergomi érsek itteni vadaskertjét említik. Plébániájának létezése más 1223-ban kimutatható. 1283-ban az érsek udvarnokainak (udvari cselédjeinek) lakóhelye. Az egész középkorban az esztergomi érsek birtokában találjuk. Vámhely is volt. Akkor három helységből állt a mai Érsekvadkert.
Felső-Vadkert a mai község nyugati végén feküdt. Amikor itt 1860-ban a tagosítás után a földek művelés alákerültek, szántás közben megtalálták a régi helység templomának alapfalát, sőt egyes házak alapfalaira is rábukkantak.
A Közép-Vadkert a mostani község helyét foglalta el.
Alsó-Vadkert a mai község keleti kijáratánál feküdt és ennek helyén is rábukkantak régi lakóházak nyomaira. A 16. század közepén a török hódoltsághoz tartozott.
Érsekvadkert Plébánia
1710. januárjában a császári had szállta meg a helységet. 1710.január 22-én vívták meg a kurucok és császáriak a Vadkert-Romhányi csatát, melyet kuruc részről II. Rákóczi Ferenc vezetett. A csata jelentős része a Vadkert határában lévő Sír-pataknál zajlott. Ez a csata eldöntetlen maradt, de a császári veszteségek jelentősebbek voltak.
1722-ben 32 magyar és 9 tót háztartást tartottak nyilván.[forr%C3%A1s?]1733-ban mezővárosi rangot kap, ezzel együtt évi négy szabad vásár tartását. A török hódoltság megszűntétől 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. A községben két úri lak őrzi a múlt emlékeit, amit a Soókyak építettek.
Az 1848–49-es szabadságharcban is jelentős hadmozdulat színtere volt a mezőváros. 1849.január 6-án Görgey Artúr tábornok a fel-dunai hadsereggel erre húzódott vissza Vácról a bányavárosok felé. Utócsapatokat január 11-én a császáriak Érsekvadkertnél beérték, és kisebb ütközetre is sor került. Ezt követően július 17-én és 18-án itt állomásozott Görgey hada. Maga a tábornok a parókián volt elszállásolva, melyet ma emléktábla is hirdet.
1906-tól Érsekvadkert a település neve. A lakosok hitelszövetkezetet tartottak fenn és két gőzmalom is működött, amelynek nyomán a mostani malomipar fejlődött ki.
A I. világháborúban a településről olasz frontra is kerültek. A II. világháborúban a besorozott katonák az orosz fronton harcoltak (Don-kanyar). Sokan meghaltak vagy hadifogolytáborokba kerültek. Az elesettek emlékét ma a község központjában (Hősök tere) felállított I. és II. világháborús emlékmű őrzi. A település határában lévő Jánosi pusztán - melyből ma már csak a temető és egy magtár áll - repülőtér volt. Ezt a németek és az oroszok egyaránt használták. A II. világháború után a pusztát felszámolták. Érsekvadkert Kálvária kápolna
1956-ban Forradalmi Tanács alakult. A kommunista diktatúra alatt többen a recski tábort is megjárták. Kulákoknak kiáltották ki a földműveléshez értő parasztgazdákat.
A település lakóinak döntő többsége római katolikus vallású. Az Esztergemi Érsekség egyik fellegváraként tartották nyilván. Ma a Váci Egyházmegyéhez tartozik.
A római katolikus plébánia 1223-ban már fennállt, a mostani templom azonban csak 1743-ban épült.[forr%C3%A1s?] A községhez több puszta – így Szentlőrinc-puszta, Hajduárok, Káposztás és Mogyoróspuszta – is tartozott. Ebben az időben a vármegye egyik legnagyobb terjedésű és lélekszámú települése. A 19. század végén a település lakossága (jobbágyok, cselédek) az úrbéresi tagosítás során jutott földhöz. Egyre többen foglakoznak iparosi, kereskedelmi tevékenységgel. A világháborúk nagy pusztítást végeztek a községben. A két világháború között több család elvándorolt innen illetve elhagyta az országot.
Ma a településen élők nagy része az iparban dolgozik, legnagyobb részük az építőiparban. A megye egyik legnagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezete Érsekvadkerten volt és van.
