Follow
Apanévi eredetű vagy tulajdonságra utaló, magyar családnév. Változatai: Balogh, Balog, Ballog, Balóg, Balyog, Bajog, Balók, Ballogh, Balógh, Balohg, Bolog, Bologh.
Eredete
Ősi, valószínűleg finnugor eredetű bal (’baloldal’ jelentésű) közszavunkból -g névszóképzővel ’balkezes, sete, gyakorlatlan, balsorsú’ jelentésű melléknév lett, s ez már az Árpádok korában személynévvé vált. Később apanévként ebből ’Balog nevű személy fia, leszármazotta’ jelentéssel családnév lett. Talán még gyakrabban és egyénnévi előzménytől függetlenül külső vagy belső tulajdonság alapján a közszó közvetlenül is családnévvé válhatott ’balkezes’ vagy ’rossz sorsú, szerencsétlen’ jelentéssel. A szó végi -h írása a XVI. századtól kezdett elterjedni. Az -ly-et tartalmazó alakok palóc vidékről valók.
Elterjedtsége
Általánosan elterjedt az egész magyar nyelvterületen.
Névváltoztatás
Asszimilációs céllal rendkívül sok Braun, Baumgarten, Baumgartner, Bamberger, Beck, Baruch, Berger, Blau, Bleier, Bleyer, Bloch magyarosított erre a XIX. század második felében. Ismeretlen okból vette föl a Balogh nevet a Bábi, Ballek, Kemény és Sapkás család. Voltak olyanok, akik a XIX. században megváltoztatták Balogh nevüket, így például egyikük Koymovszky lett.