A malomipar, fafeldolgozás már 19. századtól jelen van a településen. A 20. század közepe óta a szerszámgépgyártás is tradicionálisnak mondható.
neve hajdan csak Vadkert volt, s mivel az esztergomi érsek tulajdona, méghozzá vadaskertje, volt századokon át, lett később Érsekvadkert. E minősége nagyban meghatározta a falu sorsát, nem véletlen, hogy az egyik legősibb település az országban, s hogy volt idő, mikor a megye legnagyobb kiterjedésű és lakosú helysége volt, és az sem, hogy máig fontosak katolikus hagyományai. Ma is az egyik legnagyobb lélekszámú település a megyében, sőt, a legnagyobb olyan, amely nem város.
Története a honfoglalás előttig nyúlik, bronzkori leleteket, a Bodrogkeresztúri kultúra néven ismert népcsoport emlékeit találták meg a közeli Göröc-pusztán a régészek még 1938-ban. Hogy plébániája alakult, azt biztosan egy 1223-as iratból tudjuk, de valószínű, már korábban létezett, méghozzá, mint az Esztergomi Érsekséghez tartozó plébánia, aztán a tatárjárás után, mint hűbérbirtoka is egyben. Fejlődését Drégely eleste akasztotta meg, sőt, majdnem elnéptelenítette a települést. Ám valószínűbb, hogy lakói elmenekülvén visszatértek, ugyanis Rákóczi szabadságharcának idején már az egyik legnagyobb nógrádi falu, s a VIII. századra mezővárosi kiváltságokat is kapott, vásártartási jogokkal. Ahogy a közelben zajló Romhányi csatából 1710-ben, úgy az 1848-49-es szabadságharcból is kivette Vadkert a részét, nem csupán honvédeket állított ki, de Görgey fejsebét is itt kezelték az akkori esperes, Mészáros Imre plébániáján. Újabb fellendülés következett a falu életében a kiegyezést követően, malma lett, ipara, gazdasága egész a trianoni határok meghúzásáig fejlődött, ám ekkor az addig élénk kereskedelmi utak lezárultak. Aztán a II. világháború és az azt követő 40 év újfent visszavetette Vadkertet, a főterén lévő hősi emlékmű őrzi az I. és II. világháború harcaiban elesettek, a deportált zsidó polgárok és a bevonuló szovjet csapatok áldozatainak nevét.
Ma pedig újabb föllendülésnek örvend Érsekvadkert, elegendő, ha körbepillantunk főterén, s annak szépen renovált épületein, rendbetartott parkján. A teret az 1734-ben épült katolikus templom uralja, érdemes megtekinteni impozáns belső terét is, ólomüveg ablakait, Vaszari János főoltár mögötti Szent András apostolt ábrázoló festményét, vagy az Adorján Attila, helyi képzőművész készítette stációkat. Szép, szintén barokk stílusú a parókia épülete is, ahogyan szintén az a tér nyugati felében lévő Drágffy-kúria, mely ma magánépület, s egyik felében galéria működik. Egy valahai módos gazda XX. századi házában pedig megyei léptékkel is nagyon gazdag gyűjteményt alakított ki évek munkájával Réti Lajos és Réti Lajosné. A néprajzi tárlat a mezőgazdasági munka eszközeitől kezdve a „tiszta szoba” ünnepi kellékein át, a mindennapok használati tárgyait és bútorait felvonultatva mutatja be a helyi paraszti életet. Ugyanakkor eleven kultúrtérként is funkcionál, ahol a népi művészeteket foglalkozások során elevenítik fel az érdeklődők számára. Amellett, hogy Közösségi Háza is van a településnek, melyet 2001-ben avattak föl, s amely helyszíne báloknak, ünnepségeknek, s egyéb kulturális rendezvényeknek. Mindezek, s ezeken túl a falu szálláshelyei, s újabban horgászatra és vízparti pihenésre alkalmat kínáló tavai, a vidéki turizmus fejlesztése felé nyitják meg Érsekvadkert lehetőségeit.
Polgármesteri hivatal: 2659 Érsekvadkert, Rákóczi út. 91.
Telefon/Fax: 06-35-340-001
Email: ersekvadkert@profinter.hu
Honlap: http://www.ersekvadkert.hu/